Hétvége

2011.11.26. 12:25

A zenére dobban életünk?

Azt már sokat hallottuk, hogy a zene gyógyír. De gondolta volna, hogy összefüggés van az autóban hallgatott zene és a megválasztott sebesség között? Hogy Mozart valahai s hozzájárult a kábítószer-kereskedelem visszaszorulásához? És hogy a dinnyék indái szinte menekülnek a rockzene elől?

Péter Gyöngyi

A zene olyan, mint a világ, melyben élünk: mintha minden összetorlódott volna kissé, feszült és ingadozik az egész, fogalmazott Ferge Béla jazzdobos, zenetanár minap tartott Értékes vagy csak divatos című előadásában.

Korunk a mesterségesen felkorbácsolt érzelmek kora, következetesebben manipulál bennünket, mint a történelem során bármikor. Régi civilizációk szentnek tartották a zenét, valamiféle szépségideál volt, amit futólag megpillanthattunk, amelyre áhítozhattunk. Korunkban szinte teljesen elveszítette ezt a szerepét a zene, áldozatul esett a mindenütt jelenlévő kizsákmányolásnak - idézte Yehudi Menuhin amerikai hegedűművész és karmester szavait Ferge Béla a Nebáncsvilág lelkigondozó műhely szervezésében a zalaegerszegi Pálóczi Horváth Ádám Alapfokú Művészetoktatási Intézményben tartott előadásán.

Az előadó pályafutása során nem kisebb zenészekkel játszott együtt, mint Pege Aladár, Vukán György vagy éppen Bergendy István.

- Ma a divat, a piac határozza meg az életünket, azt, mit eszünk, milyen ruhát veszünk fel, milyen zenét hallgatunk - fogalmazott elöljáróban a zenész, aki húsz éve oktat is és a muzsika segítségével évek óta foglalkozik fogyatékkal élő emberekkel. - Kaotikus a világ, ezért egyre többet kell róla beszélnünk. Már Kodály Zoltán is azt mondta a maga korában, hogy selejtezni kell, hiszen annyi minden rárakódott a zenére, annyi rétege van és olyan sok felől kapunk információt, hogy muszáj rostálni, kiválasztani, mit hallgatunk.

Ennek megfelelően Ferge Béla - aki könyvbe is foglalta már gondolatait - számtalan példával, vizsgálati eredménnyel is gondolkodásra késztette közönségét. Egy amerikai kutató például arra a következtetésre jutott, említette, hogy bizonyos zenei ritmusok segítenek szinkronizálni a természetes biológiai ritmusokat, ezzel fokozzák a testi funkciókat. Más ritmusok azonban ütközhetnek ezekkel, ami által szétdarabolhatják a belső ritmusokat.

- Ez nem meglepő, hiszen szervezetünk tele van ritmussal, elég, ha a szívverésre, a légzésre vagy éppen az agyi ritmusra gondolunk. Az a zenei ritmus, mely nincs harmóniában az ember belső ritmusaival, kárt okozhat - folytatta Ferge Béla. - Az amerikai Gerra kutatásában a techno- és klasszikus zene hatásait vizsgálta. Az előbbit hallgatóknál nőtt a vérnyomás, a szívritmus, ők feszültségről, nyugtalanságról számoltak be utána. Klasszikus zene esetén nem nőtt a vérnyomás, a résztvevők nyugodtnak, békésnek érezték magukat. Brodsky autóvezető- szimulátorban végzett vizsgálatai során azt tapasztalta, hogy minél gyorsabb volt a hallgatott zene, annál gyorsabban hajtottak a résztvevők, miközben a szimulátorban bekövetkező balesetek és szabálytalanságok száma is megnőtt. Egy harmadik kutatás dinnyéket használt fel: az egyik izolációs kamrában rockzene szólt, a másikban klasszikus. Előbbiben a dinnye indája az ablak felé kúszott, utóbbiban rátekeredett a hangfalra...

A szakemberek állítják, hogy a monoton lüktetésű zene a gondolkodásért felelős homloklebenyt „kapcsolja” ki. A monoton dobritmus hatásáról hazánkban is készült vizsgálat, eszerint hallatára módosult tudatállapot jön létre, az élményváltozások jellege és nagysága pedig hasonló a hipnózisban megfigyeltekéihez. Minél hangosabb a zene, annál mélyebb a transzállapot, a vizsgálatban résztvevők pedig félelemérzetről számoltak be utána.

