Börtönszolgálat, életfogytig

- Itt az embereknek van idejük elgondolkodni az életükön, így sokszor olyan problémák is előbukkannak, amikről odakint tudomást se vennének. Én a hét minden munkanapján itt vagyok átlagosan 4 órát, az irodám ajtaja nyitva áll, bárki felkereshet, persze a házirendnek megfelelő szabályok szerint - mondja el lapunknak Sághegyi Gellért római katolikus plébános, a Zala Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet börtönlelkésze, aki immár 10 éve látja el folyamatosan e szolgálatot, ám korábban is gyakran végzett pasztorációs munkát a börtönben.

- A rendszerváltás után, 1993-ban nyílt lehetőség arra, hogy lelkészek látogassák a börtönöket, én is akkor léptem be először a megyei intézetbe. Meggyőződésem, hogy szükség van e szolgálatra - teszi hozzá az atya.

Sághegyi Gellért annak idején önként vállalta az alkalmankénti pasztorációt, 2000 óta pedig a megyés püspök által kinevezett börtönlelkészként tevékenykedik. Mint mondja, a kilencvenes években a lelkészek egymástól tanulták e speciális lelkipásztori munka mikéntjét, tulajdonképpen a mélyvízbe dobták őket, ám ma már működik az intézményes börtönlelkész-képzés is. Persze a sajátos légkört el kell fogadni, meg kell szokni, és erre nem mindenki alkalmas, hajlandó.

- A beszélgetéseket sokszor prózai témákkal indítom, a családról, gyerekekről kérdezem a fogvatartottakat. Aztán fokozatosan kibontakoznak a lelki problémák és igények. Az újonnan érkezetteknek a beilleszkedését igyekszem segíteni, a régieket pedig megpróbálom ráébreszteni arra, hogy voltak már itt eleget, ne kerüljenek vissza, egyébként pedig gondolják át, miért jutottak ide, és mit kellene ezután másként csinálni. Sokan kintről hozzák magukkal vallásosságukat, ám az sem ritka, hogy valaki idebent találkozik a hittel.

A napi lelki beszélgetések mellett időnként (általában ünnepekkor) szentmisét is celebrál az atya: legutóbb a Szentlélek eljövetelének ünnepe, pünkösd alkalmával gyűltek össze a fogvatartottak, mintegy 40-en. A lelkésznek szentségek kiszolgáltatására is lehetősége van, például keresztelt már a börtönben, emellett a rabok gyónást követően áldozhatnak is. Apropó, gyónás: olykor előfordul, hogy azokról a bűnökről számolnak be az atyának, amik miatt ide kerültek, persze nem a részletekről, titkos körülményekről szólnak, hanem arról, ami a szívüket nyomja.

- Sok őszinte megbánóval találkoztam már az intézetben, és sokan megfogadták azt is, többé nem járnak tilosban. Hitünk szerint a Jóisten megbocsátja a megbánt bűnöket, más kérdés persze, hogy a világi igazságszolgáltatás milyen büntetést mér az érintettre - jelzi az atya. Végül elmondja: örül annak, ha más vallásúakkal találkozik, sokszor ugyanis komoly vallási beszélgetések alakulnak ki köztük. A reformátussal reformátusként, az evangélikussal evangélikusként kell beszélgetnie, és ez nyilvánvalóan alapos felkészülést igényel. Arra is volt már példa, hogy mohamedán vallású fogvatartottal folytatott diskurzust a Korán és a Biblia hasonlóságairól, különbözőségéről. Olykor pedig ökumenikus alkalmat is szerveznek.

- Hogy meddig végzem ezt a szolgálatot? Azt szoktam mondani, nekem életfogytiglanom van; amíg lehet, itt leszek - teszi hozzá Gellért atya.

- Itt az embereknek van idejük elgondolkodni az életükön, így sokszor olyan problémák is előbukkannak, amikről odakint tudomást se vennének. Én a hét minden munkanapján itt vagyok átlagosan 4 órát, az irodám ajtaja nyitva áll, bárki felkereshet, persze a házirendnek megfelelő szabályok szerint - mondja el lapunknak Sághegyi Gellért római katolikus plébános, a Zala Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet börtönlelkésze, aki immár 10 éve látja el folyamatosan e szolgálatot, ám korábban is gyakran végzett pasztorációs munkát a börtönben.

