A férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, Märcz Tamás bízik a kanizsai utánpótlásban is

– Előzetesen az építkezés és a felkészülés évének szánták a tavalyit, mégis másképpen alakult.

– Vegyes és hosszú év volt a válogatott szempontjából, a nyár május közepén indult és szeptember végig tartott – fogalmazott a szövetségi kapitány. – Eközben volt vi­lág­ligaezüst, egy kevésbé örömteli Európa-bajnoki nyolcadik hely, majd egy csodálatos világkupán szerzett arany­érem, amely 19 év után lett újra a mienk. Ahhoz képest, hogy a hároméves olimpiai építkezésnek az első éve volt, összességében jól zárult. A vizes sportokat tömörítő nemzetközi szövetség, a FINA nekünk ítélte az év csapata elismerést, ezzel párhuzamosan járt az év edzője elismerés is. De ez az év eseménydúsabb lehet.

– Mit vár ettől az évtől, illetve a folytatástól?

– Az út végén az olimpia van, ahová még kvalifikálnunk kell. Elsőre furcsának tűnhet, hogy ez nem automatikus, de persze korábban sem volt az, csak egyszerűbb volt odajutni. Most viszont bővítik a részt vevő országok számát, hogy legyen olimpiai résztvevő minden kontinensről. Egyre több kvótát adnak a nem európai nemzeteknek, míg a hagyományosan legerősebb európai országok száma csökken. Ez azzal jár, hogy nekünk is meg kell küzdenünk a konkurensekkel. Idén hármat, jövő januárban egy negyedik kvótát is kiosztanak. Aztán 2020 áprilisában az olimpiai kvalifikációs torna az utolsó lehetőség a kijutásra. Ezt az egészet egyben nézem, s utána következhet az olimpia. Lépésről lépésre igyekszünk megragadni az első adandó alkalmat.

– Milyen állapotban van most a magyar férfi vízilabda-válogatott?

– Legutóbb Drezdában a férfi Európa-kupa és világliga selejtezőjében egy döntetlen után büntetőkkel nyertünk a németek ellen. Elég nehezen állt össze a csapatom arra a meccsre, hiszen sok volt a sérült. Azt lehet látni, hogy a visszatérő, fontos játékosok adhatnak egyfajta pluszlendületet az együttesnek. Szépen lassan építkezve, pont az a két év, ami hátravan, éppen elegendő lesz arra, hogy felvegyük a versenyt a legjobbakkal, vagyis a szerbekkel, a horvátokkal és talán az olaszokkal.

– A Magyar Vízilabda Szövetségnél az utánpótlásképzést is új alapokra helyezik. Miért volt erre szükség?

– Mindenki érzi majd, hogy az egész utánpótlásrendszer átalakul. Eddig is létezett utánpótlás-bizottság, de nem határoztuk meg ennyire a pozíciókat, mint most. Az egészet elődöm, Benedek Tibor fogja össze. Sőt, a stáb is kibővült, amelynek én is a tagja lettem. Különféle korosztályokat szakmai igazgatók irányítanak, mint például Vincze Balázs és Cseh Sándor. Amit többek között a nagykanizsaiak is érezhetnek, hogy igyekszik ez a bizottság felügyelni, hogy bizonyos korcsoportokban milyen munka folyik. Továbbá segít támpontokat adni, hogy valójában mit is szeretnénk, mik az elvárások, amelyeknek meg kell felelniük a gyerekeknek, hogy akár a jövőben a korosztályos válogatottba bekerülhessenek. Úgy vettük észre, hogy az utóbbi években sajnos mindenki ment a saját feje után, nem működött egységes rendszer. A központosításban persze megmarad az edzők szabadsága. Azonnal biztosan nem érezhetjük a hatásait, de elindulunk egy úton. Ez a gondolkodásmód hosszú évekre stabilizálhatja majd a helyünket az elitben.

– Kanizsán a felnőttek a másodosztályban, míg a fiatalok hat különféle korosztályos bajnokságban küzdenek hétről hétre.

– Mindenki pontosan tudja, hogy a dél-zalai városban mekkora erőket mozgatnak meg a vízilabdasportért. Az OB I/B-s együttes komolyan igyekszik, hogy elérje az élvonalat, jelenleg viszont úgy tűnik, hogy a következő szezont is a másod­osztályban töltheti. Van realitása az OB I-be kerülésnek is, azonban minden alulról érkező csapatnak módosítania, erősítenie kell majd a keretén, hiszen erős az ottani mezőny. Sok példakép van a magyar vízilabdasportban, aki például Nagykanizsáról érkezett. Bedő Krisztián a világbajnok válogatott tagja volt, Leposa Gábor helyben remekel, míg testvére, Dávid a KSI utánpótlás-alakulatát erősíti, de az UVSE együttesében szereplő Rábavölgyi Zsombor is sokat köszönhet a városnak. Az utánpótlás kimondottan jól működik, persze megvannak a nehézségei, de mint korábban mindig, ezután is áthidalják őket.