Hétvége

2010.02.21. 13:49

Két évtizedes kémtörténet újratöltve! Előkerült egy beszervezési dokumentum

1991 és 1995 között perben állt a Zalai Hírlap, miután egy cikkben utalás jelent meg arról, ki lehetett a hévízi kórház III/III-as ügynöke a rendszerváltás előtt. A megnevezett személy indított pert, a lap végül kénytelen volt közérdekű bírságot fizetni. Ennek 15 éve. Aztán nemrég előkerült egy 6-os karton, azaz beszervezési dokumentum. Fordulatos, krimibe illő, de igaz történet következik.

Horváth A. Attila

Bár az eredeti kétoldalas, géppel írt, sablon szerint készített kartonon minden egyes adat jól olvasható, mi mégis kénytelenek vagyunk az érintett személy nevének, születési helyének és idejének, illetve anyja nevének megjelölése nélkül közzétenni a dokumentumot. Megkerestük ugyanis a 6-os kartonon megnevezett férfit (erről később...), aki elzárkózott neve nyilvánosságra hozatalától. Nekünk pedig a hatályos jogszabályok értelmében e kérést tiszteletben kell tartanunk.

Egyébként hiteles helyről, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából származik a fénymásolt irat; ez az intézmény kezeli a volt állambiztonsági szerveknél (így a Belügyminisztérium III-as főcsoportfőnökségénél és elődeinél) 1944 és 1990 között keletkezett anyagokat, köztük a hálózati beszervezési iratokat, jelentéseket. Tízezerszám állítottak ki az ügynökhálózatot működtető belügyi hatóságok hasonló kartonokat a kommunista-szocialista államberendezkedés idején.
Hogy miért érdekes most éppen ez az egy? A magyarázatért egy kis időutazásra hívjuk az olvasót.


1986-ban kezdődött a történet. Ez év március 3-án leégett a hévízi tóépület, miután az egyik szaunában, gondatlanság miatt felcsaptak a lángok. Hévízre akkoriban (is) rangos vendégek jártak, s a botrány nem maradt el. Évekkel később, 1991. január 29-én a 168 óra című lapban publikáció jelent meg az esetről, s a szerző e rangos vendégek hedonista dorbézolását emelte ki írásában. Utalást tett mindenre kész lányokról, italról, lakomákról, és az osztrák vörösfenyőből épült szauna sorsáról: talán túl magasra emelkedett benne a vendégvárás hőmérséklete.

Két nap múlva a Kurír című lap is lecsapott a témára: megszólaltatta dr. Dalmady György egykori hírszerző tisztet, aki arról számolt be, hogy a szaunát az akkori országos rendőrfőkapitány, belügyminiszter-helyettes kérésére építették fel a tó közepén, illetve rendszeresen tartottak itt dzsemborikat, s egy ilyen ájulásig fajuló részegség során hagyták égve a létesítményt fűtő kályhát azon a napon.
Történetünk szempontjából azonban sokkal fontosabb, hogy Dalmady honnan volt ilyen jól informált Hévíz ügyeit illetően. Ő maga jelezte a cikkben, hogy a szaunatűz lángjaira még a belső elhárítás (a BM III/III-as csoportfőnöksége) is felfigyelt.

- 1986-ban a hévízi gyógyintézetben tevékenykedő úgynevezett telepítési jelöltem, egy ifjú reumatológus orvos számolt be elsőként a Hévízen tapasztalható visszásságokról - nyilatkozta a Kurírnak, hozzátéve, hogy az orvos kiképzését ő végezte el, s az illetőt a hírszerzés huzamosabb időre, 20-25 évre egy nyugati országba akarta telepíteni.

Nagy országos visszhangot keltett az ügy, természetes, hogy a Zalai Hírlap helyi médiumként utánajárt a történteknek. Munkatársunk tollából 1991. március 4-én cikk jelent meg lapunkban Ki volt a III/III-as ügyosztály hévízi ügynöke? címmel. Az újságíró dr. Balogh Zoltánnal, a hévízi kórház akkor már állásából felfüggesztett igazgatójával készített interjút (Balogh Zoltán 1987-ben, tehát egy évvel a tűzeset után lett az intézmény vezetője), s cikkében az alábbi kérdést és választ jelenítette meg:
- Az egyik országos lapban megdöbbentő leleplezés látott napvilágot. Konkrét utalás történik benne a III/III-as ügyosztály hévízi ügynökére, aki ma is aktív. Tudott Ön erről, mint a kórház első számú vezetője?
- Hivatalosan nem. De annak idején, mikor 1987-ben dr. Stecker Ottótól átvettem a kórházat, az egyik orvosra, dr. T. T.-re (az eredeti cikkben a teljes név szerepelt - a szerk.) hívta fel a figyelmemet: vigyázz rá, mert ő "magasabb régiók védelme alatt áll" - így a válasz.

