Helyreállt Zala integritása

Zala megye egykori járásaiba, a Muraközbe és a Muravidékre is a német hadsereg alakulatai nyomultak be először, és minden komolyabb ellenállás nélkül vették birtokba a területet. A jugoszláv hadsereg egységei - amelyben sok helyi tartalékos is szolgált - szétestek vagy visszavonultak. A németek bevonulása után néhány nappal, április 14-én Zala vármegye vezetői, gr. Teleki Béla főispán és Brand Sándor alispán látogatást tettek Alsólendván. Céljuk a tájékozódás volt, főként a magyar közigazgatás helyreállítása ügyében. Életem egyik legfelemelőbb és legemlékezetesebb napja marad az a húsvéthétfő, amikor Alsólendván magyar testvéreink szemébe nézhettem, és láttam örömkönnyektől csillogó szemükben a vármegyéhez, a magyar Hazához való mélységes ragaszkodásuk kifejezését! Szemtanúja voltam honvédeinknek a Murán felrobbantott hidak mellett csónakokon történt bátor átkelésének és jelen voltam Belatincon honvédeink bevonulásakor és megkapó fogadtatásán - számolt be Teleki főispán a vármegye közgyűlésének díszünnepélyén. A közgyűlés elhatározta, hogy öröme kifejezéseként hódoló dísztáviratot intéz Horthy Miklós kormányzóhoz, az alábbi szöveggel: Törvényhatósági bizottságunk mai közgyűlésén megemlékeztünk honvédségünk ama dicső fegyvertényéről, amellyel 1000 éves déli határainkat újból visszaszerezte. Ebből az ünnepélyes alkalomból, amely Zala vármegyét különösen közelről érinti, egyhangú lelkesedéssel adtunk kifejezést a Legfelsőbb Hadúr, a Főméltóságú Kormányzó Úr iránt érzett hálánknak, tántoríthatatlan ragaszkodásunknak.

A Muravidéken a német bevonulást követően nagyon gyorsan, április 16-án került sor a magyar hatalomátvételre. A szombathelyi III. hadtest 9. gyalogdandárja reggel 7 órakor lépte át a határt, és széles sávban kezdte meg a terület birtokbavételét. A bevonuló honvédeket a magyarlakta falvak felvirágozva, díszkapuval, hatalmas ünnepléssel fogadták, de a szlovén (korabeli elnevezéssel: vend) településeken sem nyilvánult meg ellenszenv, ami nem is csoda, hiszen ők 1919-1920-ban sem követelték az elszakadást. Alsólendva főterén is hatalmas tömeg várta a honvédeket, majd a városbíró köszöntése után együtt elénekelték a magyar himnuszt.

Más megítélés alá esett a horvátok lakta Muraköz, Zala megye csáktornyai és perlaki járása. Itt többségében horvátok éltek, s mivel Horvátország kivált Jugoszláviából és deklarálta függetlenségét, szintén magának követelte a területet, s az is kérdéses volt, hogy milyen álláspontot foglal el a lakosság. Ezért ez a terület nem magyar, hanem továbbra is német katonai igazgatás alatt maradt, de csak július 9-ig, akkor itt is magyar honvédség vette át a hatalmat, s ezzel a történeti Zala vármegye integritása helyreállt.

Az alsólendvai járásban a magyar fennhatóság visszaállítása után a magyar kormány katonai közigazgatást vezetett be, azaz a területet a katonaság tisztségviselői kormányozták. A délszláv származású tisztviselőket leváltották, visszaállították a magyar iskolák és intézmények működését. Ahogy a kérdés legismertebb kutatója, Göncz László szlovéniai magyar történész is hangsúlyozza, ebben a térségben a magyar hatóságok és a nem magyar lakosság között nem történt semmilyen atrocitás, ellentétben az ismeretes újvidéki eseményekkel, ahol a bevonulás után szerb- és zsidóellenes cselekmények és gyilkosságok történtek. A katonai közigazgatás végül 1941 augusztusáig maradt fenn, ezután mindhárom járásban helyreállt a polgári közigazgatás, a pozíciókat magyar - de a helyi nyelvet is beszélő - tisztviselők foglalták el.

