Rajttól a célig - a Szakály István-díjjal

Merthogy maga a díj is ezért alapíttatott. Mindez gyorsan kiderült a névadó-alapító Szakály István mondandójából. A Zalaszám-ZAC elnöke felidézte, hogy 1995-ben kapta meg a Zalaegerszegért-díjat, s akkor fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy amit ő kapott az atlétikától, azt illene viszonozni. A Szakály István-díj eredendően az egerszegi atlétikai élet olyan jó tanulói számára kínált támogatást, akik felsőfokú tanulmányaikat folytatták, de maradtak a sportág kötelékében. Aztán a névadó 2017-ben Pro Urbe-díjat is kapott, ekkor pedig kiterjesztették a jutalmazottak körét azon személyekre, akik elkötelezettek a sportág iránt és a háttérből társadalmi munkában segítik azt.

Mindezek felidézése után Szakály Istvánné, az alapítvány elnöke és Tóth Zoltán kurátor köszöntötte a megjelenteket és az idei díjazottakat. Elsőként - később kiderült, nem volt ebben semmi udvariatlanság - Laczkó Lászlót, aki 1973 óta atletizált, majd edző lett, később versenybíró. A mai napig az egerszegi versenyek indítója. Szakály István ezt követően könnyed, szellemes átkötéssel átkalauzolta a jelenlévőket a startvonalról a célba, hiszen két olyan személy volt az újabb díjazott, akik munkája a célban teljesül ki. Ehhez felidézte Kovács Tamás "Fotó" személyét, aki idő előtt hagyott itt minket, de a célbíróság vezetőjeként szintén hosszú éveken át segítette a munkájukat. Kovács Tamás neje, Kovács Tamásné és lányuk, Kovács Judit máig a célbíróság tagja, nagy örömmel és meghatottan vették át a díjat. Az idei negyedik díjazott pedig az a versenyrésztvevő, akit elindítanak és célba is ér. Vagyis az atléta. Muszil Ágnes, a Zalaszám ZAC középtávfutója továbbra is szállítja a klub számára a sikereket, pécsi egyetemistaként hű maradt anyaegyesületéhez.

Így vált ez a díjátadó egy képzeletbeli atlétikai versennyé, amit senki sem bánt.