ZTE NKK: Horváth Zsófia elégedett a szezonnal, de máshogy is zárulhatott volna

A csapatnál már évek óta dolgozó korábbi játékost, a szezon során kinevezett vezetőedzőt, Horváth Zsófiát kértük arra, hogy értékelje a maguk mögött hagyott, végül csonka bajnokságot.

– Kezdjük is azzal: az ötödik helyen rekedt a társaság? – tettük fel a kérdést Horváth Zsófiának, amikor elértük.

– Én azt gondolom, hogy a szezon elején bármelyikünk elfogadta volna ezt a helyezést – hangzott a válasz. – Ugyanakkor reméltem, hogy a rájátszásban a Csatával találko­zunk és akkor a négybe kerülés sem lett volna kivitelezhe­tetlen. Az alapszakasz utolsó fordulóját már nem játszottuk le, a bajnokság többi részét meg pláne. Maradjunk annyiban, az ötödik helyen álltunk és én örültem ennek.

– Egyébként mi a véleménye: összességében ez a helyük?

– Erről sokszor volt szó menet közben. Nem tudom pontosan, hogy melyik csapatnak mekkora volt a költségvetése, ám az biztos, hogy megelőztünk olyanokat is, akiknek a miénknél jóval nagyobb büdzsé állt a rendelkezésére. Elkezdtünk jól játszani, szóval, reálisnak nevezhető ez a helyezés.

– Évek óta ott dolgozott a stábban, de vezetőedzőként eddig nem láthattuk. Tetszett ez a szerepkör?

– Igen, tetszett, de szürreális volt számomra, hogy végül egy ilyen szezon következett. Másodedzőként kezdtem, aztán novemberben vezetőedző lettem. Rám szakadt ez a feladat és ez nem olyan, hogy hipp-hopp, hiba nélkül oldja meg az ember. Ám annak örülök, hogy összességében pozitív volt az élmény, amit vezetőedzőként töltöttem el.

– A csapat részéről megmaradt a tisztelet? Volt olyan játékos is, akivel még együtt játszott.

– Nem éreztem azt, hogy bárki is kihasználta volna ezt. Szerintem nekem és a lányoknak is kellett idő, amíg átálltunk erre a megváltozott helyzetre. Az pedig még segítség is volt nekem, hogy előtte egy közvetlenebb viszonyt ápoltunk.

– Szakmailag mennyiben kellett változtatni, hogy sikeresebb legyen a csapat az edzőváltás után? Egyáltalán min kellett változtatni?

– Nem szakmai dolgokon. Elsősorban fegyelmezettségen kellett változtatni az edzéseken is, hiszen a csapat valahogy elvolt evvel…

Amikor ez erősödött, jobb lett a védekezésünk és a támadásunk is. Emellett nagyobb hangsúlyt fektettünk az egyéni képzésre, többet dobtunk, ami később meg is látszott. Összességében a nyári alapozásunk jó volt, de egy kissé megült a dolog és ezt kellett helyrerázni.

– Véleménye szerint akadtak sarokpontjai a bajnokságnak?

– Amikor Molnár József távozása után átvettem a csapatot, nem titok, hogy könnyebb sorsolásunk volt. Aztán a TF elleni győzelem, vagy a Csata elleni vereség is ilyen volt, hiszen csak négy ponttal kaptunk ki az akkor bombaformában lévő fővárosiaktól, óriásit küzdöttek a lányok, igazi csapaterősítő mérkőzés volt ez. De említhetném a Győr elleni sikert is, még ha a klub óvása után született is meg, hiszen kihatott a további szereplésünkre.

– A legszebb emlékről meg nem is kérdezem. A kupa­bronz?

– Ez egyértelmű. Főleg ebben a szezonban, ahogy ez alakult. Az MK-bronz lett végül a zárópont, hiszen később már nem játszottunk bajnoki meccset.

– Egyénileg kikkel volt leginkább elégedett, bár az edzők nem mindig szeretik ezt a kérdést…

– Az biztos, hogy nagy rotációval nem játszottunk és kiemelni sem nagyon akarok senkit, hiszen mindenkinek megvolt az erőssége. Mégis, meg kell említeni, hogy volt egy olyan csapatkapitányunk Horti Dóra személyében, aki ha kellett, a csapat hóna alá tudott nyúlni. Keyona Hayest nem kell mondani, mennyit segített, de ott volt Kirby Burkholder, aki éppen az MK-döntőn játszott kiemelkedően, ahogy Nagy Dóra is.

– Ha már elkezdtük, akkor folytassuk is…

– Janis Ndiba hullámzó volt, de fontos láncszeme együttesünknek, sajnálom a kupadöntőn elszenvedett sérülését. Kovács Gina is hullámzó volt, de sokat segített, Andela Delicben nagy potenciál van, de sokszor görcsösnek bizonyult. Kuttor Enikőnek kevesebb idő jutott a játékra, de benne is van lehetőség, ezt bizonyította. Dömötör Dorina és Jurkó Noémi: minden edző összeteheti a kezét, ha ilyen csapatemberei vannak. Kevés lehetőséget kaptak, de az edzéseken odatették magukat. Ezért is volt közös munka a szezonunk.