Lapozzon!

OLDALTÖRÉS: Évekig tartó pereskedés


Az akkor már Németországban élő és praktizáló dr. T. T. 1991. április 23-án levélben reagált a leírtakra. Felvezetésként kifogásolta, hogy az újságíró nem próbált meggyőződni riportalanya állításáról. Emellett több személyes hangvételű, nem éppen baráti megjegyzést tett egykori főnökére, dr. Balogh Zoltánra.
- A magam részéről ismételten kijelentem, hogy nem voltam háromperhármas ügynök, nem voltam és vagyok aktív, csak a hévízi tó vize az, radioaktív és hullámai még nem tudtak elcsendesedni - fogalmazott T. doktor. Aztán pert indított dr. Balogh Zoltán és a Zalai Hírlap ellen a Budai Központi Kerületi Bíróságon. Lapunkkal szemben azért terjesztette elő keresetét, mert az újság nyilvánosságot biztosított a személyét sértő kijelentéseknek. Nem mellékes körülmény, hogy a Zalai Hírlap  igazodva a sajtóetikai szabályokhoz  még a március 4-ei cikk megjelenése előtt meg szerette volna ismerni T. T. álláspontját, de ő Németországben élt, ezért csak levélben lehetett megkeresni. Válaszait pedig (április 23-án) közölte a lap.


Az akkor már Németországban élő és praktizáló dr. T. T. 1991. április 23-án levélben reagált a leírtakra. Felvezetésként kifogásolta, hogy az újságíró nem próbált meggyőződni riportalanya állításáról. Emellett több személyes hangvételű, nem éppen baráti megjegyzést tett egykori főnökére, dr. Balogh Zoltánra.
- A magam részéről ismételten kijelentem, hogy nem voltam háromperhármas ügynök, nem voltam és vagyok aktív, csak a hévízi tó vize az, radioaktív és hullámai még nem tudtak elcsendesedni - fogalmazott T. doktor. Aztán pert indított dr. Balogh Zoltán és a Zalai Hírlap ellen a Budai Központi Kerületi Bíróságon. Lapunkkal szemben azért terjesztette elő keresetét, mert az újság nyilvánosságot biztosított a személyét sértő kijelentéseknek. Nem mellékes körülmény, hogy a Zalai Hírlap  igazodva a sajtóetikai szabályokhoz  még a március 4-ei cikk megjelenése előtt meg szerette volna ismerni T. T. álláspontját, de ő Németországben élt, ezért csak levélben lehetett megkeresni. Válaszait pedig (április 23-án) közölte a lap.


Az akkor már Németországban élő és praktizáló dr. T. T. 1991. április 23-án levélben reagált a leírtakra. Felvezetésként kifogásolta, hogy az újságíró nem próbált meggyőződni riportalanya állításáról. Emellett több személyes hangvételű, nem éppen baráti megjegyzést tett egykori főnökére, dr. Balogh Zoltánra.
- A magam részéről ismételten kijelentem, hogy nem voltam háromperhármas ügynök, nem voltam és vagyok aktív, csak a hévízi tó vize az, radioaktív és hullámai még nem tudtak elcsendesedni - fogalmazott T. doktor. Aztán pert indított dr. Balogh Zoltán és a Zalai Hírlap ellen a Budai Központi Kerületi Bíróságon. Lapunkkal szemben azért terjesztette elő keresetét, mert az újság nyilvánosságot biztosított a személyét sértő kijelentéseknek. Nem mellékes körülmény, hogy a Zalai Hírlap  igazodva a sajtóetikai szabályokhoz  még a március 4-ei cikk megjelenése előtt meg szerette volna ismerni T. T. álláspontját, de ő Németországben élt, ezért csak levélben lehetett megkeresni. Válaszait pedig (április 23-án) közölte a lap.


