Frissen Zalából

2021.09.22. 11:30

Illés Fanni minden fogyatékkal élő embernek az úszást javasolja

Aranyérmet szerzett száz méteres mell­úszásban a tokiói paralimpián a Keszthelyen született és Reziben nevelkedett Illés Fanni. A több mint nyolcvanszoros magyar bajnok úszónak ez volt a negyedik olimpiája.

Keszey Ágnes

Huszonkilenc évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Keszthelyen Illés Fanni, aki alsó lábszárak nélkül és összenőtt ujjakkal született. Tizenkét évesen kezdett el úszni, gerincferdülése miatt javasolták neki ezt a sportágat. Az úszó a likeBalatonnak nyilatkozva elmondta, hogy kedvence a gyors- és a mellúszás lett. Aztán egy nagyot ugorva az időben elmesélte azt is, hogy a versenyekre való felkészülés komoly munka: a napjai a reggeli kétórás kondiedzéssel kezdődnek, ezt követi egy két­órás úszóedzés, majd délután ugyancsak kétórás edzésen vesz részt. Eddigi eredményei és felkészültsége alapján sejteni lehetett, hogy kiemelkedő eredményt fog elérni az olimpián.

Illés Fanni, az S4-es kategóriájú 100 méteres női mellúszás olimpiai bajnoka nyilatkozik a közmédiának, miután hazaérkezett a tokiói paralimpiáról
Fotó: MTI

– Mivel én voltam 2019-ben a világbajnok, és világranglista-vezető is vagyok a mai napig, idén pedig megnyertem az Európa-bajnokságot, nyilván bennem volt, hogy ez az aranyéremre elég lehet. Viszont nem tudhattam, hogy az ellenfeleim mit tudnak, hogyan készülnek fel. Azt, hogy aranyérmet nyerhetek, nem mertem soha kijelenteni, egy embernek mondtam ki, hogy szeretném megnyerni, ő az edzőm, Álmos. Az utolsó pillanatig nem tudtam elhinni, hogy ez aranyérem lesz. Annyira magasztos volt nekem ez a cél, hogy inkább csak a kis feladataimra koncentráltam – mondta el Illés Fanni, s felidézte a verseny perceit is.

– Csak arra koncentráltam, hogy tökéletesen végrehajtsam azt, amire évek óta készülök. Itt nem csak beugrik az ember a vízbe és leússza a távot. Figyelni kell minden egyes tempó szélességére, erejére, arra, hogyan érkezek oda a fordulóhoz, hogyan rúgom el magam ott, mikor csinálom meg a végső hajrát, mikor érkezek célba. Minél higgadtabb próbáltam maradni és megcsinálni mindazt, amit Álmossal megbeszéltünk.

Ezek után pedig csakhamar következett a díjátadó.

– Nagyon meg voltam hatódva, hiszen ott volt az edzőm a lelátón, Sós Csaba szövetségi kapitány és a csapattársaim, arra gondoltam, hogy a szüleim és a testvérem a tévé előtt ülnek – minden fontos ember az életemben láthatott engem, és ezt együtt át tudtuk élni. Az járt a fejemben, hogy a sok munkának és kitartásnak meglett a gyümölcse.

Illés Fannival arról is beszélgettünk, hogy az olimpiai bajnok úszó hogyan látja a fogyatékkal élők lehetőségeit – akár a versenysportot, akár a szabad­idős mozgást tekintve.

– Az utánpótlással az a probléma, hogy nagyon Budapest-központú. Vidéken nincsen szakember, aki foglalkozna a sportolni vágyókkal, hiszen ezt nem lehet az épekkel együtt csinálni, középszinten sem, csak profin, ha nemzetközi versenyzésről van szó. Ha valakinek az a célja, hogy hobbi­úszó legyen és hazai versenyekre járjon, ahhoz is kell szakember. Ám én minden fogyatékkal élőnek az úszást tudom javasolni. Az úszás segít abban, hogy az ember elfogadja a testét, akár veleszületett a probléma, akár később lett fogyatékkal élő. Nemcsak a sport áldásos hatása miatt mondom ezt, hanem amiatt is, hogy fürdőruhára kell vetkőzni és be kell ugrani a vízbe. Ezzel az ember a gátlásait is levetkőzi, és megtanulja szeretni magát. Én hiszek abban, hogy ezek az első és legfontosabb lépések.

Ezek is érdekelhetik