Jókor jött kanizsai bravúr, élvezetes Zala megyei rangadó után

A házigazda Tarr Andráshida együttesében nem nyomta teher a vállát a játékosoknak, hiszen már fordulókkal ezelőtt eldőlt, hogy nem tudnak bent maradni az osztályban, és a kék-fehérek is nyugodtan léphettek pályára, ők a további NB III.-as tagságot már korábban kiharcolták. A vasárnapi, 5-2-es sikerrel pedig csak ráerősítettek erre. 

Fiatalok a fiatalok ellen – lehetett ez is a felütése a mérkőzésnek, hiszen mindkét oldalon alacsony volt a játékosok átlagéletkora. Lassan szállingóztak a nézők, valószínűleg a ZTE FC első csapatának kisvárdai fellépésének első félidejét még megnézték. Nem maradtak le semmiről, hiszen kiegyenlített játék folyt a pályán az első negyedórában. A hazai fiatalok lelkesen és harcosan küzdöttek, a vendégek lábán pedig sokat járt a labda. Bátran támadott a Hida, és ha pontosabbak a támadói, akár vezethetett volna a fél­idő derekán. Hazai oldalon Szabó Martint kell kiemelni, aki a pályán igazi vezérként mindenhol feltűnt: szerelt, kapura lőtt, beindulásaival nem hagyta elkényelmesedni a ZTE II védőit. Két gólt is szerzett, ezt tegyük hozzá. 

Nem volt feszült a hangulat, játszottak a csapatok, a szurkolók pedig jól érezhették magukat, hiszen sok gólt láthattak, a ZTE FC II jobb csapat, ezt meg is mutatta. Talán, egy kicsit a hazaiaknak lehet hiányérzete, mert számukra több volt ebben a mérkőzésben, mint amit a végeredmény mutat. 

Az FC Nagykanizsa pedig nem is kis bravúrt vitt végbe vasárnap, hiszen a harmadik helyen álló Veszprémet győzte le hazai pályán 3-2-re. Gombos Zsolt legénységének már nagyon kellett egy ilyen típusú győzelem is. Hogy miért? Mert bravúr. A kanizsaiaknak pedig voltak periódusaik ebben a szezonban, melyek nem éppen sikeres szériák voltak. Vasárnap viszont olyan forgatókönyv szerint sikerül a győzelmet megszerezni, ami emlékezetes. A Veszprém ugyanis 15 perc játék után már vezetett 2-0-ra, onnan jött – nevezzük így – a hosszú hajrá, aminek a végén Péntek Adrián a 93. percben a győztes gólt is megszerezték. Ez tényleg szép volt, fiúk!