Péter, a hallássérült kisfiú meséket ír

Becsvölgyén láttam először. A hetedikesek a Húsdaráló című - a tévés Popdarálót parodizáló -, eredetileg farsangi produkciót mutatták be a Zalai Hírlap falujárása alkalmával. Válláig érő szőke haja csak úgy repkedett utána, amikor a színpadon önfeledten szaladgált a többiekkel együtt. Később tudtam meg, a csupa mosolygós gyerek születése óta hallássérült, méghozzá az egyik legsúlyosabb formában.

Így kerültünk Kustánszegre, a Templom utcába, ahol a református templom súlyosan óvó tömbje tövébe húzódik egy barátságos házikó, melynek erkélye a varázslatosan festői tóra néz.

Körülüljük az asztalt. Berta Tibor, az apuka, Bertáné Boronyák Beáta - micsoda alliteráló név -, az édesanya, Péter és öccse, az izgő-mozgó 11 éves Kristóf.- Én elég korán észrevettem, hogy valami nem stimmel, de mások azt mondták, rémeket látok, nincs semmi baja. Ha bekapcsoltuk a rádiót, táncolt a zenére, illetve azt hittük, hogy arra. Aztán, amikor már tudott járni, sokat sétáltunk itt a templom körül, elbújtam előle, szólítgattam, de ha nem látott, sírt. Kétévesen is még csak annyit mondott: mamamama. Tudtam, hogy itt nagy baj van - idézi Beáta a gondokat. - Kis súllyal született, 2500 grammal, a 35. héten, oxigénhiánnyal. Azt mondták később, ok lehet az is, hogy túl sokáig volt az inkubátorban, de még jó, hogy nem a szeme ment tönkre emiatt, s nem lett agysérült, hanem a hallósejtek haltak el.

Tehát majdnem kétéves volt, amikor végre egy speciális - altatásban végzett - vizsgálat megállapította, Péter nem hall. A hallócsontok megvannak, de a belső fülében nem zajlik az ingerületvezetés az úgynevezett szőrsejtek hiánya miatt. 

- Pécsett, hiszen ott vált bizonyossá, kaptunk hallókészüléket. Persze nem ilyen modernet, mint amit most visel - néz kék szemű fiára az édesanya, mire a fiú készségesen simítja hátra a haját, s mutatja a füle mögötti elemtartót, valamint a kis mágneses tappancsot, amely a fejbőre alá ültetett érzékelővel tartja a készüléket. De hol van valójában az igazi hallóeszköz? Hát benn, a fülében. A 15 éves garanciával bíró apró kis szerkezetet, ami hajszálvékony elektródákból áll, másfél órás műtéttel építették be hatéves korában Péternek. Ez könnyíti a mozgását, nem kell a nadrágövén viselnie az akkumulátort. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozta a beavatkozást, ami több mint 5 millió forintba került. Nem is alkalmas a műtétre minden gyerek, kilökődhet a készülék.

- Hát a fejére vigyázni kell - mondják a szülők, tehát a nevelő szándékú nyaklevesekkel óvatosan bánnak Bertáéknál. Pedig néha..., nevetnek mindannyian, hiszen a fiúk már csak olyanok, mint a többi tesó, elevenek, rosszak, néha civakodnak. Pontosabban: a külső szemlélő csak észreveszi, hogy Kristóf igen nagy figyelemmel veszi körül bátyját. Miközben letelepednek játszani, a sakk-készletet ő állítja fel, a hallókészülék komplett dobozát ő varázsolja elő a szekrényből, sőt, Péter beszédét is - ami azért eltér a normálistól - mintha ő értené legjobban.

- Kristóf születése előtt nem féltek?

- Dehogyisnem - bólint Beáta. - Amikor Pécsett voltunk Péterrel, az orvosok látták rajtam, terhes vagyok, mondták, azonnal hozzam, ha megszületett. Hála istennek nem genetikus, nem öröklődő, így neki semmi baja.

Kristófon túl Pétert alighanem még a papír érti legjobban. Ugyanis a fiú ír. És rajzol. Rengeteget. Varázsajtó című, saját maga által illusztrált meséje a becsvölgyei iskola honlapján is olvasható.

- Írod a folytatást?

- Nem, ne.., még nem. Nem tudo... Majd késő... - Péter elharapja a szavak végét, a toldalékolással bizony még ennyi idősen is akadnak gondjai. Nagy szüksége van arra, hogy tanárai, társai, barátai támogassák. Ebben nincs is hiba.

- Az ovitól is féltem, de az óvónéni, Göncz Kati mondta, az csak természetes, hogy járhat oda, és az iskolában is megkap minden támogatást - meséli a megnyugtató külvilági patronálást Beáta.

- És a haverok? - kérdezem a fiút.

- Mondjuk a Réka? - kotnyeleskedik az öccse, jelezve, már van itt némi érdeklődés a lányok részéről. Némi?! Van az több is, nevet az apuka, tegyem hozzá, igen büszkén.

- Nekem is volt vállig érő hajam fiatal koromban - mondja Tibor, tekintetével követve a fia mozgását, aki lassan feloldódik, végre csak előhalássza a rajzait a fotó kedvéért.

Muszáj feltalálnia magát a világban. Gyakorolt: oviügyben volt egy hosszabb kiküldetése. Kaposvárra járt egy kerek esztendőn át, épp az iskolakezdés előtt. Az ottani, hallássérülteket gondozó speciális óvodába a beszédfejlődés miatt kellett beíratni.

- Nem volt könnyű ötéves, sérült gyereket hétfőn reggel otthagyni, hogy majd csak pénteken hozhassam haza - emlékszik Beáta.

Biztos támasz? Számukra a szurdopedagógus az, azaz a hallássérültekkel foglalkozó szakember.

Tóth Krisztina, a zalaegerszegi Nyitott Ház fejlesztő központ munkatársa. Hároméves kora óta dolgozik együtt Berta Péterrel.

- A legnagyobb feladat a beszéd fejlesztése, hiszen a készüléknek hála, a hallással már nincs baj. Lassan, de biztosan haladunk előre - mondja Péterről a pedagógus. - Kicsit lassabb ugyan a tempó, mint más gyereknél, de hát ő mindent a maga, mondjuk úgy, megfontoltabb módszerével tesz meg. Most épp az írással foglalkozunk, rákapott a fogalmazásra, ezért sokat segítek neki. Az új iskola lesz majd izgalmas kihívás számára. Kicsit féltem, de mellette leszünk.

- Mi leszel, ha nagy leszel?

- Cukrász! - vágja rá Péter.