Sisi, a magyarok sztárja

Deák-Varga Dénessel a főtéri Erzsébet-szobor Kanizsára kerülésének apropójából beszélgettünk a királynőt mintázó alkotásokról.
- Erzsébetet jellemzően háromféleképpen mutatják be a szobrászok - kezdte a főépítész. - Az osztrákok szerény, egyszerű nőt láttak benne, talán ezért nincsenek alkotásaikon semmiféle érzelmi vonások. A magyar művészeknél egészen eltérő látásmód figyelhető meg: szobraik felfokozott rajongásról, tiszteletről, áhítatról tanúskodnak. De vannak olyan műalkotások is, amik furcsának, különcnek mutatják Erzsébetet, bár ezekből arányaiban kevesebb létezik, s inkább a a Habsburg Birodalmon kívül készültek.

Deák-Varga Dénes a magyar szobrokkal kapcsolatban elárulta azt is, sokukat a szocialista érában eltávolították, s a későbbiek során egészen extrém helyekről, pincékből, föld alól kerültek elő.

- A pécsi Horvay Jánosé pedig - mely a dél-erdélyi Karánsebesen állt egykor - nagy valószínűséggel megsemmisült. Csupán egy korabeli fényképről ismerjük, de a fotó alapján már nem lehetne - rekonstruálni  így a főépítész. - Szerencsésebben alakult azonban Róna József Gödöllőn található munkájának sorsa (melyet valószínűsíthetően Benczúr Gyula festménye alapján készített, mivel Erzsébet sosem állt modellt szobrokhoz). Ez a képzőművészeti gyöngyszem mindössze egyetlen alkalommal esett áldozatul randalírozóknak, akik ledöntötték talapzatáról, azonban 1964-ben a lakosság kikövetelte az akkori tanácstól, hogy helyreállítsák.

Különleges története van annak a szobornak, mely ma az Erzsébet-híd budai hídfőjénél látható.

- A kormány országos gyűjtést indított egy budapesti emlékmű felállítása érdekében még az első világháború előtt - kezdte a történetet. - Kétmillió koronát sikerült felhalmozni, ami irdatlan sok pénz, mert ekkora összegnek már a töredékéből is lehetett volna emléket állítani Sisinek. Amilyen könnyen összegyűlt a pénz, annyira nehezen fordult célegyenesbe a nemes ügy. Évekig tartó procedúra következett, mert bár a kormány újra, meg újra pályázatot hirdetett a magyar művészek számára, a zsűri rendre elutasította a beadott munkákat.

A háború végül meghiúsította az elképzeléseket, s a pénz is elúszott. Az első világháború után Zala György kapott megbízást e célra. Deák-Varga Dénes szerint egy teljesen egyedi alkotás készült, amely minden addigi látásmódtól különbözött: mély gyászt tükrözött.

- Egy kápolnaszerű építményben helyezték el - vázolta. - Azonban a második világháborúban az emlékmű megsérült, a szobor pedig a Kiscelli Múzeum raktárába került. Csupán néhány évtizede, 1986-tól áll mai helyén.

A szakember arról is szót ejtett, hogy hazánkban számos mellszobrot is állítottak Erzsébet királyné tiszteletére. Az elsőt Tilgner Viktor, pozsonyi születésű művész készítette, aki aztán követendő példává vált többek közt Stróbl Alajos és Zala György számára. Utóbbi nagy számú alkotást hagyott az utókorra, magángyűjteményekből mindmáig kerülnek elő szobrai.

- A kanizsai Erzsébet téren álló egész alakos emlékmű eredeti változata egy szoborkompozíció részét képezte, a királyi párnak akartak vele hódolni. Az eredetit Szécsi Antal halála után Mayer Ede fejezte be - folytatta, hozzátéve: az Országház kupolacsarnokába került volna, de ismeretlen okokból nem ott, hanem a Budapesti Műszaki Egyetem könyvtárában állították fel. Ennek gipsz másolata alapján készült el a nagykanizsai alkotás.

- Már a királyné halála után szerettek volna emléket állítani neki a dél-zalai városban, erre mindmáig várni kellett - így a szakember. - Annak azonban nincs nyoma az írott forrásoknak, hogy Sisi járt volna itt, a kanizsaiak csupán tiszteletüket akarták kifejezni a szoborállítással.

A történelmi visszaemlékezések szerint a király, Ferenc József egy alkalommal átutazott a városon, azonban a vonatból nem szállt ki, mert Kanizsa nem tartozott azon települések közé, melyek feltétel nélkül támogatták volna. Pedig óriási fogadóbizottság várta...

- A kanizsai szobor a világ legszebb Erzsébet-ábrázolásai közé sorolható, a királynét kedves, melegszívű teremtésnek jeleníti meg - mondta Deák-Varga Dénes, majd szabadkozott: egyáltalán nem elfogultságból gondolja így. - A hazai szobrok többségét és néhány bécsi alkotást volt szerencsém megnézni, a kanizsai az egyik legelragadóbb, de Zala György Esztergomban található Erzsébet-szobrának van a legbájosabb arca.