Ennek ellenére évekig tartó pereskedés indult. Az elsőfokú bíróság a Zalai Hírlappal szemben elutasította a keresetet, s azt állapította meg, hogy a felperes sértette meg dr. Balogh Zoltán személyiségi jogait, ezért nem vagyoni kár megfizetésére kötelezte őt. Dr. T. T. a Fővárosi Bírósághoz fellebbezett, s a grémium megváltoztatta az elsőfokú rendelkezéseket: kimondta, hogy az első- és másodrendű alperes (Balogh Zoltán és a Zalai Hírlap) megsértette a felperes személyiségi jogait, egyszersmind leszállította a felperes kártérítési kötelezettségének összegét. A bíróság által elrendelt nyilvános elégtételnek a lap helyt adott, ugyanakkor felülvizsgálati kérelemmel élt. Felülvizsgálatot kért T. T. is, aki Balogh Zoltánnal szemben közérdekű bírság kiszabását kezdeményezte.

Az ügyre  négy évvel az első cikk megjelenése után  a Legfelsőbb Bíróság tett pontot.  Eltörölte a felperes 300 ezer forintos kártérítési kötelezettségét, és - bár ezt nem kérte a felperes - 100 ezer forint közérdekű bírsággal sújtotta a Zalai Hírlapot. Lapunk méltánytalannak tartotta az ítéletet, és sajtószakmai érdekvédelmi fórumokhoz fordult; az ügyet a Nyilvánosság Klub (az ügyvivő testület nevében Kenedi János) úgy kommentálta: a Legfelsőbb Bíróság ítélete a közérdekű bírság kiszabása tekintetében törvénysértő volt. A Magyar Lapkiadók Egyesülete felkérésére pedig dr. Nehéz-Posony István ügyvéd reagált; álláspontja szerint az LB tévesen értelmezte a véleménynyilvánítás alkotmányos szabadsága és a személyiségi jogok ugyancsak alkotmányosan védett alapjoga közötti viszonyt. Hozzátette: a Zalai Hírlapnak csupán azt a tényt kellett volna bizonyítania, hogy dr. Balogh Zoltán valóban a leírt kijelentést tette, egyébként dr. Balogh kinyilvánított gyanújának valóságtartalmáért a lap nem tehető felelőssé. Lapunk 1995. december 9-én egész oldalas cikkben foglalta össze a perfolyam során történteket, és ugyanitt közrebocsátotta teljes terjedelmében e két szakmai állásfoglalást.

Eddig a múlt. És hogy miért érdekes ma is e 15-20 éves történet? Egy izgalmas felfedezés miatt, ami lehetőséget ad a Zalai Hírlapnak arra, hogy (e cikk megírásával) erkölcsi elégtételt vegyen. Kiderült ugyanis: nem volt alaptalan az 1991-es első cikkben szereplő utalás, ami miatt végül  pert vesztett az újság.

Íme a fejlemények!

OLDALTÖRÉS: Fejlemények 15 év után


Nemrég megkereste lapunkat dr. Balogh Zoltán, s a következőkről számolt be: 2009 elején bejutott az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába, ahol tudományos kutatásaihoz gyűjtött anyagot. Itt kikérte a hévízi kórháznál egykor működő hálózati személy nevét, adatait, tehát az úgynevezett 6-os kartont. Meg is mutatta a fénymásolt dokumentumot, amelyen a T. T. név olvasható; annak a személynek a neve, aki annak idején pert nyert lapunkkal szemben. A beszervezés ideje sorban az 1977. november dátum áll, a "beszervezést végezte" sorban pedig Kiss György (rendőr főhadnagy III/III) neve szerepel. A beszervezés alapja: hazafias, A foglalkozás vonala: ifjúságvédelem, Fedőneve: Pusztai László - látható az iraton.

Balogh Zoltánnal fővárosi otthonában beszélgettünk a fejleményekről.
- Amikor ráleltem a dokumentumra, kértem, hogy a rendelkezésre álló jelentéseket is adják ki nekem, de pár hét elteltével közölték, hogy nincsenek jelentések. A Dalmady-cikkből viszont az derült ki, hogy valaki jelentett; ám más, a hévízi kórházban tevékenykedő személyről nem találtak iratot a levéltárban - fogalmazott Balogh Zoltán. Mint mondta, 1993-ban már járt a levéltárban, s akkor azt kérte, adják át neki a róla szóló esetleges jelentéseket (ilyen kérelemmel alanyi jogon bárki élhet). Akkor sem tudtak neki jelentést mutatni.
- Én egyébként nem állítottam az 1991-es cikkben, hogy az orvos jelentéseket készített. Csupán azt mondtam el, amire elődöm hívta fel a figyelmemet - jelezte az egykori kórházigazgató.