Zala megye egykori járásaiba, a Muraközbe és a Muravidékre is a német hadsereg alakulatai nyomultak be először, és minden komolyabb ellenállás nélkül vették birtokba a területet. A jugoszláv hadsereg egységei - amelyben sok helyi tartalékos is szolgált - szétestek vagy visszavonultak. A németek bevonulása után néhány nappal, április 14-én Zala vármegye vezetői, gr. Teleki Béla főispán és Brand Sándor alispán látogatást tettek Alsólendván. Céljuk a tájékozódás volt, főként a magyar közigazgatás helyreállítása ügyében. Életem egyik legfelemelőbb és legemlékezetesebb napja marad az a húsvéthétfő, amikor Alsólendván magyar testvéreink szemébe nézhettem, és láttam örömkönnyektől csillogó szemükben a vármegyéhez, a magyar Hazához való mélységes ragaszkodásuk kifejezését! Szemtanúja voltam honvédeinknek a Murán felrobbantott hidak mellett csónakokon történt bátor átkelésének és jelen voltam Belatincon honvédeink bevonulásakor és megkapó fogadtatásán - számolt be Teleki főispán a vármegye közgyűlésének díszünnepélyén. A közgyűlés elhatározta, hogy öröme kifejezéseként hódoló dísztáviratot intéz Horthy Miklós kormányzóhoz, az alábbi szöveggel: Törvényhatósági bizottságunk mai közgyűlésén megemlékeztünk honvédségünk ama dicső fegyvertényéről, amellyel 1000 éves déli határainkat újból visszaszerezte. Ebből az ünnepélyes alkalomból, amely Zala vármegyét különösen közelről érinti, egyhangú lelkesedéssel adtunk kifejezést a Legfelsőbb Hadúr, a Főméltóságú Kormányzó Úr iránt érzett hálánknak, tántoríthatatlan ragaszkodásunknak.

A Muravidéken a német bevonulást követően nagyon gyorsan, április 16-án került sor a magyar hatalomátvételre. A szombathelyi III. hadtest 9. gyalogdandárja reggel 7 órakor lépte át a határt, és széles sávban kezdte meg a terület birtokbavételét. A bevonuló honvédeket a magyarlakta falvak felvirágozva, díszkapuval, hatalmas ünnepléssel fogadták, de a szlovén (korabeli elnevezéssel: vend) településeken sem nyilvánult meg ellenszenv, ami nem is csoda, hiszen ők 1919-1920-ban sem követelték az elszakadást. Alsólendva főterén is hatalmas tömeg várta a honvédeket, majd a városbíró köszöntése után együtt elénekelték a magyar himnuszt.

Más megítélés alá esett a horvátok lakta Muraköz, Zala megye csáktornyai és perlaki járása. Itt többségében horvátok éltek, s mivel Horvátország kivált Jugoszláviából és deklarálta függetlenségét, szintén magának követelte a területet, s az is kérdéses volt, hogy milyen álláspontot foglal el a lakosság. Ezért ez a terület nem magyar, hanem továbbra is német katonai igazgatás alatt maradt, de csak július 9-ig, akkor itt is magyar honvédség vette át a hatalmat, s ezzel a történeti Zala vármegye integritása helyreállt.

Az alsólendvai járásban a magyar fennhatóság visszaállítása után a magyar kormány katonai közigazgatást vezetett be, azaz a területet a katonaság tisztségviselői kormányozták. A délszláv származású tisztviselőket leváltották, visszaállították a magyar iskolák és intézmények működését. Ahogy a kérdés legismertebb kutatója, Göncz László szlovéniai magyar történész is hangsúlyozza, ebben a térségben a magyar hatóságok és a nem magyar lakosság között nem történt semmilyen atrocitás, ellentétben az ismeretes újvidéki eseményekkel, ahol a bevonulás után szerb- és zsidóellenes cselekmények és gyilkosságok történtek. A katonai közigazgatás végül 1941 augusztusáig maradt fenn, ezután mindhárom járásban helyreállt a polgári közigazgatás, a pozíciókat magyar - de a helyi nyelvet is beszélő - tisztviselők foglalták el.

A Muravidéken a német bevonulást követően nagyon gyorsan, április 16-án került sor a magyar hatalomátvételre. A szombathelyi III. hadtest 9. gyalogdandárja reggel 7 órakor lépte át a határt, és széles sávban kezdte meg a terület birtokbavételét. A bevonuló honvédeket a magyarlakta falvak felvirágozva, díszkapuval, hatalmas ünnepléssel fogadták, de a szlovén (korabeli elnevezéssel: vend) településeken sem nyilvánult meg ellenszenv, ami nem is csoda, hiszen ők 1919-1920-ban sem követelték az elszakadást. Alsólendva főterén is hatalmas tömeg várta a honvédeket, majd a városbíró köszöntése után együtt elénekelték a magyar himnuszt.

