Az ember, aki a saját hibáiból tanul a legtöbbet

Bojár Gábor saját bevallása szerint sosem akart vállalkozó lenni, sokkal inkább kutató fizikus. Ez irányú elképzelései szinte a fizikus diploma megszerzésével egyidőben szerte is foszlottak, az 1970-es években ugyanis jó, ha öt-hat kutató fizikus tudott elhelyezkedni az országban.

- A többiek kénytelen-kelletlen elmentek programozónak - kezdte Bojár Gábor, aki egyből hozzá is tette: első munkahelyén csalódások sorozata érte. Minél jobban teljesítettem a munkában, a főnököm annál jobban haragudott rám, így rövid idő alatt saját vállalkozásba kezdtem. Sokan nem tudják, de nem a Graphisoft volt az első cégem, a sikert egy nagy bukás előzte meg. 1982-ben aztán megalapítottam a Graphisoftot. Akkor még nem tudtam, hogy egyszer majd az építészeti szoftverfejlesztés lesz a fő profilunk, csupán azt, hogy a három dimenziós modellezésben jók vagyunk. Ehhez persze jó számítógépekre volt szükség, de Magyarországon akkoriban még nem lehetett kapni ilyen komoly holmikat. Így Bécsből, egy Trabant csomagtartójában hoztuk be az első gépeket. A jó számítógépeknek és a korrekt fizetésnek köszönhetően az ország legjobb programozóit sikerült a céghez csábítanom, így aztán hamar jöttek az első sikerek.

Bojár Gábor örök optimizmusát az is jól jellemzi, miként emlékszik vissza a fenti időszakra. Mint mondta: a kis magyar cég a vasfüggönyön innen elvileg hátrányban volt a nyugati szoftverfejlesztőkkel szemben, ugyanakkor mégsem, hiszen ezek a cégek nem tudták elszipkázni a legjobb programozókat és komoly versenyhelyzet elé sem állították akkor még a Graphisoftot. A legnagyobb versenyhátrányt mégis az jelentette, hogy míg a nyugati cégek a három dimenziós modellezést monstrum számítógépeken végezték, addig a Graphisoftnál ezt kis személyi számítógépeken kellett megoldani.

- Ez a hátrány lett aztán a legnagyobb előnyünk, hiszen az informatika evolúciója úgy alakult, hogy a személyi számítógépek sokkal komolyabb szerepet töltöttek be, mint az óriás számítógépek - mesélte Bojár Gábor, aki mindettől függetlenül szereti a versenyt. A vállalkozó típusú embert az különbözteti meg másoktól, hogy szeret versenyezni és hogy nagyobb kockázatot hajlandó vállalni a siker érdekében.

Bojár Gábor a közelmúltban a PEN kanizsai kampuszán tartott előadást (Fotó: Szakony Attila)

A Graphisoft a rendszerváltást követően szinte azonnal kilépett a világpiacra, számos országban nyitott irodát, többek között az USA-ban is, a számítástechnika Mekkájának számító Szilícium-völgyben. A magyar szoftvergyártó vállalkozás stratégiai partnere addigra már a Steve Jobbs által irányított Apple volt. A Graphisoft legnépszerűbb terméke, a komoly világpiaci részesedést is maga mögött tudó ArchiCAD program lett, amit ma már világszerte több százezer építész használ a 3D-s tervezéshez.

- Ahhoz, hogy ilyen sikereket tudjunk elérni, nem csak jó üzleti lépésekre volt szükség, hanem egy olyan vállalati kultúrára, amelyben jól érzik magukat a munkatársak - tért át a vezetői attitűdök fontosságára Bojár Gábor. Egy jó főnök nem a saját teljesítményére büszke, sokkal inkább a munkatársaiéra. Ilyen értelemben egyetlen mérőszáma van a vezetői minőségnek, mégpedig, hogy a beosztottak mennyit fejlődnek az illető regnálása alatt, azaz a főnök képes-e kihozni a dolgozókból a legjobbat. Persze egy vezetőnek komoly döntéseket kell hoznia és a felelősség minden esetben őt terheli. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy nem kell meghallgatni a kollégáit. A kritikát minden esetben bátorítani kell, még akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy nekünk van igazunk. Elképzelhető ugyanis, hogy mégsem tudjuk a tutit, másfelől fontosabb, hogy a munkatársak higgyenek abban amit és ahogy csinálnak. Ez ugyanis nagyobb hatásfokkal bír, mint egy a közösségre erőltetett új módszer, még akkor is, ha az elviekben optimálisabb lenne. Rossz az a cég, ahol a munkatársaknak mindenről azt kell gondolnia, amit a vezetőség, a főnököt igenis kritizálni kell.

A fentiekre egy példát is hozott Bojár Gábor. Mint mesélte: egyszer egy termékbemutatóra a 3D-s tervezőprogram legújabb verzióját vitte, ami tele volt kisebb hibákkal. Hazatérvén elő is vette a programozókat, a hatalmas ordibálás közepette még az aktatáskáját is széttörte az asztalon. Ekkor az egyik munkatárs felállt és visszautasította a hangnemet. Másnap ő lett a programozó csapat vezetője.

A magyar szoftvercég alapítója arra is kitért, miért nem ő vezeti már a céget. Mint mondta: merőben másként kell irányítani egy 50 fős csapatot, mint egy 300 fős vállalatot.

- Egy kis cég olyan, mint egy motorcsónak, képes gyorsan haladni és éles kanyart venni, mikor szembetalálkozik egy jégheggyel. Egy nagy vállalat inkább egy teherhajóhoz hasonlít, amely az előre tervezett útvonalon biztosan halad, de ha hirtelen ki kell kerülnie egy jéghegyet, akkor arra képtelen a tehetetlensége miatt.

A magyar szoftverfejlesztő egyébként amondó: a legtöbbet saját hibáiból tanul az ember, ő legalábbis így volt vele. Arra is büszke, hogy az általa létrehozott Aquincumi Technológiai Intézetben fiatal vállalkozókat, leendő cégvezetőket tanít.

- A külföldi hallgatóknak félévente 13 ezer dollárba kerül a kurzus, de a magyar diákoknak ingyenes a képzés - árulta el, majd mosolyogva tette hozzá: ez a legkevesebb, amit visszaadhat hazájának.