- A rendszerváltás után, 1993-ban nyílt lehetőség arra, hogy lelkészek látogassák a börtönöket, én is akkor léptem be először a megyei intézetbe. Meggyőződésem, hogy szükség van e szolgálatra - teszi hozzá az atya.

Sághegyi Gellért annak idején önként vállalta az alkalmankénti pasztorációt, 2000 óta pedig a megyés püspök által kinevezett börtönlelkészként tevékenykedik. Mint mondja, a kilencvenes években a lelkészek egymástól tanulták e speciális lelkipásztori munka mikéntjét, tulajdonképpen a mélyvízbe dobták őket, ám ma már működik az intézményes börtönlelkész-képzés is. Persze a sajátos légkört el kell fogadni, meg kell szokni, és erre nem mindenki alkalmas, hajlandó.

- A beszélgetéseket sokszor prózai témákkal indítom, a családról, gyerekekről kérdezem a fogvatartottakat. Aztán fokozatosan kibontakoznak a lelki problémák és igények. Az újonnan érkezetteknek a beilleszkedését igyekszem segíteni, a régieket pedig megpróbálom ráébreszteni arra, hogy voltak már itt eleget, ne kerüljenek vissza, egyébként pedig gondolják át, miért jutottak ide, és mit kellene ezután másként csinálni. Sokan kintről hozzák magukkal vallásosságukat, ám az sem ritka, hogy valaki idebent találkozik a hittel.

A napi lelki beszélgetések mellett időnként (általában ünnepekkor) szentmisét is celebrál az atya: legutóbb a Szentlélek eljövetelének ünnepe, pünkösd alkalmával gyűltek össze a fogvatartottak, mintegy 40-en. A lelkésznek szentségek kiszolgáltatására is lehetősége van, például keresztelt már a börtönben, emellett a rabok gyónást követően áldozhatnak is. Apropó, gyónás: olykor előfordul, hogy azokról a bűnökről számolnak be az atyának, amik miatt ide kerültek, persze nem a részletekről, titkos körülményekről szólnak, hanem arról, ami a szívüket nyomja.

- Sok őszinte megbánóval találkoztam már az intézetben, és sokan megfogadták azt is, többé nem járnak tilosban. Hitünk szerint a Jóisten megbocsátja a megbánt bűnöket, más kérdés persze, hogy a világi igazságszolgáltatás milyen büntetést mér az érintettre - jelzi az atya. Végül elmondja: örül annak, ha más vallásúakkal találkozik, sokszor ugyanis komoly vallási beszélgetések alakulnak ki köztük. A reformátussal reformátusként, az evangélikussal evangélikusként kell beszélgetnie, és ez nyilvánvalóan alapos felkészülést igényel. Arra is volt már példa, hogy mohamedán vallású fogvatartottal folytatott diskurzust a Korán és a Biblia hasonlóságairól, különbözőségéről. Olykor pedig ökumenikus alkalmat is szerveznek.

- Hogy meddig végzem ezt a szolgálatot? Azt szoktam mondani, nekem életfogytiglanom van; amíg lehet, itt leszek - teszi hozzá Gellért atya.

- A rendszerváltás után, 1993-ban nyílt lehetőség arra, hogy lelkészek látogassák a börtönöket, én is akkor léptem be először a megyei intézetbe. Meggyőződésem, hogy szükség van e szolgálatra - teszi hozzá az atya.

Sághegyi Gellért annak idején önként vállalta az alkalmankénti pasztorációt, 2000 óta pedig a megyés püspök által kinevezett börtönlelkészként tevékenykedik. Mint mondja, a kilencvenes években a lelkészek egymástól tanulták e speciális lelkipásztori munka mikéntjét, tulajdonképpen a mélyvízbe dobták őket, ám ma már működik az intézményes börtönlelkész-képzés is. Persze a sajátos légkört el kell fogadni, meg kell szokni, és erre nem mindenki alkalmas, hajlandó.