A National Geographic magazin egy évekkel ezelőtti cikkében azt elemezte, tért ki rá Ferge Béla, hogy a jellegzetes nyugat-afrikai ritmusok túlélték a rabszolga-kereskedelem időszakát és a dzsessz, a salsa, a rock, a hip-hop, de más könnyűzenei irányzatok alapjaként is máig ott lüktetnek. Vagyis a könnyűzene ritmusvilágát az afrikai törzsek dobzenéje határozza meg.



Extázist persze nemcsak az afrikai népek zenéi, szertartásai válthatnak ki, de kábulatot, mámort idézhetnek elő a monoton ingereket használó egyéb muzsikák, amilyenek az ázsiai sámánok, az arab dervisek vagy a bali táncosok kíséreteként szólalnak meg. Nem nagyon találunk manapság olyan muzsikát, mely gondolkodtatni szeretne, inkább felpörgetni, kikapcsolni vagy elaltatni akarnak bennünket, folytatta Ferge Béla, pedig az európai muzsika legfőbb megtermékenyítője, az ősi zsidó vallási zene - nagyon sok gregorián eredetijét találták meg az elzárt babilóniai, jemeni zsidó dallamvilágban - intellektuális, vokális és bizakodó volt.

A muzsika, ha jól választja meg az ember, mit hallgat, akár gyógyszerként is hathat.

- Bizonyos barokk zenék ritmusa, tempója közel áll a szívritmushoz, de például Mozart vagy Vivaldi zenéje az agyi ritmusainkhoz közelít, vagyis harmonizál és nem ütközik a saját ritmusunkkal. Egy amerikai kisváros terein Mozart vonósnégyesei szólnak a hangszóróból, a településen azt figyelhették meg, hogy visszaszorult a kábítószer-kereskedelem... –- mesélte Ferge Béla, majd útravalóként Simone Weil mondatával szólt a hallgatósághoz: – „Az emberi léleknek meleg csend kell, de helyette jeges tumultust adnak neki.” Márpedig, ha ez így van, próbáljunk meg vizsgálódni, szelektálni a zene világában is.


Ferge Béla a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz-tanszékén szerezte diplomáját. Ütőhangszeresként a legkülönbözőbb stílusú zenekarokban szerepelt. Sok neves zenésszel játszott együtt, több hazai és külföldi zenei fesztiválon szerepelt, megannyi hanghordozón közreműködött már. Szerepelt Szabó István Európa-díjas filmjében, a Napfény ízében is.


A divat mondja meg? (jegyzet)

„Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy, ha nincs meg ami új, a szívverésed kihagy...” A Neurotic sorai jutottak eszembe a zeneiskolai előadás közben, meg az, hogy bár elég régen született a nóta, talán érvényesebb, mint valaha. Az érték persze akkor sem mindig járt kéz a kézben a népszerűvel, ennek ellenére úgy emlékszem, néhány évtizeddel ezelőtt egyrészt kisebb volt a kínálat – a zenei is –, másrészt jutott még idő, kedv, energia a választásra. Ma a többség úgy van vele, ha végre eljő az este, már nem akar agyalni, hiszen egész nap azt csinálja, folyamatosan döntési helyzetben van és annyi információ éri, hogy szinte lehetetlen feldolgoznia. Arra a néhány kötelezettségektől mentes órára tökéletesen megfelel az, ami készen kapható, legyen bár szó tévéműsorról vagy rádióban játszott muzsikáról. Így aztán minden nehézség nélkül diktálhat a divat és persze az üzlet, a pénz. Ki ne járt volna már úgy, hogy egy örökké játszott dallam – még, ha eleinte unalmasan egyszerűnek tetszett is, a szövege pedig eleve rettentő –, valahogy belekúszott a fülébe és azon kapta magát, hogy dudorássza. Pedig, mint a kutatások mutatják, egyáltalán nem mindegy, mit hallgatunk, hiszen a zene hat a viselkedésünkre, egyes muzsikák pedig – az erőteljes hangerővel, a nem túl változatos ritmussal és a gyakori ismétlésekkel – képesek „kikapcsolni” a gondolkodásukat. Bár szerintem erre a naponta bennünket érő információáradat szintén képes... Megesik, hogy miután hazaérek, egyszer csak feltűnik, hogy nem kapcsoltam be sem a rádiót, sem pedig a tévét, vagyis csönd van. És rádöbbenek, milyen jó is az...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!