A három testőr és Bori

Soma költőnek készül. Vagy irodalmárnak. Zétény talán filmrendező lesz, Gergő esetleg megtervezi a XXI. század legjobb autóját, Bori pedig valószínűleg egyszer megfesti mindőjüket, márha végzett a családi gazdaságban őt rabul ejtő állatsereglet vászonra álmodásával.

Eközben persze minden begyűjtenek egy halom zenei és nyelvi elismerést, s a három gimnáziumban szerzett jegyeik is kifogástalanok, ráadásul hamarosan valamelyik patinás egyetem öntudatos polgárai lesznek. És azután még sokat hallunk róluk. A találkozónk apropóját pedig az adta, hogy ők négyen nyerték el az Év zalai tehetségígérete címet, amelyet szerdán érdemeltek ki a megyei pedagógiai intézet sokéves programsorozatának idei fordulóján a középiskolások kategóriájában. Tehetségígéret az a fiatal lehet, aki tanulmányaival, s egyéb tevékenységével eléri, hogy a tanárai javasolják a szokásos versenyektől különböző megmérettetésre. Lássuk hát őket közelebbről, igaz?

„Gál Soma vagyok, 18 éves, sármelléki lakos. A keszthelyi Vajda János gimnázium végzőse” – kezdte kedvesen hivatalos hangon a bemutatkozást kortárs verselőnk. „Nem volt könnyű az iskola, anyukám tanított.” Aki járt hasonló cipőben, tudja, mire gondol Soma.

 „Budapesten az ELTE-n szeretnék tanulni portugál nyelv és kultúra szakon.” Soma irodalmi munkásságával vétette észre magát, versei, novellái az interneten máris olvashatók, de hamarosan a Pannon Tükör is közöl néhányat. Mint bemutatkozásában elmondta, a magyar nyelv eredetiségét, humorát szeretné őrizni, továbbvinni. Úgy tartja, a szavak speciális nyelviformáit az irodalom védheti, tarthatja meg leginkább. Épp azért példaképe Mikszáth Kálmán, Vámos Miklós, Spiró György. A külhoniak közül Hrabal és Kundera ragadja meg a fantáziáját. Soma a versenyen Hamvas Béla-idézetet húzott. A szöveg testre szabott volt: „Gondolataink körülményeket vonzanak és teremtenek...”

Vörös Zétény zalaegerszegi, a Kölcsey-gimnázium padjait koptatja, amatőr filmezéssel foglalkozik. Bemutatkozásképp is egyik alkotását hozta, mely a Zalaegerszeg öröm-bánat térképe címet viselte. Barátjával bejárták a jókedvre derítő, többnyire természeti helyeket, de felvillantották a szomorkásakat is. (A filmhez a testvére gitárjátéka adja a zenei aláfestést.)

– A Color telephelye tetszik most épp legjobban, bár nem valami szívderítő, de mégis van valami utánozhatatlan hangulata. Amúgy az Azáleás völgy a favoritom – mesélte, s halkan hozzátette, éjjel fél háromkor végzett a kisfilm vágásával. Szóval, majdnem kicsúszott a határidőből. Mert nem is gondolnák, egy tizennyolc éves srácnak mennyi dolga van. Zétény, akinek nagyon fontos a családi kötődés, a díszmadarakhoz vonzódó, amúgy orvos édesapjának segít fotózással, marketinggel. És írogat is.

– Elmondhatom egyik friss írásomat? A címe: interaktív novella. Így szól: „Csukd be a szemed és olvass tovább.” Enynyi... Jó nem?

fest a csukott szemmel megálmodott jövő?

– A színház- és filmművészeti egyetemre készülök, bárki tudja, milyen szakokat indítanak majd – adott számot terveiről, aggodalmairól.

Hát igen. Remélem, bármekkora átrendeződés előtt is áll a magyar felsőoktatás, nem veszi el Zétény elől a lehetőséget.

– Ha nem, megpróbálnám a magyar–média szakot, mert kenyérkereset is kell, fontos, hogy a családomnak majd mindent meg tudjak adni.

Érzékelik ugye, a jövő nemzedék legjobb tagjai egyáltalán nem sodródnak. Egyébként elárulhatom, az esetleges, persze a még nagyon távoli jövőben realizálódó elköteleződéshez Zétény és Soma is talált már egy-egy ifjú leányzót.