Más megítélés alá esett a horvátok lakta Muraköz, Zala megye csáktornyai és perlaki járása. Itt többségében horvátok éltek, s mivel Horvátország kivált Jugoszláviából és deklarálta függetlenségét, szintén magának követelte a területet, s az is kérdéses volt, hogy milyen álláspontot foglal el a lakosság. Ezért ez a terület nem magyar, hanem továbbra is német katonai igazgatás alatt maradt, de csak július 9-ig, akkor itt is magyar honvédség vette át a hatalmat, s ezzel a történeti Zala vármegye integritása helyreállt.

Az alsólendvai járásban a magyar fennhatóság visszaállítása után a magyar kormány katonai közigazgatást vezetett be, azaz a területet a katonaság tisztségviselői kormányozták. A délszláv származású tisztviselőket leváltották, visszaállították a magyar iskolák és intézmények működését. Ahogy a kérdés legismertebb kutatója, Göncz László szlovéniai magyar történész is hangsúlyozza, ebben a térségben a magyar hatóságok és a nem magyar lakosság között nem történt semmilyen atrocitás, ellentétben az ismeretes újvidéki eseményekkel, ahol a bevonulás után szerb- és zsidóellenes cselekmények és gyilkosságok történtek. A katonai közigazgatás végül 1941 augusztusáig maradt fenn, ezután mindhárom járásban helyreállt a polgári közigazgatás, a pozíciókat magyar - de a helyi nyelvet is beszélő - tisztviselők foglalták el.

A Muravidéken a német bevonulást követően nagyon gyorsan, április 16-án került sor a magyar hatalomátvételre. A szombathelyi III. hadtest 9. gyalogdandárja reggel 7 órakor lépte át a határt, és széles sávban kezdte meg a terület birtokbavételét. A bevonuló honvédeket a magyarlakta falvak felvirágozva, díszkapuval, hatalmas ünnepléssel fogadták, de a szlovén (korabeli elnevezéssel: vend) településeken sem nyilvánult meg ellenszenv, ami nem is csoda, hiszen ők 1919-1920-ban sem követelték az elszakadást. Alsólendva főterén is hatalmas tömeg várta a honvédeket, majd a városbíró köszöntése után együtt elénekelték a magyar himnuszt.

Más megítélés alá esett a horvátok lakta Muraköz, Zala megye csáktornyai és perlaki járása. Itt többségében horvátok éltek, s mivel Horvátország kivált Jugoszláviából és deklarálta függetlenségét, szintén magának követelte a területet, s az is kérdéses volt, hogy milyen álláspontot foglal el a lakosság. Ezért ez a terület nem magyar, hanem továbbra is német katonai igazgatás alatt maradt, de csak július 9-ig, akkor itt is magyar honvédség vette át a hatalmat, s ezzel a történeti Zala vármegye integritása helyreállt.

Az alsólendvai járásban a magyar fennhatóság visszaállítása után a magyar kormány katonai közigazgatást vezetett be, azaz a területet a katonaság tisztségviselői kormányozták. A délszláv származású tisztviselőket leváltották, visszaállították a magyar iskolák és intézmények működését. Ahogy a kérdés legismertebb kutatója, Göncz László szlovéniai magyar történész is hangsúlyozza, ebben a térségben a magyar hatóságok és a nem magyar lakosság között nem történt semmilyen atrocitás, ellentétben az ismeretes újvidéki eseményekkel, ahol a bevonulás után szerb- és zsidóellenes cselekmények és gyilkosságok történtek. A katonai közigazgatás végül 1941 augusztusáig maradt fenn, ezután mindhárom járásban helyreállt a polgári közigazgatás, a pozíciókat magyar - de a helyi nyelvet is beszélő - tisztviselők foglalták el.

Más megítélés alá esett a horvátok lakta Muraköz, Zala megye csáktornyai és perlaki járása. Itt többségében horvátok éltek, s mivel Horvátország kivált Jugoszláviából és deklarálta függetlenségét, szintén magának követelte a területet, s az is kérdéses volt, hogy milyen álláspontot foglal el a lakosság. Ezért ez a terület nem magyar, hanem továbbra is német katonai igazgatás alatt maradt, de csak július 9-ig, akkor itt is magyar honvédség vette át a hatalmat, s ezzel a történeti Zala vármegye integritása helyreállt.