- A beszélgetéseket sokszor prózai témákkal indítom, a családról, gyerekekről kérdezem a fogvatartottakat. Aztán fokozatosan kibontakoznak a lelki problémák és igények. Az újonnan érkezetteknek a beilleszkedését igyekszem segíteni, a régieket pedig megpróbálom ráébreszteni arra, hogy voltak már itt eleget, ne kerüljenek vissza, egyébként pedig gondolják át, miért jutottak ide, és mit kellene ezután másként csinálni. Sokan kintről hozzák magukkal vallásosságukat, ám az sem ritka, hogy valaki idebent találkozik a hittel.

A napi lelki beszélgetések mellett időnként (általában ünnepekkor) szentmisét is celebrál az atya: legutóbb a Szentlélek eljövetelének ünnepe, pünkösd alkalmával gyűltek össze a fogvatartottak, mintegy 40-en. A lelkésznek szentségek kiszolgáltatására is lehetősége van, például keresztelt már a börtönben, emellett a rabok gyónást követően áldozhatnak is. Apropó, gyónás: olykor előfordul, hogy azokról a bűnökről számolnak be az atyának, amik miatt ide kerültek, persze nem a részletekről, titkos körülményekről szólnak, hanem arról, ami a szívüket nyomja.

- Sok őszinte megbánóval találkoztam már az intézetben, és sokan megfogadták azt is, többé nem járnak tilosban. Hitünk szerint a Jóisten megbocsátja a megbánt bűnöket, más kérdés persze, hogy a világi igazságszolgáltatás milyen büntetést mér az érintettre - jelzi az atya. Végül elmondja: örül annak, ha más vallásúakkal találkozik, sokszor ugyanis komoly vallási beszélgetések alakulnak ki köztük. A reformátussal reformátusként, az evangélikussal evangélikusként kell beszélgetnie, és ez nyilvánvalóan alapos felkészülést igényel. Arra is volt már példa, hogy mohamedán vallású fogvatartottal folytatott diskurzust a Korán és a Biblia hasonlóságairól, különbözőségéről. Olykor pedig ökumenikus alkalmat is szerveznek.

- Hogy meddig végzem ezt a szolgálatot? Azt szoktam mondani, nekem életfogytiglanom van; amíg lehet, itt leszek - teszi hozzá Gellért atya.

- A rendszerváltás után, 1993-ban nyílt lehetőség arra, hogy lelkészek látogassák a börtönöket, én is akkor léptem be először a megyei intézetbe. Meggyőződésem, hogy szükség van e szolgálatra - teszi hozzá az atya.

Sághegyi Gellért annak idején önként vállalta az alkalmankénti pasztorációt, 2000 óta pedig a megyés püspök által kinevezett börtönlelkészként tevékenykedik. Mint mondja, a kilencvenes években a lelkészek egymástól tanulták e speciális lelkipásztori munka mikéntjét, tulajdonképpen a mélyvízbe dobták őket, ám ma már működik az intézményes börtönlelkész-képzés is. Persze a sajátos légkört el kell fogadni, meg kell szokni, és erre nem mindenki alkalmas, hajlandó.

- A beszélgetéseket sokszor prózai témákkal indítom, a családról, gyerekekről kérdezem a fogvatartottakat. Aztán fokozatosan kibontakoznak a lelki problémák és igények. Az újonnan érkezetteknek a beilleszkedését igyekszem segíteni, a régieket pedig megpróbálom ráébreszteni arra, hogy voltak már itt eleget, ne kerüljenek vissza, egyébként pedig gondolják át, miért jutottak ide, és mit kellene ezután másként csinálni. Sokan kintről hozzák magukkal vallásosságukat, ám az sem ritka, hogy valaki idebent találkozik a hittel.

A napi lelki beszélgetések mellett időnként (általában ünnepekkor) szentmisét is celebrál az atya: legutóbb a Szentlélek eljövetelének ünnepe, pünkösd alkalmával gyűltek össze a fogvatartottak, mintegy 40-en. A lelkésznek szentségek kiszolgáltatására is lehetősége van, például keresztelt már a börtönben, emellett a rabok gyónást követően áldozhatnak is. Apropó, gyónás: olykor előfordul, hogy azokról a bűnökről számolnak be az atyának, amik miatt ide kerültek, persze nem a részletekről, titkos körülményekről szólnak, hanem arról, ami a szívüket nyomja.

