Több mint hetven éve rúgják már a bőrt Gyenesdiáson

Annak idején, a 20. század közepére jellemző módon rongyból és szalmából készült labdát kergettek a templom melletti füves területen a faluban élő fiatalok. A háború után a lövegek tömör gumikerekeiből faragtak labdát maguknak a gyerekek. Illetve sok minden más mellett maradt egy bőrfoci is az egyik fiúnál az átvo­nuló Vörös Hadsereg után. Nagyon várták Benedek napját, március 21-től kezdve ugyanis mezítláb jártak az iskolába, nem kellett a drága cipőre vigyázni, félteni. Lehetett focizni! Legtöbbször lerúgták a bőrt a lábukról, először a jobb lábfejüket „rendezték el” a kavicsos, poros pályán és mivel nem tudtak ülve maradni, a bal láb következett.

Három helyen is játszhattak labdarúgó-mérkőzést egymással és a szomszédos falvak fiataljaival. Végül a Legelési Társulat kezében lévő területen, a települést Keszthelytől elválasztó szükségrepülőtér északi részén alakítottak ki összefogással egy 110x60 méteres pályát. Egyszerű eszközökhöz nyúlhattak csak. Hóbár János és Anda Ferenc a szénásszekéren használt kötéllel jelölték ki a területet. A partvonalat és a büntetőterületet a közeli murvabánya fehér porából szórták fel, de legalább fél évig láthatók maradtak a jelek. A kapufának valót a Keszthelyi-hegységből hozták le, majd Pintér Csaba, valamint Lakits Ferenc és István faragtak szép oszlopokat. A kapukra halászhálók kerültek, a Balaton mellett ilyet könnyen találtak, bár jellemzőjük volt, hogy gyorsan elszakadtak. Később Bődör István halász a csapat által vásárolt spárgából font egyet ajándékba. Barátságból szállította szekerével a fiúkat a szomszéd faluba mérkőzésekre Csanaki Jenő.

Percz Imre és Gyutai Ferenc vezetésével végigjárták az akkor 1300 lelkes falut és gyűjtötték az éppen kibocsátott új forintot, amiből mindenkinek nagyon kevés akadt otthon. Az összegyűjtött 122 forintból a Szanati testvérek keszthelyi boltjában sárga rövid ujjú mezt vásároltak. Tánczos László javaslatára Rákóczi Ferenc nevét vette fel a szerveződés. A fejedelem arcképét ő rajzolta le fehér sifonra, aztán indigóval sokszorosította, majd Lakits Ferencné, Tüttő Rózsa, Csanaki Manyi, Lakits Istvánné, Anda Ferencné és Lakits Imréné gyönyörűen ráhímezték a mezekre. Kis Ferenc keszthelyi cipész megvarrta a csapat első fűzős bőrlabdáját, és idővel annyi cipőt is, amiben a pályán lévők játszhattak. Cserénél átadták egymásnak a felszerelést.

A csapatba nem kerülhetett be mindenki, sokan álltak a kiváltságért sorba és megtiszteltetésnek számított vasárnap Gyenesdiásért játszani. Komolyan készültek a mérkőzéseikre, minden kedden és pénteken, munka után tartották az edzéseket. A pálya mellett szaladgáló labdaszedő gyerekek azt is jutalomként élték meg, amikor visszaadva a labdát belerúghattak egy igazi bőrfociba.

Szinte minden falubeli fia­tal tagja volt a csapatnak: Percz Imre, Betyár István, Jókövi Zoltán, Hóbár János, Anda Ferenc, Báthori István, Lendvai Miklós, Hujber Géza, Nagy János, Csanaki Antal, Renczes József, Borda Ferenc (Firi), Tánczos István, Lenner István, id. Czafit Lajos, Sirsom László, Kránicz Lajos, Klokniczer György, Pintér Gyula. Lendvay II., Fodor Rudolf, Hudop Sándor (Muki), Pintér Gyula (Bihámi), Tánczos László, Kovács Gyula (Köpci), Zsigmond József, Gombás István, Tóth (Keszthelyről), Mosdósi (Cserszegtomajról), Borda Ferenc (Pepi), Vasvári László, Háli József.

A mezítlábasság sem okozott gondot, az MLSZ ugyanis a felszerelés nélküli kis csapatok részére kiírta a Mezítlábas Bajnokságot. Gyenesdiás itt megnyerte a területi sorozatot és jutalmul 1949-ben részt vehetett a Budapesten rendezett Világifjúsági Találkozón. Egy utazás – különösen a fővárosba – ritka eseménynek számított egy távoli kis faluban nevelkedett fiatalok számára, akik hatalmas csodaként, jutalomként élték meg a tíznapos kirándulást. Az élmény mindenki számára meghatározó maradt, és életük végéig tevékeny részesei maradtak a sport világának. A legtöbben a Keszthelyen 1955-ben megalakult és az ÉDOSZ (Élelmiszeripari Dolgozók Országos Szövetsége) támogatását élvező – a mai sportkör elődjének tekintett – Húsos Kinizsiben rúgták a labdát és részt vettek a falusi dolgozók spartakiádjain. Vasvári László később író lett, és főszerkesztőként irányította a kisiskolások körében népszerű Pajtás újságot. Háli József a Veszprém Megyei Testnevelési és Sport Hivatal elnökeként dolgozott.

A Balaton-parti településen pedig ma a Kinizsi SK már felkészül az újabb bajnokságra. Szeretnék méltó módon folytatni a hagyományokat és az előző szezonhoz hasonló jó mérkőzéseket játszani.