Nemrég megkereste lapunkat dr. Balogh Zoltán, s a következőkről számolt be: 2009 elején bejutott az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába, ahol tudományos kutatásaihoz gyűjtött anyagot. Itt kikérte a hévízi kórháznál egykor működő hálózati személy nevét, adatait, tehát az úgynevezett 6-os kartont. Meg is mutatta a fénymásolt dokumentumot, amelyen a T. T. név olvasható; annak a személynek a neve, aki annak idején pert nyert lapunkkal szemben. A beszervezés ideje sorban az 1977. november dátum áll, a "beszervezést végezte" sorban pedig Kiss György (rendőr főhadnagy III/III) neve szerepel. A beszervezés alapja: hazafias, A foglalkozás vonala: ifjúságvédelem, Fedőneve: Pusztai László - látható az iraton.

Balogh Zoltánnal fővárosi otthonában beszélgettünk a fejleményekről.
- Amikor ráleltem a dokumentumra, kértem, hogy a rendelkezésre álló jelentéseket is adják ki nekem, de pár hét elteltével közölték, hogy nincsenek jelentések. A Dalmady-cikkből viszont az derült ki, hogy valaki jelentett; ám más, a hévízi kórházban tevékenykedő személyről nem találtak iratot a levéltárban - fogalmazott Balogh Zoltán. Mint mondta, 1993-ban már járt a levéltárban, s akkor azt kérte, adják át neki a róla szóló esetleges jelentéseket (ilyen kérelemmel alanyi jogon bárki élhet). Akkor sem tudtak neki jelentést mutatni.
- Én egyébként nem állítottam az 1991-es cikkben, hogy az orvos jelentéseket készített. Csupán azt mondtam el, amire elődöm hívta fel a figyelmemet - jelezte az egykori kórházigazgató.


Nemrég megkereste lapunkat dr. Balogh Zoltán, s a következőkről számolt be: 2009 elején bejutott az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába, ahol tudományos kutatásaihoz gyűjtött anyagot. Itt kikérte a hévízi kórháznál egykor működő hálózati személy nevét, adatait, tehát az úgynevezett 6-os kartont. Meg is mutatta a fénymásolt dokumentumot, amelyen a T. T. név olvasható; annak a személynek a neve, aki annak idején pert nyert lapunkkal szemben. A beszervezés ideje sorban az 1977. november dátum áll, a "beszervezést végezte" sorban pedig Kiss György (rendőr főhadnagy III/III) neve szerepel. A beszervezés alapja: hazafias, A foglalkozás vonala: ifjúságvédelem, Fedőneve: Pusztai László - látható az iraton.

Balogh Zoltánnal fővárosi otthonában beszélgettünk a fejleményekről.
- Amikor ráleltem a dokumentumra, kértem, hogy a rendelkezésre álló jelentéseket is adják ki nekem, de pár hét elteltével közölték, hogy nincsenek jelentések. A Dalmady-cikkből viszont az derült ki, hogy valaki jelentett; ám más, a hévízi kórházban tevékenykedő személyről nem találtak iratot a levéltárban - fogalmazott Balogh Zoltán. Mint mondta, 1993-ban már járt a levéltárban, s akkor azt kérte, adják át neki a róla szóló esetleges jelentéseket (ilyen kérelemmel alanyi jogon bárki élhet). Akkor sem tudtak neki jelentést mutatni.
- Én egyébként nem állítottam az 1991-es cikkben, hogy az orvos jelentéseket készített. Csupán azt mondtam el, amire elődöm hívta fel a figyelmemet - jelezte az egykori kórházigazgató.


Balogh Zoltán a hévízi tó védelméért folytatott küzdelemben fontos szerepet vállalt; a témában A hévízi tó kálváriája egy orvos szemével címen írt köteteket. A harmadikat éppen ezen a héten mutatták be a fővárosban; érintőlegesen szó esik benne az ügynökügyről is. A 2007-es 2. kötetben részletesebben szól a történtekről, felelevenítve az ellene, s a lapunk ellen indított per folyamatát. Találkozónkon felhívta figyelmünket akkor megfogalmazott gondolataira:
- A rendszerváltás kezdetén rengetegen kutattak az ügynökök után. Ezt az aktivitást ma sem értem, mert a szigorúan titkos tartótisztek személye mintha senkit sem érdekelt volna. S mintha egyetlen hazánkfia sem lett volna kíváncsi azokra a KGB-s rezidensekre, akik megszervezték ezt a tökéletes hálózatot, vagy másokra, akik politikusként ismerték a működését, sőt, kapták is a szükséges adatokat a cégtől. Olyan naiv ember nem lehetett, aki ne sejtette volna, hogy minden nagyobb intézménynél, ahol külföldiek megfordulnak, valaki információkat nyújt az elhárításnak, a pártbizottságoknak vagy egyéb szerveknek. Hévízen pedig rengeteg volt a külföldi beteg - fejtette ki Balogh Zoltán.