- Sok őszinte megbánóval találkoztam már az intézetben, és sokan megfogadták azt is, többé nem járnak tilosban. Hitünk szerint a Jóisten megbocsátja a megbánt bűnöket, más kérdés persze, hogy a világi igazságszolgáltatás milyen büntetést mér az érintettre - jelzi az atya. Végül elmondja: örül annak, ha más vallásúakkal találkozik, sokszor ugyanis komoly vallási beszélgetések alakulnak ki köztük. A reformátussal reformátusként, az evangélikussal evangélikusként kell beszélgetnie, és ez nyilvánvalóan alapos felkészülést igényel. Arra is volt már példa, hogy mohamedán vallású fogvatartottal folytatott diskurzust a Korán és a Biblia hasonlóságairól, különbözőségéről. Olykor pedig ökumenikus alkalmat is szerveznek.

- Hogy meddig végzem ezt a szolgálatot? Azt szoktam mondani, nekem életfogytiglanom van; amíg lehet, itt leszek - teszi hozzá Gellért atya.

Sághegyi Gellért annak idején önként vállalta az alkalmankénti pasztorációt, 2000 óta pedig a megyés püspök által kinevezett börtönlelkészként tevékenykedik. Mint mondja, a kilencvenes években a lelkészek egymástól tanulták e speciális lelkipásztori munka mikéntjét, tulajdonképpen a mélyvízbe dobták őket, ám ma már működik az intézményes börtönlelkész-képzés is. Persze a sajátos légkört el kell fogadni, meg kell szokni, és erre nem mindenki alkalmas, hajlandó.

- A beszélgetéseket sokszor prózai témákkal indítom, a családról, gyerekekről kérdezem a fogvatartottakat. Aztán fokozatosan kibontakoznak a lelki problémák és igények. Az újonnan érkezetteknek a beilleszkedését igyekszem segíteni, a régieket pedig megpróbálom ráébreszteni arra, hogy voltak már itt eleget, ne kerüljenek vissza, egyébként pedig gondolják át, miért jutottak ide, és mit kellene ezután másként csinálni. Sokan kintről hozzák magukkal vallásosságukat, ám az sem ritka, hogy valaki idebent találkozik a hittel.

A napi lelki beszélgetések mellett időnként (általában ünnepekkor) szentmisét is celebrál az atya: legutóbb a Szentlélek eljövetelének ünnepe, pünkösd alkalmával gyűltek össze a fogvatartottak, mintegy 40-en. A lelkésznek szentségek kiszolgáltatására is lehetősége van, például keresztelt már a börtönben, emellett a rabok gyónást követően áldozhatnak is. Apropó, gyónás: olykor előfordul, hogy azokról a bűnökről számolnak be az atyának, amik miatt ide kerültek, persze nem a részletekről, titkos körülményekről szólnak, hanem arról, ami a szívüket nyomja.

- Sok őszinte megbánóval találkoztam már az intézetben, és sokan megfogadták azt is, többé nem járnak tilosban. Hitünk szerint a Jóisten megbocsátja a megbánt bűnöket, más kérdés persze, hogy a világi igazságszolgáltatás milyen büntetést mér az érintettre - jelzi az atya. Végül elmondja: örül annak, ha más vallásúakkal találkozik, sokszor ugyanis komoly vallási beszélgetések alakulnak ki köztük. A reformátussal reformátusként, az evangélikussal evangélikusként kell beszélgetnie, és ez nyilvánvalóan alapos felkészülést igényel. Arra is volt már példa, hogy mohamedán vallású fogvatartottal folytatott diskurzust a Korán és a Biblia hasonlóságairól, különbözőségéről. Olykor pedig ökumenikus alkalmat is szerveznek.

- Hogy meddig végzem ezt a szolgálatot? Azt szoktam mondani, nekem életfogytiglanom van; amíg lehet, itt leszek - teszi hozzá Gellért atya.

Sághegyi Gellért annak idején önként vállalta az alkalmankénti pasztorációt, 2000 óta pedig a megyés püspök által kinevezett börtönlelkészként tevékenykedik. Mint mondja, a kilencvenes években a lelkészek egymástól tanulták e speciális lelkipásztori munka mikéntjét, tulajdonképpen a mélyvízbe dobták őket, ám ma már működik az intézményes börtönlelkész-képzés is. Persze a sajátos légkört el kell fogadni, meg kell szokni, és erre nem mindenki alkalmas, hajlandó.