Az alsólendvai járásban a magyar fennhatóság visszaállítása után a magyar kormány katonai közigazgatást vezetett be, azaz a területet a katonaság tisztségviselői kormányozták. A délszláv származású tisztviselőket leváltották, visszaállították a magyar iskolák és intézmények működését. Ahogy a kérdés legismertebb kutatója, Göncz László szlovéniai magyar történész is hangsúlyozza, ebben a térségben a magyar hatóságok és a nem magyar lakosság között nem történt semmilyen atrocitás, ellentétben az ismeretes újvidéki eseményekkel, ahol a bevonulás után szerb- és zsidóellenes cselekmények és gyilkosságok történtek. A katonai közigazgatás végül 1941 augusztusáig maradt fenn, ezután mindhárom járásban helyreállt a polgári közigazgatás, a pozíciókat magyar - de a helyi nyelvet is beszélő - tisztviselők foglalták el.

Más megítélés alá esett a horvátok lakta Muraköz, Zala megye csáktornyai és perlaki járása. Itt többségében horvátok éltek, s mivel Horvátország kivált Jugoszláviából és deklarálta függetlenségét, szintén magának követelte a területet, s az is kérdéses volt, hogy milyen álláspontot foglal el a lakosság. Ezért ez a terület nem magyar, hanem továbbra is német katonai igazgatás alatt maradt, de csak július 9-ig, akkor itt is magyar honvédség vette át a hatalmat, s ezzel a történeti Zala vármegye integritása helyreállt.

Az alsólendvai járásban a magyar fennhatóság visszaállítása után a magyar kormány katonai közigazgatást vezetett be, azaz a területet a katonaság tisztségviselői kormányozták. A délszláv származású tisztviselőket leváltották, visszaállították a magyar iskolák és intézmények működését. Ahogy a kérdés legismertebb kutatója, Göncz László szlovéniai magyar történész is hangsúlyozza, ebben a térségben a magyar hatóságok és a nem magyar lakosság között nem történt semmilyen atrocitás, ellentétben az ismeretes újvidéki eseményekkel, ahol a bevonulás után szerb- és zsidóellenes cselekmények és gyilkosságok történtek. A katonai közigazgatás végül 1941 augusztusáig maradt fenn, ezután mindhárom járásban helyreállt a polgári közigazgatás, a pozíciókat magyar - de a helyi nyelvet is beszélő - tisztviselők foglalták el.

Az alsólendvai járásban a magyar fennhatóság visszaállítása után a magyar kormány katonai közigazgatást vezetett be, azaz a területet a katonaság tisztségviselői kormányozták. A délszláv származású tisztviselőket leváltották, visszaállították a magyar iskolák és intézmények működését. Ahogy a kérdés legismertebb kutatója, Göncz László szlovéniai magyar történész is hangsúlyozza, ebben a térségben a magyar hatóságok és a nem magyar lakosság között nem történt semmilyen atrocitás, ellentétben az ismeretes újvidéki eseményekkel, ahol a bevonulás után szerb- és zsidóellenes cselekmények és gyilkosságok történtek. A katonai közigazgatás végül 1941 augusztusáig maradt fenn, ezután mindhárom járásban helyreállt a polgári közigazgatás, a pozíciókat magyar - de a helyi nyelvet is beszélő - tisztviselők foglalták el.

Az alsólendvai járásban a magyar fennhatóság visszaállítása után a magyar kormány katonai közigazgatást vezetett be, azaz a területet a katonaság tisztségviselői kormányozták. A délszláv származású tisztviselőket leváltották, visszaállították a magyar iskolák és intézmények működését. Ahogy a kérdés legismertebb kutatója, Göncz László szlovéniai magyar történész is hangsúlyozza, ebben a térségben a magyar hatóságok és a nem magyar lakosság között nem történt semmilyen atrocitás, ellentétben az ismeretes újvidéki eseményekkel, ahol a bevonulás után szerb- és zsidóellenes cselekmények és gyilkosságok történtek. A katonai közigazgatás végül 1941 augusztusáig maradt fenn, ezután mindhárom járásban helyreállt a polgári közigazgatás, a pozíciókat magyar - de a helyi nyelvet is beszélő - tisztviselők foglalták el.