Évtizedekig figyelték, zaklatták a Kádár-éra állambiztonsági szervei Csabai Hugót

 De miféle amnesztia volt ez? A rendőrség, ezen belül a kémelhárítás, és a munkásőrség azonnal kezelésbe vette a "megtévedteket". A Pofosz Zala megyei elnöke, Csabai Hugó történetét amolyan reflexióként közöljük a cikksorozatra, amiben a III/II szigorúan titkos tisztjeinek tevékenységét taglaltunk a közelmúltban. Íme a másik oldal...

- Éppen tíz éve kértem a Történeti Hivataltól, hogy a rólam vezetett állambiztonsági anyagot küldjék el nekem. Tíz lapnyi iratot találtak a hazatért személyek dossziéi között. Elküldték azt a jegyzőkönyvet is, amit 1957-ben, a győri kihallgatásomkor vettek fel, valamint az 1964-es iratot, amiben a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság politikai osztályának tisztje javasolja, hogy továbbra is tartsanak kutató-nyilvántartásban. A bélyegzők arra utalnak, legalább 1974-ig hivatalosan is megfigyeltek - mondja Csabai Hugó, majd megmutatja az utóbb említett dokumentumot. Tisztán olvasható a két aláíró, Horváth Mihály rendőr alhadnagy és Pető Ferenc rendőr százados, alosztályvezető neve a lap alján.

- Éppen tíz éve kértem a Történeti Hivataltól, hogy a rólam vezetett állambiztonsági anyagot küldjék el nekem. Tíz lapnyi iratot találtak a hazatért személyek dossziéi között. Elküldték azt a jegyzőkönyvet is, amit 1957-ben, a győri kihallgatásomkor vettek fel, valamint az 1964-es iratot, amiben a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság politikai osztályának tisztje javasolja, hogy továbbra is tartsanak kutató-nyilvántartásban. A bélyegzők arra utalnak, legalább 1974-ig hivatalosan is megfigyeltek - mondja Csabai Hugó, majd megmutatja az utóbb említett dokumentumot. Tisztán olvasható a két aláíró, Horváth Mihály rendőr alhadnagy és Pető Ferenc rendőr százados, alosztályvezető neve a lap alján.

- Azt már tapasztalatból tudom, hogy egy hírhedt sárvári ÁHV-s, későbbi munkásőrparancsnok volt az egyik megfigyelőm. Ez az illető afféle embervadász volt; 1958 november 9-én a Vas Népében ő maga számolt be róla, hogy két tizenéves fiatalt lőtt agyon az erdőben, Ostffyasszonyfánál. Ismert Berta János története is: az amnesztiával hazatért lovászi fiatalembert szintén a helyi munkásőrség vitte el, majd kémkedéssel vádolták és 58 márciusában Budapesten kivégezték. Engem is erre a sorsra akart juttatni az az ember; később annyit elért, hogy a munkahelyemről kirúgjanak. A családomnak szinte állandó rendőre volt, aki folyton arról faggatózott, hol vagyok, kivel találkozom, és engem is rendszeresen vitt kontrollra a munkásőrparancsnok.

Az okok és előzmények: 1956 novemberében Eberaunál (Monyorókerék) lépték át Csabai Hugóék a határt, majd előbb Güssingbe, aztán Karintiába, egy lágerbe kerültek. A továbbutaztatást a bécsi követségek szervezték, a vasi fiatalembert unokatestvérével együtt végül Svédországban fogadták. Salzburgból, a Szabad Európa rádióval üzentek haza: jól vannak. Hugó Lund városába került egy farmercsaládhoz, itt kezdett el dolgozni, hétvégenként pedig sok magyar fiatallal találkozott. Otthonról folyamatosan jöttek a hírek, levelek: haza lehet menni, amnesztiát hirdettek Kádárék. A fiatalok írtak a követségnek, pár napon belül meg is kapták a hajójegyeket, s Trelleborgból elindultak az NDK felé. Már a partraszállás után ki akarták hallgatni őket, ami akkor tolmács híján meghiúsult, aztán a civil ruhás rendőrök vonattal kísérték a hazatérőket Drezdán át Pozsonyig. A magyar határnál bezárták a vasúti fülkét, végül Komáromban szedték le a fiatalokat, s itt máris megkezdődtek, Győrben pedig folytatódtak a kihallgatások.

- Hogy mennyit ért a kádári amnesztia? A szombathelyi középiskolában magához hívatott az igazgató, előbb arról faggatózott, mit csináltam Svédországban, majd közölte, hogy vagy magamtól megyek el, vagy kirúg. Zalaegerszegen lettem katona, az elhárító tiszt már két hét után faggatni kezdett, s a két év alatt végig megfigyelt. Előléptetés természetesen szóba sem jöhetett. Leszerelésem után a városban maradtam, a nejemet is itt ismertem meg. Hegesztő lettem, becsülettel dolgoztam 44 éven át. A rólam írt jelentésben azért annyit megjegyeznek: munkahelyi feladataimat pontosan végzem.

- Érzékelte, hogy figyelik? - kérdezzük.

- Igen, több üzemben is dolgoztam, és a munkahelyeimen teljes mértékben éreztették velem, hogy "politikailag megbízhatatlan" a minősítésem. Szombathelyen, az Élgépnél azt is pontosan tudtam, hogy kit állítottak rám; az illető napi 8 órában a sarkamban volt. Egerszegen az izzó és a kerámia gépészetén is dolgoztam, ott, ki merem jelenteni, párját ritkító besúgóhálózat működött. A hetvenes évek végén ott fogták rám, hogy lázítok. Idegileg kikészítettek, szanatóriumba is kerültem, de végül sikerült kimásznom a gödörből. Végül 15 éven át dolgoztam a GESZ-nél, a Kis utcai bölcsődében karbantartóként, itt már senki sem bántott, elismerték a munkámat. 11 éve mentem nyugdíjba - kapunk választ.

Csabai Hugó már 12 éve a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Zala Megyei Szervezetének elnöke. Mint mondja, nem vágyott az elnökségre, de mikor kiváló elődje balesetben elhunyt, nem akarta, hogy széthulljon a rengeteg meghurcolt embert befogadó szervezet. Ezért vállalta a megbízatást, és nagyon büszke a tagságra, vezetőtársai munkájára.

- Pedig eleinte, a rendszerváltáskor még nem akartam belépni a szövetségbe. Akkoriban hatalmas volt a tülekedés, mindenki kereste a helyét az új társadalomban, és bizony a Pofoszba is sok olyan ember jelentkezett, akinek semmi erkölcsi alapja nem lett volna erre. Gyakran magas beosztású párttagok, párttitkárok, munkásőrök hivatkoztak arra, hogy 56-osok. Egerszegen mindenki ismer mindenkit, így aztán nagy volt olykor a döbbenet. Gondoltam, megvárom, amíg ezek az emberek "kikopnak" , és néhány év alatt valóban többen távoztak. Ez egy természetes tisztulási folyamat volt.

Csabai Hugónak - mint arról lapunk is beszámolt - 2009 októberében, a forradalom és szabadságharc évfordulóján a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét adományozta az államfő. A kitüntetett akkor is úgy nyilatkozott: a zalai Pofosznak szól az elismerés.



Szigorúan titkos - olvassa el dossziénk cikkeit! KLIKK IDE!