- A beszélgetéseket sokszor prózai témákkal indítom, a családról, gyerekekről kérdezem a fogvatartottakat. Aztán fokozatosan kibontakoznak a lelki problémák és igények. Az újonnan érkezetteknek a beilleszkedését igyekszem segíteni, a régieket pedig megpróbálom ráébreszteni arra, hogy voltak már itt eleget, ne kerüljenek vissza, egyébként pedig gondolják át, miért jutottak ide, és mit kellene ezután másként csinálni. Sokan kintről hozzák magukkal vallásosságukat, ám az sem ritka, hogy valaki idebent találkozik a hittel.

A napi lelki beszélgetések mellett időnként (általában ünnepekkor) szentmisét is celebrál az atya: legutóbb a Szentlélek eljövetelének ünnepe, pünkösd alkalmával gyűltek össze a fogvatartottak, mintegy 40-en. A lelkésznek szentségek kiszolgáltatására is lehetősége van, például keresztelt már a börtönben, emellett a rabok gyónást követően áldozhatnak is. Apropó, gyónás: olykor előfordul, hogy azokról a bűnökről számolnak be az atyának, amik miatt ide kerültek, persze nem a részletekről, titkos körülményekről szólnak, hanem arról, ami a szívüket nyomja.

- Sok őszinte megbánóval találkoztam már az intézetben, és sokan megfogadták azt is, többé nem járnak tilosban. Hitünk szerint a Jóisten megbocsátja a megbánt bűnöket, más kérdés persze, hogy a világi igazságszolgáltatás milyen büntetést mér az érintettre - jelzi az atya. Végül elmondja: örül annak, ha más vallásúakkal találkozik, sokszor ugyanis komoly vallási beszélgetések alakulnak ki köztük. A reformátussal reformátusként, az evangélikussal evangélikusként kell beszélgetnie, és ez nyilvánvalóan alapos felkészülést igényel. Arra is volt már példa, hogy mohamedán vallású fogvatartottal folytatott diskurzust a Korán és a Biblia hasonlóságairól, különbözőségéről. Olykor pedig ökumenikus alkalmat is szerveznek.

- Hogy meddig végzem ezt a szolgálatot? Azt szoktam mondani, nekem életfogytiglanom van; amíg lehet, itt leszek - teszi hozzá Gellért atya.

- A beszélgetéseket sokszor prózai témákkal indítom, a családról, gyerekekről kérdezem a fogvatartottakat. Aztán fokozatosan kibontakoznak a lelki problémák és igények. Az újonnan érkezetteknek a beilleszkedését igyekszem segíteni, a régieket pedig megpróbálom ráébreszteni arra, hogy voltak már itt eleget, ne kerüljenek vissza, egyébként pedig gondolják át, miért jutottak ide, és mit kellene ezután másként csinálni. Sokan kintről hozzák magukkal vallásosságukat, ám az sem ritka, hogy valaki idebent találkozik a hittel.

A napi lelki beszélgetések mellett időnként (általában ünnepekkor) szentmisét is celebrál az atya: legutóbb a Szentlélek eljövetelének ünnepe, pünkösd alkalmával gyűltek össze a fogvatartottak, mintegy 40-en. A lelkésznek szentségek kiszolgáltatására is lehetősége van, például keresztelt már a börtönben, emellett a rabok gyónást követően áldozhatnak is. Apropó, gyónás: olykor előfordul, hogy azokról a bűnökről számolnak be az atyának, amik miatt ide kerültek, persze nem a részletekről, titkos körülményekről szólnak, hanem arról, ami a szívüket nyomja.

- Sok őszinte megbánóval találkoztam már az intézetben, és sokan megfogadták azt is, többé nem járnak tilosban. Hitünk szerint a Jóisten megbocsátja a megbánt bűnöket, más kérdés persze, hogy a világi igazságszolgáltatás milyen büntetést mér az érintettre - jelzi az atya. Végül elmondja: örül annak, ha más vallásúakkal találkozik, sokszor ugyanis komoly vallási beszélgetések alakulnak ki köztük. A reformátussal reformátusként, az evangélikussal evangélikusként kell beszélgetnie, és ez nyilvánvalóan alapos felkészülést igényel. Arra is volt már példa, hogy mohamedán vallású fogvatartottal folytatott diskurzust a Korán és a Biblia hasonlóságairól, különbözőségéről. Olykor pedig ökumenikus alkalmat is szerveznek.