Erdős Gergely Nagykanizsán, a Batthyány-gimnáziumban tanul. Mindene az autó, s minden ami körülveszi, errefelé viszik a műszaki egyetemet célzó továbbtanulási tervei is, s a pedagógusszülői biztatás sem marad el. A seregszemlére egy találmányt hozott. Autóval összekapcsolódó, mobiltelefonnal működtethető programot, ami folyamatosan közölhetne adatokat az utakról, így könnyítve meg a közlekedők életét. Kiválthatná akár a GPS-t is, lelkesedett a zsűri – köztük e sorok írója is.

– Akár... – mondta a hórihorgas fiatalember.

– Melyik a kedvenc autó?

 – Nehéz kérdés, szeretem a német pontosságot, de az olasz kocsik is szimpatikusak. Senki nem tudja, hogy állnak össze, de ha készek, csodálatosak. Nekünk japán autónk van, elég régi, de jól megy.

– Ha lenne saját autó, mi változna rajta először?

– Lássuk csak...

– Beépítenéd azt, amiről beszéltél, nem?
– érdeklődött Soma. – Például, de az profibb lenne – helyeselt Gergő.

– Világszabadalomgyanús?

– Ó, az nagyon messze van. Forrás kell hozzá.

Gergő szabadidejében vív. Vagy nem csak ő?

– Én is vívtam valamikor... – csatlakozott a két korábban szóló.

– Fegyvernem?

– Párbajtőr, kard, tőr.

Aha, megvan mind a három. Tehát, ha úgy adódna, védelmére kelhetnének a társaság egyetlen hölgytagjának, Muzslai Borbálának. Aki bűbájos mosolyával fizetne a „három testőrnek”.

Ő is a kanizsai Batthyányban végez hamarosan.

– Sokat vagyok gyerekek és állatok között, édesapám agrármérnök, édesanyám gyermekorvos – mondta a komolyságát a szemüvegétől kölcsönző ifjú hölgy, aki diplomáciával szeretne foglalkozni. De érdekli az arab világ és a vallástörténet is.

– Ha diplomácia, akkor politika. A magyar politikai teljesítmény milyen?

 – Hm... A magyar politika? Kihagyhatom ezt a kérdést? – mosolygott diplomatikusan.

Borbála a verseny után Pallos nevű lovához sietett, az úgynevezett suttogó módszerrel tervezi új alapokra helyezni a kapcsolatukat. Gergő este már megyei tájfutó versenyt szervezett, Zétény végre durmolt egy jót, Soma meg nekifeküdt az emelt szintű magyar érettségi tételeknek. 

Teljesítmény. Kényszer? (jegyzet)

Sokadik alkalommal volt részem abban a szerencsében, hogy találkozhattam a jövő művészével, tudósával, legkitűnőbb majdani tanárával, vagy csak egyszerűen rengeteg okos diákkal. A meghívóknak – megyei pedagógiai intézet – nem győzök elég hálás lenni, hogy évről évre számítanak lapunk e módon való jelenlétére is, s a TÁMOP-programok keretében megvalósuló sajátságos tehetségkutató révén ott lehetünk az utánunk következő nemzedékek csillogó szellemének kibontakozásánál. Iszonyú sokat lehet tanulni, akkor is, ha speciel a nanotechnológiából, a kémiai képletekből, a fizikai kísérletekből alig-alig ért az ember valamit. Mindenkinek kéne látni a tehetségígéret versenyt, kész gyógyító terápia. Akik aggódnak az ország jövőjéért, akik nap mint nap – néha persze teljes joggal – sötéten látják a következő éveket, akik úgy érzik, rossz irányba halad a világ, akik meg vannak győződve róla, folyamatosan satnyul az emberiség, akik egyszer is kiejtették a szájukon azt a ronda közhelyt, hogy: „bezzeg az én időmben”, egyszóval mindenkinek ott kéne lennie azon a jószolgálati délelőttön. Amikor fényesen kiderül, a tizenévesek kápráztatóan ügyesek, talpraesettek, tisztelik a múltat, érvényesülnek a jelenben, bíznak a jövőjükben. De tesznek is érte. A szomszédos hasábokon megismerkedhetnek a legjobb négy középiskolással, de álljon itt a többi aspiráns neve is: Benedek Ádám, Dömötör Nikolett, Havlik Tamás, Papp Dávid, Patus Eszter, Radics Dorottya, Takács Péter, Vissi Barnabás. Ők sosem érzik kényszernek a teljesítményt, inkább lelkesíti őket.

Sikeres zalai diákok dosszié itt!