Mindezek után - természetesen - megkerestük dr. T. T.-t. Bár a mai napig Németországban él, az interneten nem volt nehéz a nyomára bukkanni.

OLDALTÖRÉS: T. T. megszólal


Telefonbeszélgetésünk során felidéztük az egykori pereskedést, és közöltük, birtokunkba jutott a 6-os karton az ő nevével. Jeleztük, cikket írunk a témában az új fejlemény miatt, s felajánlottuk, reagáljon az irat felbukkanására, létére, tehát mondja el álláspontját az ügyben. Első beszélgetésünk alkalmával T. T. úgy válaszolt: a Legfelsőbb Bíróság annak idején lezárta az ügyet, s ő nem szeretne újabb sárdobálást; a csatát megnyerte akkoriban, de a háborút elvesztette, mivel öt évet vett el életéből a pereskedés. Mint mondta, nem tudja, hogyan keletkezhetett ilyen irat a nevével, ugyanis nem szervezték be, nem írt alá efféle dokumentumot. Aztán faxon elküldtük neki a 6-os karton fénymásolatát, s meghagytuk elérhetőségeinket. Pár nap múlva telefonon jelentkezett T. T. Hangsúlyozta, neve közléséhez nem járul hozzá a cikkben, majd az alábbiakat mondta el:
- Megdöbbentett az irat látványa. Sokat gondolkodtam azon, honnét származhat ez a karton, s a rajta található dátum alapján van róla elképzelésem. Akkoriban a pécsi egyetemre jártam, és egy alkalommal behívattak a rektori hivatalba. Ott ült két férfi, akik közölték, meg akarják védeni az ifjúságot, és ebben számítanak rám. Mindent tudtak rólam, és burkolt fenyegetéseket is tettek: jó volna befejezni az egyetemet. Az igazsághoz tartozik, hogy a származásom miatt csak negyedszerre vettek fel az egyetemre, mivel apám maszek volt, így én F-kategóriába soroltattam, azaz osztályidegennek minősültem. Azt mondták, gondolkodjak el - elevenítette fel az 1977-ben történteket.


Telefonbeszélgetésünk során felidéztük az egykori pereskedést, és közöltük, birtokunkba jutott a 6-os karton az ő nevével. Jeleztük, cikket írunk a témában az új fejlemény miatt, s felajánlottuk, reagáljon az irat felbukkanására, létére, tehát mondja el álláspontját az ügyben. Első beszélgetésünk alkalmával T. T. úgy válaszolt: a Legfelsőbb Bíróság annak idején lezárta az ügyet, s ő nem szeretne újabb sárdobálást; a csatát megnyerte akkoriban, de a háborút elvesztette, mivel öt évet vett el életéből a pereskedés. Mint mondta, nem tudja, hogyan keletkezhetett ilyen irat a nevével, ugyanis nem szervezték be, nem írt alá efféle dokumentumot. Aztán faxon elküldtük neki a 6-os karton fénymásolatát, s meghagytuk elérhetőségeinket. Pár nap múlva telefonon jelentkezett T. T. Hangsúlyozta, neve közléséhez nem járul hozzá a cikkben, majd az alábbiakat mondta el:
- Megdöbbentett az irat látványa. Sokat gondolkodtam azon, honnét származhat ez a karton, s a rajta található dátum alapján van róla elképzelésem. Akkoriban a pécsi egyetemre jártam, és egy alkalommal behívattak a rektori hivatalba. Ott ült két férfi, akik közölték, meg akarják védeni az ifjúságot, és ebben számítanak rám. Mindent tudtak rólam, és burkolt fenyegetéseket is tettek: jó volna befejezni az egyetemet. Az igazsághoz tartozik, hogy a származásom miatt csak negyedszerre vettek fel az egyetemre, mivel apám maszek volt, így én F-kategóriába soroltattam, azaz osztályidegennek minősültem. Azt mondták, gondolkodjak el - elevenítette fel az 1977-ben történteket.