- Hogy meddig végzem ezt a szolgálatot? Azt szoktam mondani, nekem életfogytiglanom van; amíg lehet, itt leszek - teszi hozzá Gellért atya.

- A beszélgetéseket sokszor prózai témákkal indítom, a családról, gyerekekről kérdezem a fogvatartottakat. Aztán fokozatosan kibontakoznak a lelki problémák és igények. Az újonnan érkezetteknek a beilleszkedését igyekszem segíteni, a régieket pedig megpróbálom ráébreszteni arra, hogy voltak már itt eleget, ne kerüljenek vissza, egyébként pedig gondolják át, miért jutottak ide, és mit kellene ezután másként csinálni. Sokan kintről hozzák magukkal vallásosságukat, ám az sem ritka, hogy valaki idebent találkozik a hittel.

A napi lelki beszélgetések mellett időnként (általában ünnepekkor) szentmisét is celebrál az atya: legutóbb a Szentlélek eljövetelének ünnepe, pünkösd alkalmával gyűltek össze a fogvatartottak, mintegy 40-en. A lelkésznek szentségek kiszolgáltatására is lehetősége van, például keresztelt már a börtönben, emellett a rabok gyónást követően áldozhatnak is. Apropó, gyónás: olykor előfordul, hogy azokról a bűnökről számolnak be az atyának, amik miatt ide kerültek, persze nem a részletekről, titkos körülményekről szólnak, hanem arról, ami a szívüket nyomja.

- Sok őszinte megbánóval találkoztam már az intézetben, és sokan megfogadták azt is, többé nem járnak tilosban. Hitünk szerint a Jóisten megbocsátja a megbánt bűnöket, más kérdés persze, hogy a világi igazságszolgáltatás milyen büntetést mér az érintettre - jelzi az atya. Végül elmondja: örül annak, ha más vallásúakkal találkozik, sokszor ugyanis komoly vallási beszélgetések alakulnak ki köztük. A reformátussal reformátusként, az evangélikussal evangélikusként kell beszélgetnie, és ez nyilvánvalóan alapos felkészülést igényel. Arra is volt már példa, hogy mohamedán vallású fogvatartottal folytatott diskurzust a Korán és a Biblia hasonlóságairól, különbözőségéről. Olykor pedig ökumenikus alkalmat is szerveznek.

- Hogy meddig végzem ezt a szolgálatot? Azt szoktam mondani, nekem életfogytiglanom van; amíg lehet, itt leszek - teszi hozzá Gellért atya.

A napi lelki beszélgetések mellett időnként (általában ünnepekkor) szentmisét is celebrál az atya: legutóbb a Szentlélek eljövetelének ünnepe, pünkösd alkalmával gyűltek össze a fogvatartottak, mintegy 40-en. A lelkésznek szentségek kiszolgáltatására is lehetősége van, például keresztelt már a börtönben, emellett a rabok gyónást követően áldozhatnak is. Apropó, gyónás: olykor előfordul, hogy azokról a bűnökről számolnak be az atyának, amik miatt ide kerültek, persze nem a részletekről, titkos körülményekről szólnak, hanem arról, ami a szívüket nyomja.

- Sok őszinte megbánóval találkoztam már az intézetben, és sokan megfogadták azt is, többé nem járnak tilosban. Hitünk szerint a Jóisten megbocsátja a megbánt bűnöket, más kérdés persze, hogy a világi igazságszolgáltatás milyen büntetést mér az érintettre - jelzi az atya. Végül elmondja: örül annak, ha más vallásúakkal találkozik, sokszor ugyanis komoly vallási beszélgetések alakulnak ki köztük. A reformátussal reformátusként, az evangélikussal evangélikusként kell beszélgetnie, és ez nyilvánvalóan alapos felkészülést igényel. Arra is volt már példa, hogy mohamedán vallású fogvatartottal folytatott diskurzust a Korán és a Biblia hasonlóságairól, különbözőségéről. Olykor pedig ökumenikus alkalmat is szerveznek.

