Apa mája mentette meg Dorka életét

De ne szaladjunk ennyire előre! Decemberben mutattuk be a négytagú Balázs családot, akiknek legkisebb gyermekén súlyos tünetek jelentkeztek nem sokkal születése után: mint kiderült, a kicsi epehólyag nélkül és epevezeték-elzáródással született, súlyosan megsérült májával egyetlen esélye maradt a transzplantáció, azaz szervátültetés Németországban...

- December 15-én indultunk oda, korábban a tervezettnél, meg kellett sürgetnünk a kiutazást, mert egyre rosszabbak lettek a vizsgálatok eredményei - meséli Balázsné Ambrus Andrea. Kisfiukat, Barnit is magukkal vitték, hogy együtt lehessen a család. Három hétig vizsgálatokat készítettek a szülőkkel, hogy eldöntsék, melyikük alkalmasabb donornak. - A férjem mellett döntöttek, mivel megfelelő a testsúlya, ráadásul ha engem választanak, nem tudtam volna több gyereket kihordani.

Bár az édesapa és a kislány vércsoportja nem egyezett, nem okozott ez problémát a transzplantációnál. Egy átizgult karácsony és szilveszter után január elején Dorkát és apukáját együtt tolták a műtőbe.

- Csak az utolsó néhány percben kapott el egy kis félelem attól, ami rám vár, addig bele sem gondoltam, csak az járt a fejemben, minél előbb legyen jobban a kicsi - mondja Balázs László, miközbenaz örökké izgő-mozgó babát tartja a kezében. A transzplantáció azt is jelenti számára, többet már nem lehet donor. - A májam egyharmadát vették ki, ami öt hét után újra is nőtt. Maga a műtét nagyon megviselt, pár napig borzasztó fájdalmaim voltak, de még ez sem akadályozott meg benne, hogy - igaz, lassan, mint a csiga - átsétáljak a gyermekosztályra megnézni a kislányomat.

Mindketten gyorsan gyógyultak ezután. Dorkát imádták az ápolónők, a szülőket pedig lenyűgözte a német kórházban folyó ellátás és profizmus: ahol egy nővér jut egy beteg gyermekre, ott valóban nyugodtan pihenhet csemete és szülő egyaránt.

- Hét gyógyszert szed a kicsi jelenleg, ebből majd csak egy marad, azt viszont élete végéig. Fényre érzékeny a szer, nem napozhatunk egyelőre, és néhány ételt is mellőzni kell. Üveges bébiételt kell adnunk neki a fertőzések elkerülése végett, de speciális tápszer helyett már azt eheti, amit a többi, hasonló korú kisbaba. De ha csak ennyi marad meg neki a betegségéből, akkor elmondhatjuk, nagyon szerencsések vagyunk.

Februárban jöttek haza, ekkor még egy hetet a pesti kórházban töltöttek, beállították a gyógyszert, figyelték a kislányt. Hetente-kéthetente egyszer kell visszamenniük Pestre kontrollra, hat hónap után, azaz júniusban, kiderül, elfogadta-e Dorka szervezete az új májat. Utána egy alapos kivizsgálásra még vissza kell utazniuk Essenbe júliusban, s talán az elkövetkezendő években még többször is, ezt még nem tudják, függ a kisbaba állapotától is.

- Találkoztunk ott olyan kislánnyal, akinek már a harmadik májműtétje volt... - jegyzi meg szomorúan az édesapa, aki három hónap lábadozás után visszamehetett dolgozni. Mivel nem végez fizikai munkát, fizikailagnem terheli meg annyira a mindennapi élet, bár sokáig nem emelhetett 5 kg-nál nehezebbet. Még saját kislányát sem.

Mára azonban ennek vége! Dorka arcszíne újra egészségesen rózsás, kibújt öt foga már, áll, és a hangokat is formálja. Sőt, ha apu bekapcsolja a mobiltelefonját és zenélni kezd, még táncol is. Rá sem lehet ismerni az egykor súlyosan beteg kisbabára, akiből legutóbbi látogatásunkkor még egy mosolyt sem tudtunk kicsalni, most pedig komolykodó képet nem tudtunk volna készíteni!