Telefonbeszélgetésünk során felidéztük az egykori pereskedést, és közöltük, birtokunkba jutott a 6-os karton az ő nevével. Jeleztük, cikket írunk a témában az új fejlemény miatt, s felajánlottuk, reagáljon az irat felbukkanására, létére, tehát mondja el álláspontját az ügyben. Első beszélgetésünk alkalmával T. T. úgy válaszolt: a Legfelsőbb Bíróság annak idején lezárta az ügyet, s ő nem szeretne újabb sárdobálást; a csatát megnyerte akkoriban, de a háborút elvesztette, mivel öt évet vett el életéből a pereskedés. Mint mondta, nem tudja, hogyan keletkezhetett ilyen irat a nevével, ugyanis nem szervezték be, nem írt alá efféle dokumentumot. Aztán faxon elküldtük neki a 6-os karton fénymásolatát, s meghagytuk elérhetőségeinket. Pár nap múlva telefonon jelentkezett T. T. Hangsúlyozta, neve közléséhez nem járul hozzá a cikkben, majd az alábbiakat mondta el:
- Megdöbbentett az irat látványa. Sokat gondolkodtam azon, honnét származhat ez a karton, s a rajta található dátum alapján van róla elképzelésem. Akkoriban a pécsi egyetemre jártam, és egy alkalommal behívattak a rektori hivatalba. Ott ült két férfi, akik közölték, meg akarják védeni az ifjúságot, és ebben számítanak rám. Mindent tudtak rólam, és burkolt fenyegetéseket is tettek: jó volna befejezni az egyetemet. Az igazsághoz tartozik, hogy a származásom miatt csak negyedszerre vettek fel az egyetemre, mivel apám maszek volt, így én F-kategóriába soroltattam, azaz osztályidegennek minősültem. Azt mondták, gondolkodjak el - elevenítette fel az 1977-ben történteket.


Majd így folytatta:
- Megrémültem, és még ma is élő tanúim vannak rá, hogy a történteket egyből elmeséltem két embernek. Aztán hetekig semmi nem történt, de egy ismerősöm azt mondta, ha elutasítom a felkérést, kirúghatnak az egyetemről. Azon őrlődtem tehát, mit lehetne tenni, hogy ne kelljen jelenteni, de ne is bocsássanak el. Végül, a második találkozás alkalmával a következő stratégiát választottam: azt mondtam a két illetőnek, hogy nincs ellenemre az együttműködés, de van egy különös tulajdonságom, ami miatt mérlegelni kellene a megbízást: álmomban beszélek, öntudatlanul. A két férfi közölte, majd jelentkeznek. Azóta soha, senki nem keresett, nem kért tőlem jelentést, és nem is jelentettem senkinek. Így aztán sem a Dalmady György, sem a Kiss György név nem mond semmit. Nem volt tudomásom arról, hogy e két egyetemi találkozó bárhol nyomot hagyott, és arról sem, hogy fedőnevem lett volna. Azt a meggyőződésemet, hogy nem vezetnek rólam nyilvántartást, csak erősítették az egyetemi évek: nagyon nehezen tettem le a vizsgákat, sokszor visszarendeltek utóvizsgára, tehát semmiféle előnyt, támogatást nem élveztem. A hévízi kórházban sem protekcióval kaptam állást, egyszerűen jelentkeztem egy megüresedett státusra. Ahhoz pedig nem volt szükség kémtevékenységre, hogy a '86-os szaunatűzről értesülést szerezzen bárki: mindenki tudott a történtekről. Elképzelhető, hogy Stecker Ottó igazgató, akinek jó BM-kapcsolatai lehettek, és akire Balogh Zoltán hivatkozott, esetleg tudhatott a kartonom létezérésől. Én azonban nem tudtam róla. És végre szeretnék pontot tenni az ügy végére - fogalmazott T. T.

Bár a '90-es években a nyilvánosság előtt zajlott a persorozat, jelenleg törvényesen nem tehetjük meg, hogy leírjuk az egykori felperes nevét - még akkor sem, ha a hatos karton felbukkanása egészen más megvilágításba helyezi a történteket. A Zalai Hírlap archívuma azonban hozzáférhető, a korábbi cikkeket közlő lapszámok előkereshetők, elolvashatók. Még egyszer a dátumok: 1991. március 4., 1991. április 23., 1995. december 9. Akit érdekel, járjon utána...


Cikkünk folytatódik - lapozzon és olvassa el "Ökológiai katasztrófa" című írásunkat!