- Hogy meddig végzem ezt a szolgálatot? Azt szoktam mondani, nekem életfogytiglanom van; amíg lehet, itt leszek - teszi hozzá Gellért atya.

A napi lelki beszélgetések mellett időnként (általában ünnepekkor) szentmisét is celebrál az atya: legutóbb a Szentlélek eljövetelének ünnepe, pünkösd alkalmával gyűltek össze a fogvatartottak, mintegy 40-en. A lelkésznek szentségek kiszolgáltatására is lehetősége van, például keresztelt már a börtönben, emellett a rabok gyónást követően áldozhatnak is. Apropó, gyónás: olykor előfordul, hogy azokról a bűnökről számolnak be az atyának, amik miatt ide kerültek, persze nem a részletekről, titkos körülményekről szólnak, hanem arról, ami a szívüket nyomja.

- Sok őszinte megbánóval találkoztam már az intézetben, és sokan megfogadták azt is, többé nem járnak tilosban. Hitünk szerint a Jóisten megbocsátja a megbánt bűnöket, más kérdés persze, hogy a világi igazságszolgáltatás milyen büntetést mér az érintettre - jelzi az atya. Végül elmondja: örül annak, ha más vallásúakkal találkozik, sokszor ugyanis komoly vallási beszélgetések alakulnak ki köztük. A reformátussal reformátusként, az evangélikussal evangélikusként kell beszélgetnie, és ez nyilvánvalóan alapos felkészülést igényel. Arra is volt már példa, hogy mohamedán vallású fogvatartottal folytatott diskurzust a Korán és a Biblia hasonlóságairól, különbözőségéről. Olykor pedig ökumenikus alkalmat is szerveznek.

- Hogy meddig végzem ezt a szolgálatot? Azt szoktam mondani, nekem életfogytiglanom van; amíg lehet, itt leszek - teszi hozzá Gellért atya.

- Sok őszinte megbánóval találkoztam már az intézetben, és sokan megfogadták azt is, többé nem járnak tilosban. Hitünk szerint a Jóisten megbocsátja a megbánt bűnöket, más kérdés persze, hogy a világi igazságszolgáltatás milyen büntetést mér az érintettre - jelzi az atya. Végül elmondja: örül annak, ha más vallásúakkal találkozik, sokszor ugyanis komoly vallási beszélgetések alakulnak ki köztük. A reformátussal reformátusként, az evangélikussal evangélikusként kell beszélgetnie, és ez nyilvánvalóan alapos felkészülést igényel. Arra is volt már példa, hogy mohamedán vallású fogvatartottal folytatott diskurzust a Korán és a Biblia hasonlóságairól, különbözőségéről. Olykor pedig ökumenikus alkalmat is szerveznek.

- Hogy meddig végzem ezt a szolgálatot? Azt szoktam mondani, nekem életfogytiglanom van; amíg lehet, itt leszek - teszi hozzá Gellért atya.

- Sok őszinte megbánóval találkoztam már az intézetben, és sokan megfogadták azt is, többé nem járnak tilosban. Hitünk szerint a Jóisten megbocsátja a megbánt bűnöket, más kérdés persze, hogy a világi igazságszolgáltatás milyen büntetést mér az érintettre - jelzi az atya. Végül elmondja: örül annak, ha más vallásúakkal találkozik, sokszor ugyanis komoly vallási beszélgetések alakulnak ki köztük. A reformátussal reformátusként, az evangélikussal evangélikusként kell beszélgetnie, és ez nyilvánvalóan alapos felkészülést igényel. Arra is volt már példa, hogy mohamedán vallású fogvatartottal folytatott diskurzust a Korán és a Biblia hasonlóságairól, különbözőségéről. Olykor pedig ökumenikus alkalmat is szerveznek.

- Hogy meddig végzem ezt a szolgálatot? Azt szoktam mondani, nekem életfogytiglanom van; amíg lehet, itt leszek - teszi hozzá Gellért atya.

- Hogy meddig végzem ezt a szolgálatot? Azt szoktam mondani, nekem életfogytiglanom van; amíg lehet, itt leszek - teszi hozzá Gellért atya.

- Hogy meddig végzem ezt a szolgálatot? Azt szoktam mondani, nekem életfogytiglanom van; amíg lehet, itt leszek - teszi hozzá Gellért atya.