A két nemzet hőse hazaért

A falakon körbefutó képek, a terem közepén tárlókban elhelyezett puskák, kardok, mérnöki eszközök, korabeli fotók Asbóth Sándor, keszthelyi születésű vízmérnök, 48-as honvédtiszt, amerikai polgárháborús tábornok, dél-amerikai nagykövet életébe engednek bepillantást. Harmadik állomására érkezett a tárlat, melyet a Zala Megyei Önkormányzat által kezdeményezett, a születés 200. évfordulóján, 2010-ben zajlott Asbóth-év során először a szülővárosban, a keszthelyi Balatoni Múzeumban majd decemberben a fővárosi Hadtörténeti Múzeumban láthattak az érdeklődők. A két zászlóval, a magyar és az amerikai lobogóval magára a figyelmet felhívó tárlatot Béres Katalin történész-muzeológus, a Göcseji Múzeum munkatársa szerkesztette. Vele jártuk végig a múlt hét közepén a Zalaegerszegre ért kollekciót, még mielőtt a publikum a március 11-i megnyitó után birtokba vehette. (A kiállítás 2,1 millió forintba került, az áldozatot a NKA és a megyei közgyűlés vállalta. Ezt azért érdemes tudni, mert például csak az USA-ból érkezett katonai egyenruha 85 ezer forintot kóstál.)

Béres Katalin elöljáróban elmondta, rengeteg élményt jelentett számára is az Asbóth életében való évfordulós elmélyülés, hiszen megismerhette a ma Ausztriában élő leszármazottat, Asbóth bátyjának, Jánosnak a dédunokáját, Tiles Barnabásné Asbóth Ágnest. A hölgy 56 után férjével Reutte városában telepedett le, s miután látta, a szülőföld nagy becsben tartja világjárt fiát, a Balatoni Múzeumnak ajándékozta a 140x180 centiméteres blondel (faragott díszű, aranyozott) keretbe foglalt olajfestményt. A kép, mely a jobb oldali fal közepén köszönt majd a belépőre, 1909-ben született, Henri Lovie 1861. december 10-én készült rajza alapján festette Rob. (Robert?) Richter.


De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a tárlat is az életmű kronológiáját követi. Az első tablók a felmenőket, a családot, az iskolákat mutatják, míg felettük a frízbe azoknak a városoknak a látképe került, amelyekben Asbóth ifjú korában megfordult. Hősünk édesapja a keszthelyi Georgikon tanáraként, a Festetics uradalom jószágigazgatójaként, az első Helikoni ünnepségek megrendezőjeként szerzett magának nevet, fiát pedig mérnöknek szánta. Továbblépve ennek rekvizítumaival találkozunk: a vízmérnök kellékeivel, s Széchenyi tanúsítványának másolatával, amelyben igazolja, hogy Asbóth 1834 és 1837 között részt vett az Al-Duna szabályozás munkálataiban, s egész magaviselete által magát minden nemű ajánlásra érdemessé tette. Lépésnyire egy életnagyságú mérnök-bábu állt előttünk, fekete posztó ruhában, mintha a mögötte lévő molinóról lépett volna le, ahol megismétlődik az alakja.

- A ruházatot a zalaegerszegi színházban varrták, az anyagot a budapesti néptáncosok kellékboltjában szereztük be, mert ott a korabelihez hasonló anyagot is árusítanak - mesélte a történész. A képet a Vizeink krónikája című könyvben leltem, majd kiderült, az eredetije az ELTE TTK Geoinformatikai és Térképészettudományi tanszékének a folyosóján látható, arról fotózták, nagyították.

Sétánk közben a szabadságharc idejéhez értünk. Asbóth Nagybecskereken lépett a honvédség kötelékébe, decemberben már százados, majd a tavaszi hadjáratban Klapka seregével fordult meg Kápolnán, Nagysallón, Komáromban. Tevékenysége egyébként kötődött a szakmájához, vár- és hídépítéseknél tevékenykedett. Kossuthtal Debrecenben 1849 nyarán találkozott, innentől elválaszthatatlanok, együtt indultak a hosszú és keserves emigrációba is. (Asbóth 1849 decemberében a londoni Times című újságban védte meg Kossuthot az őt ért vádaktól, a tárlatra a történész szándéka ellenére sajnos nem érkezhetett meg levelének másolata.) 

- Miért emigrált Asbóth?

