2009.12.31. 11:24
Humorunknál vagyunk - Lent délen, édes éjen egy körzetet remélsz
A bőség zavara - sóhajt fel szomorúan Viktor atyánk a felcsúti zsúpfödeles kulipintyó rejtekén, közben jóféle sárazsadányi hegyi nedűt locsol betyárbajszú barátja nemzeti címeres poharába.
- Lacikám, urambátyám, tudod-e, hogy druszáid sajdítják szívem ott a messzi zalai végeken? Merthogy kettő is van Lászlóból, s mindkettő rátermett legény, jó hazafi, töltik is szépen a pártkincstárat, ahogy azt elvárjuk, mégis, egyiküknek útilapu, másikuknak honatyaság lészen osztályrésze hamarost.
- Ej, drága felebarátom, békebeli kolesztársam, hát mit vétkezett valamely földink, hogy csak egynek jut üdvösség a narancs országában, míg másikuk eltaszíttatik a húsosfazék közeléből?
- Nincs bűnük azoknak egyéb, mint hogy ketten akarnak üdvösséget a szent zalai népnek, nyugati határunk őrizőinek, az áldott székelyek rokonságának, ketten bontatnának virágot a Lenti környéki rögből, ám hely, az biza csak egyiküknek jut az ország házában.
- Mi sem egyszerűbb, hát ki az egyik, s ki a másik? - pödör egyet sobrijóskás arcszőrzetén a vicedöntnök.
- Egyikük a távoli végvár választott kapitánya, s megyéje felsőházi követe, immár hosszú esztendők óta. Másikuk afféle tanárember, vármegyéje alispánja, de a helyi kádereinknek valamiért ő a kedvesebb.
- Akkor hát rajtad áll a döntés Viktor atyánk, én e Lászlók közt választani nem tudok.
- Nógrádban hogy áll a Fidesz?
- Rosszul.
- Akkor legyen a Pintér.