OLDALTÖRÉS: Ökológiai katasztrófa


Ökológiai katasztrófa


Ökológiai katasztrófa


Ökológiai katasztrófa

Dr. Balogh Zoltán a hévízi kórház vezetőjeként, s az azóta óta eltelt közel két évtizedben is harcosan küzdött a gyógytavat veszélyeztető környezetkárosítás ellen  az utóbbi években a toll a fő fegyvere. Amikor a nyirádi és a Tatabánya környéki vízkiemeléses bauxitbányászat miatt a vízhozam jelentősen lecsökkent, ő volt az az intézményvezető, aki (1987-ben) nem írta alá a vízszivattyúk további működésére lehetőséget biztosító dokumentumot. S ezzel  mint könyveiben kifejti  szembeszegült a szovjet hadiipar, a Varsói Szerződés érdekeivel. A felszín alatti bányászatra ugyanis azért volt szükség, mert így lehetett kinyerni a titán nevű fémet, amit például szovjet kémrepülőgépek építéséhez használtak fel (1957-ben Gillemot László akadémikus azért kapott Kossuth-díjat, mert kidolgozta a titángyártás módszerét).


Dr. Balogh Zoltán évtizedes kutatómunkára alapozva nem kevesebbett állít, mint azt, hogy az állam dollártízmilliárdokat ajándékozott így ellenszolgáltatás nélkül a "Nagy Testvérnek" az Apró Antal által 1962-ben aláírt magyar-szovjet timföld-alumínium szerződés értelmében. Ennek az összegnek az itthon tartásával elkerülhető lett volna az ország eladósodása. Kapolyi László egykori ipari tárcavezető (ma szocialista országgyűlési képviselő), akinek minisztersége idején Balogh Zoltán gyakorlatilag leállíttatta a nyirádi bányászatot, több fórumon is vitába szállt ezekkel az állításokkal. 2007-ben, egy országos hetilapnak adott nyilatkozatában úgy fogalmazott: a hévízi tó problémáját nem a víz alóli bányászat okozta, hanem a környéken felépített üdülők szívták el a vízutánpótlás egy részét. Ezzel szemben Balogh Zoltán (és jó néhány vízügyi szaktekintély) úgy látja, a kitermelés folytatása ökológiai katasztrófához vezetett volna.


Lapozzon! A következő oldalon kiderül, kit nevezhetünk ügynöknek a magyar jog szerint!

OLDALTÖRÉS: Kit nevezhetünk ügynöknek a magyar jog szerint?



Beszervezést jelent?

Megkerestük a rendszerváltás előtti állambiztonsági szolgálatok működésének egyik legismertebb szakértőjét, dr. Ungváry Krisztián történészt, s arra kértük, segítsen tisztázni néhány kérdést. Nem a konkrét ügyről, hanem általánosságban a hálózat működéséről kérdeztük.

- Mit jelent önmagában az a tény, hogy valakiről 6-os kartont állított ki az állambiztonság? Nevezhetjük-e őt ez alapján ügynöknek?

- Ha valakiről hatos kartont állítottak ki, akkor az csak azt jelenti, hogy beszervezték. Bár egyetlen hamis hatos karton sem került elő, a magyar jog (2003. évi III. törvény) szerint csak az nevezhető ügynöknek, aki (A) titokban, fedéssel és fedőnévvel jelentést adott, vagy (B) ilyen jellegű beszervezési nyilatkozatot írt alá, vagy (C) ilyen tevékenységéért előnyben részesült. Az A pontban említett jelentés alatt a bíróság azt a jelentést érti, amelyet az illető saját kezűleg írt, vagy legalább saját kezűleg aláírt. A jelentések zömét azonban a tartótiszt írta szóbeli információk alapján. A B pontban említett beszervezési nyilatkozatot nem követelték meg minden ügynöktől, ráadásul ezeket a jelentésektől külön tárolták és döntő többségüket megsemmisítették. A C esetben a törvényhozó szabályosan aláírt átadás-átvételi bizonylatokra gondolt. Az ügynökök túlnyomó többsége azonban nem kapott semmilyen juttatást. A magyar törvények sajnos szándékosan úgy fogalmazták meg azt, hogy kit lehet hálózati személynek minősíteni, hogy annak alapján szinte senkit sem lehet. Ezért a joggyakorlat a 6-os kartonnak semmilyen bizonyító erőt sem tulajdonít, annak ellenére, hogy nyilvánvaló: a 6-os karton beszervezést jelent.



Beszervezést jelent?

Megkerestük a rendszerváltás előtti állambiztonsági szolgálatok működésének egyik legismertebb szakértőjét, dr. Ungváry Krisztián történészt, s arra kértük, segítsen tisztázni néhány kérdést. Nem a konkrét ügyről, hanem általánosságban a hálózat működéséről kérdeztük.

- Mit jelent önmagában az a tény, hogy valakiről 6-os kartont állított ki az állambiztonság? Nevezhetjük-e őt ez alapján ügynöknek?