- Még 1848 nyarán Temesváron konfliktusba keveredett Haynauval, felszólamlott a császári táborszernagy magyarellenessége miatt, s jelezte, Haynaunak is be kell tartania a magyar kormány utasításait. A szabadságharc leverése után, számítva Haynau visszatérésére, Asbóth jobbnak látta, ha elhagyja az országot.

Közben szalutáltunk két 48-as honvédfigurának, s elmélyültünk Somogyi Győző grafikus Asbóth-portréjának szépségében, annál is inkább, mert ez magyar egyenruhában mutatja honfitársunkat, míg a későbbi ábrázolások amerikai öltözetben örökítették meg.

A következő sarokban a törökországi emigráció helyszínei, s az emigránsok arcképei láthatók, többek között azok is, amelyeket az amerikai művész, Walter Gould festett a magyarokról. Ezekről Béres Katalin egy amerikai közgyűjteménytől, a pennsylvaniai Történeti Társaságtól kapott másolatokat.

Innen egy lépés, s az egész falat betöltő, egy amerikai polgárháborús csatajelenetet ábrázoló vászonra esik a pillantás: Asbóthtal együtt megérkeztünk Amerikába. (A képen a magyar Zágonyi Károlyt, azaz Charles Zagonit látjuk, aki Frémont tábornok hadtestében szolgált Asbóth-tal együtt.) Bostoni újságkivágás jelzi, nagy ovációval fogadták a tengeren túlon a magyar szabadságharcosokat. A legenda szerint az Amerikában letelepedő keszthelyi vízmérnök tervezte a New York-i Central Parkot, ám ebből annyi igaz, hogy ő is közreműködött a tervezésében. Részt vett viszont a polgárháborúban az északiak oldalán, a tárlók egyikében ott látható a tábornoki botja is. Most egy amerikai gyalogos katona állta utunkat , ezen a bábun látható az a kék öltözet, amely egyenesen az USA-ból érkezett Béres Katalin rendelése nyomán. Elhaladtunk a már említett hatalmas kép előtt, pillantással nyugtázva, Asbóthon itt már amerikaias köpeny, mögötte pedig pálmafa áll háttérként.

Aztán középen, még mielőtt a tárlók üvegfedlapot kaptak volna, kezünkbe foghattunk egy-egy pisztolyt, amelyek az amerikai polgárháborúban voltak használatosak. Beleélhettük magunkat mondjuk a Pea Ridge-i, vagy a Marianna-i csata pillanataiba. Az utolsó tablón még egyszer mélyen a szemébe nézhettünk Asbóthnak, aki itt már diplomataként tűnik fel, hiszen érdemei elismeréseként Lincoln elnök argentin nagyköveti szolgálatba küldte. 1866-ot írunk ekkor, Asbóth betegeskedik, egy golyóütötte sebbel az arcán fájdalmak közt él. Párizsban, a kor egyik neves sebészével, a Garibaldit is műtő Nelaton doktorral próbálja eltávolíttatni a golyót az arcából, de az orvos nem vállalja a veszélyes műtétet. Így 1868 januárjában ennek szövődményeibe hal bele Buenos Airesben. Asbóthot 1990-ben a washingtoni arlingtoni hősök sírkertjében temették újra.Ferrotípiai és dagerrotípiai eljárással készült fotográfiák másolatai is megtekinthetők

Az 1848/49-es magyar szabadságharc két harcosával is találkozhatunk az Asbóth-kiállításon. Az életnagyságú honvéd figura - a korábbi, a 150. évfordulóra készült 48-as tárlatból, így a múltból duplán átlátogatván - kávébarna atillában és kék nadrágban áll, hátán a borjúnak nevezett hátibőrönddel, amiben a korabeli túlélő felszerelését tartotta. Hanem a lábán furának látszó cipőkkel néztünk farkasszemet a megnyitó előtti látogatásunk során. Közelhajoltunk. Csak nem fordítva van a bábu lábán? Nem, nem, mondta a történész. S mi derült ki! Talán kevesen tudják, akkoriban még nem gyártottak jobb és bal lábas cipőket a katonák számára, egyforma kiképzésű volt mind a kettő. A lábnak kellett a barna bőrbakancshoz hozzá idomulnia. A másik alak Miklós-huszár egyenruhában áll, a ruházatokat az egerszegi színház készítette...


Asbóth Sándorról további cikkeket talál a kapcsolt anyagok között!