- Már a műtét másnapján sokkal jobban nézett ki, azóta pedig napról napra észlelhető a változás. Régen minden éjjel virrasztottunk vele, a fájdalmaitól nem tudott aludni, most átalussza az éjszakát és mosolyogni is megtanult. Egy egészen más gyereket hoztunk haza - folytatja az édesanya.

Barni, Dorka ötéves bátyja nehezen viselte, mikor szülei először úgy gondolták, nem viszik magukkal Németországba. Mikor a kisfiú elkezdte a körmét rágni és nehezebben kezelhetővé vált, tudták, magukkal kell őt is vinni. Jól viselte az ott töltött időt, napközben eljátszott a német gyerekekkel, csak anyukáját faggatta egyre: hol van Dorka? Hol van apa?

- Amikor meglátta az apját a sok csővel a lábadozás ideje alatt, elsírta magát, nem értette, mi történik, pedig beszéltünk vele erről korábban.

De amióta jobban lettek mindketten, Barnit is mintha kicserélték volna, talán csak egy rossz emlék marad neki, vagy még az se. A Balázs családot a rokonok és ismerősök már nagyon várták otthon. Köszönik a rengeteg segítséget, amit sokszor ismeretlenektől is, kaptak. Volt olyan, reggel még az egyik kereskedelmi csatorna műsorában szerepeltek a családot támogató Liptai Claudiával, majd délelőtt az egyik közeli bevásárlóközpontban megismerte őket a takarítónő, és sok erőt kívánt nekik. De lépten-nyomon felismerik őket az emberek, mindenki pozitívan áll a családhoz, szorítanak értük, hiszen, aki szülő, tudja, milyen az, ha beteg a gyermek. Igazierős családdá, csapattá kovácsolta őket ez a borzasztó betegség. És a mesének jó a vége.

- Most nagyon boldogok vagyunk. Az orvosok szerint, ha felnő, olyan életet élhet, mint a többiek, sportolhat is akár - sóhajt fel mosolygó arccal Balázsné Andrea. - Sosem gondoltam a terhességem alatt, beteg is lehet a gyermekem: ez minden szülő rémálma. De a mostani életünk is egyfajta álomhoz hasonló, annyira szép és boldog...

Dorka a dobogón (jegyzet)

Egy újságíró megszokja, mindig ő kérdez, ő irányítja a beszélgetést, bele sem gondolva, milyen nehéz feladványt ad az alanynak azzal, ha arról faggatja, mi volt élete legnagyobb élménye? Hát, a legnagyobb álma, az mi lenne? Mi a titka az igazi zalai rétesnek? Ha zavarba akarnak hozni egy újságírót, kérdezzenek vissza: és Önnek? Garantálom, úgy megakasztják, hogy lesz idejük a saját válaszukon gondolkodni. Nemrég az egyik újdonsült ismerősöm, megtudván, mivel foglalkozom, megkérdezte, melyik volt a legemlékezetesebb cikkem. Ez nem fair, gondoltam. Zavarba jöttem, megmondom őszintén, hebegtem-habogtam, mert bár rengeteg arc, cím és téma eszembe jutott hirtelen, igazán egyet sem tudtam mondani. Diplomatikusan annyit feleltem, mindegyik emlékezetes marad számomra, s ez így is van. Mégis kiemelkedik néhány az összes közül, s ezeknek közös tulajdonsága, hogy emberi sorsokkal, különleges életutakkal foglalkoznak. S ebből a néhányból is kiemelkedik Dorka története. Szerénytelenség lenne a részünkről azt gondolni, talán egy kicsit mi is részt vettünk a gyógyulásában, hogy mi is vele együtt örülünk az egészséges mosolyának? Hogy szinte családtagként látogattuk meg ismét Balázsékat? Jó érzés tudni, ha csak közvetítőként is, de mi is részt vettünk ennek a kislánynak és ennek a családnak a gyógyulásában. Mert ha egyvalaki is beteg a családból, akkor minden tagja az, s azok is, akik velük együtt éreznek. Ha ma újra megkérdezné az ismerősöm, melyik volt a legemlékezetesebb cikkem, talán ma is ugyanazt a diplomatikus választ adnám. De legbelül azt gondolnám, Dorka története biztosan dobogós...