- Ha valakiről hatos kartont állítottak ki, akkor az csak azt jelenti, hogy beszervezték. Bár egyetlen hamis hatos karton sem került elő, a magyar jog (2003. évi III. törvény) szerint csak az nevezhető ügynöknek, aki (A) titokban, fedéssel és fedőnévvel jelentést adott, vagy (B) ilyen jellegű beszervezési nyilatkozatot írt alá, vagy (C) ilyen tevékenységéért előnyben részesült. Az A pontban említett jelentés alatt a bíróság azt a jelentést érti, amelyet az illető saját kezűleg írt, vagy legalább saját kezűleg aláírt. A jelentések zömét azonban a tartótiszt írta szóbeli információk alapján. A B pontban említett beszervezési nyilatkozatot nem követelték meg minden ügynöktől, ráadásul ezeket a jelentésektől külön tárolták és döntő többségüket megsemmisítették. A C esetben a törvényhozó szabályosan aláírt átadás-átvételi bizonylatokra gondolt. Az ügynökök túlnyomó többsége azonban nem kapott semmilyen juttatást. A magyar törvények sajnos szándékosan úgy fogalmazták meg azt, hogy kit lehet hálózati személynek minősíteni, hogy annak alapján szinte senkit sem lehet. Ezért a joggyakorlat a 6-os kartonnak semmilyen bizonyító erőt sem tulajdonít, annak ellenére, hogy nyilvánvaló: a 6-os karton beszervezést jelent.



Beszervezést jelent?

Megkerestük a rendszerváltás előtti állambiztonsági szolgálatok működésének egyik legismertebb szakértőjét, dr. Ungváry Krisztián történészt, s arra kértük, segítsen tisztázni néhány kérdést. Nem a konkrét ügyről, hanem általánosságban a hálózat működéséről kérdeztük.

- Mit jelent önmagában az a tény, hogy valakiről 6-os kartont állított ki az állambiztonság? Nevezhetjük-e őt ez alapján ügynöknek?

- Ha valakiről hatos kartont állítottak ki, akkor az csak azt jelenti, hogy beszervezték. Bár egyetlen hamis hatos karton sem került elő, a magyar jog (2003. évi III. törvény) szerint csak az nevezhető ügynöknek, aki (A) titokban, fedéssel és fedőnévvel jelentést adott, vagy (B) ilyen jellegű beszervezési nyilatkozatot írt alá, vagy (C) ilyen tevékenységéért előnyben részesült. Az A pontban említett jelentés alatt a bíróság azt a jelentést érti, amelyet az illető saját kezűleg írt, vagy legalább saját kezűleg aláírt. A jelentések zömét azonban a tartótiszt írta szóbeli információk alapján. A B pontban említett beszervezési nyilatkozatot nem követelték meg minden ügynöktől, ráadásul ezeket a jelentésektől külön tárolták és döntő többségüket megsemmisítették. A C esetben a törvényhozó szabályosan aláírt átadás-átvételi bizonylatokra gondolt. Az ügynökök túlnyomó többsége azonban nem kapott semmilyen juttatást. A magyar törvények sajnos szándékosan úgy fogalmazták meg azt, hogy kit lehet hálózati személynek minősíteni, hogy annak alapján szinte senkit sem lehet. Ezért a joggyakorlat a 6-os kartonnak semmilyen bizonyító erőt sem tulajdonít, annak ellenére, hogy nyilvánvaló: a 6-os karton beszervezést jelent.


- Előfordulhat-e, hogy valakit beszerveztek, de sosem adott jelentést?

- Ha az illető soha jelentést nem adott, akkor legkésőbb egy év múlva kizárták a hálózatból, és ennek tényét a 6-os kartonra rávezették, valamint odaírták a karton bal alsó sarkába azt a szervkódot, ami a kizárt hálózati személyekre vonatkozik.

- Lehetett-e hamisítani a 6-os kartont? Kiállíthattak-e valakiről ilyen dokumentumot a tudta nélkül?

- 6-os kartont hamisítani nem lehetett. A hamisításhoz nemcsak egyidejűség, hanem több ember összejátszása is szükséges lett volna. Ha pedig nem a nyilvántartó, hanem a beszervező tiszt közölt volna hamis adatokat, akkor be kellett volna vonnia felettesét is, továbbá kezelnie kellett volna azt a helyzetet, hogy a Belügyminisztérium minden szervezeti egységet legkésőbb háromévenként komplex ellenőrzésnek vetett alá.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!