Boldi csak szépre emlékezik

Éveken át Magyarország legkedveltebb jazz-vokál együttesének tagja és vezetője volt, aztán váltott. Ma már a Szegedi Nemzeti Színház vezető tenorja, s operaénekesként lép fel Európa-szerte. De - mint kiderült - ez nem is igazi váltás, hiszen a klasszikus műfaj volt előbb.

László Boldizsár, vagy ahogy mindenki ismeri, Boldi 2009-ben, 15 év közös munka után szakított a Cotton Club Singers-szel. Azóta 7 színház 14 operájának és 3 operettjének tenor szerepét játszotta el. Legutóbb Nagykanizsán, az újévi szilveszteri fúvósgálán lépett fel a Hevesi Sándor Művelődési Központban - itt beszélgettünk vele.

- Valóban, sokan azt gondolják, nagy váltás a jazzből az operába átlépni, azt azonban csak kevesen tudják, hogy én eredetileg is operaénekesnek készültem - bocsátotta előre. - A Cotton Club Singers 15 évében pedig egyre csak erősödött bennem a hit, hogy azzá is válok. És a tapasztalatom az, hogy az ember egy idő után bevonzza azt, ami körül a gondolatai forognak, egyébként meg értelmetlen ellenállni azoknak a dolgoknak, melyek legbelülről fakadnak. Nos, hát így voltam én is az operával.A zenekarral történt 2009-es szakítás óta Boldi fellépett már többek közt Pécsett, Prágában, sőt, Stockholmban is - mindenütt nagy sikerrel.

László Boldizsárt mindig is az opera vonzotta, de büszke a Cotton Club Singers-ben eltöltött éveire is

A kapcsolatot pedig azóta is tartja volt kollégáival, főleg a két énekeslánnyal, Szűcs Gabriellával és Kozma Orsival, akikkel közös műsorai is vannak. A Cotton Club megszűnése óta a Boldi és a Keresztapák jelenti a zenekari formációt László Boldizsár számára. A csapat régi olasz, nápolyi dallamokat szólaltat meg jazz-swing hangzással. Hamarosan, februárban jön ki új lemezük Verdi doowap címmel, mely a Verdi-év alkalmából készül el, s 4 operaénekes - köztük ő maga - működik közre rajta.A művész Szeged és Pozsony (ezek az állandó helyei) mellett játszik a Fővárosi Operaházban is, ebben az évadban 13 előadást kapott: a Carmenben Don Josét, a Bohéméletben Rodolfot, a Bánk bánban pedig az intrikus Ottó szerepét alakítja.

- Nagy újdonság volt számomra - szerintem eddigi operaéletemnek csúcspontja-, hogy december közepén a stockholmi királyi operában énekelhettem az Álarcosbál címszerepét - árulta el. - Egy nappal előtte szóltak, hogy be kellene ugranom - azelőtt évben játszottam utoljára a szerepet Kassán. Szerencsére, semmi probléma nem volt, a közönség nagyszerűen fogadott.

László Boldizsár nem csak a publikum körében arat sikert, hanem - beszéljünk kicsit haza - a sajtóban is. Közvetlen, nyugodt ember, mindenféle sztárallűr nélkül  ellentétben sok más művésszel. - Azért van, amitől én is "behisztizek" - mondta nevetve a felvetésre. - Az például felidegesít, ha azt érzékelem, hogy egy főnököm "kipécéz" magának. Volt már ilyen, el is mesélem a sztorit, nevet azonban nem említek. Az egyik ismert rendezőasszisztensen azt éreztem, hogy nem a szokványos kollegiális viszony az, amit ő már az elején megpendített. Úgy kezdődött, hogy írtam neki egy e-mailt, amiben az állt: "Kedves xy, kérlek írdd le nekem, mikor vannak a próbák, szeretném veled egyeztetni az időpontokat." Válasz: "Nem vagyok információs iroda, forduljon az arra illetékeshez és kérem, ne tegezzen!" Akkor azt hittem, hogy hát ez most kész, ennyi volt és 3 hétig fogok vele dolgozni, ebből nagy baj lesz. Mikor kicsit lehiggadtam, s átgondoltam az ügyet, arra jutottam, hogy bizonyosan ez volt a kettőnk szakmai életének a mélypontja, innét csak felfelé van út. Ennek megfelelően viselkedtem, borzalmas nagy magázás, nem 3, hanem 5 lépés távolság és iszonyú jó szereptudás. Az első előadásra vettem neki egy premierajándékot, s amikor odaadtam neki, azzal fogadott, ő is meg akart ajándékozni, csak a premier után, de akkor ejtsük meg most a dolgot. Azt mondta: "Ez nem kézzelfogható ajándék, pusztán arról van szó, hogy tegeződjünk. Azt meg hadd mondjam el, hogy nem azért voltam veled annyira kemény a levélben, mert letegeztél, hanem azért, mert engem Sándornak hívnak és nem Tamásnak." Ott álltam leforrázva...

A művész az interneten, például a youtube-on is tartja a kapcsolatot közönségével. Előadásairól feltöltött videókhoz néha egészen durva, kritikus hozzászólások érkeznek - Boldi régebben még reagált ezekre, de mint mondta, azóta rájött, hogy értelmetlen. Többségük szerzője ugyanis bukott énekes, aki valahonnét már kiszorult, vagy éppen be sem került sehová.- Most már inkább azokra figyelek csak, akikre igazán kell, a karmesterre, a rendezőre - mondta.Azonban nem csak más él az internet adta nyilvánossággal, hanem ő maga is.

- A Facebookra írtam ki a Nemzeti Színház vezetőváltásával kapcsolatos álláspontomat, mire egy kolléga rögtön rendre is utasított, hogy nekünk nem dolgunk belefolyni a politikába, mert az visszaüt, ráadásul rosszul. Tette ezt úgy, hogy közben védte, akit én támadtam - árulta el.

- Ezzel együtt persze, lehet, hogy igaza van, tényleg jobb, ha távol maradunk az ingoványtól. Amúgy azt gondolom a történtek kapcsán, hogy Alföldi Robinak mostanra forrt ki a színházlátása, ami nagyon összeurópai. A helyére kinevezett új igazgatóé, Vidnyánszky Attiláé pedig erősen népi-nemzeti, ám ne értsen félre, ez sem baj. Mindkettő kiváló szakember, de bevallom, én inkább adtam volna még 5 évet a Robinak, hogy befejezhesse azt a munkát, amit elkezdett. Vidnyánszky pedig megkaphatta volna a Magyar Színházat, hiszen az volt korábban a Nemzeti, s ott megcsinálhatta volna először kicsiben, amit kigondolt. Hozzáteszem, azzal sem értek egyet, amit Alföldi most a leváltása kapcsán tesz - az lenne az elegáns, ha csendben hagyná a francba az egészet. De hát, ő is csak egy művészlélek...László Boldizsárról kevesen tudják, hogy Keszthelyen született.- 1969-ben láttam meg a napvilágot a Balaton-parti városban és már akkor nagyon érdekes volt a viszonyunk - mondta.

- Anyukám Keszthelyen nőtt fel, majd Tolna megyébe ment férjhez, s onnét jött vissza a Balaton mellé, hogy itt szüljön meg. Valamiért ez fixa ideája volt, hogy az első gyermekének Keszthelyen kell megszületnie. De ennyi, soha nem laktam itt huzamosabb időn át. Így aztán úgy nőttünk fel a testvéreimmel, mint a Három nővér címszereplői - csak mi nem Moszkvába vágyódtunk, hanem Keszthelyre...