Murai tanítások a vizek vándorainak

Pedig a Murán néhány évtizede még szigorúan tilos volt a túra, a folyó ugyanis a határ-övezet része volt. Balatoni János, a vadvízi túrákat népszerűsítő és szervező Zala Zöldje, Mura Árja Egyesület vezetőjének többször meg is gyűlt emiatt a baja a hatóságokkal.

- Eleinte teljesen illegális körülmények között eveztünk a Murán, s rendszerint a muraszemenyei határőr őrsön kötöttünk ki, ahova többnyire lovas szekérrel szállítottak el bennünket – idézte fel Balatoni János. – A helyzet 1992-ben enyhült, akkor már beszerezhetők voltak olyan engedélyek, amelyek lehetővé tették, hogy a szlovéniai Radencitől Letenyéig evezzünk.

Balatoni János és barátai általában kenuval tették meg az utat, ők ennek a vízi járműnek a szerelmesei. 1994-ben aztán megalapították az Odysseys Kenuklubot, a mostani szervezetük elődjét.

- A vízitúrák kedvelői számára a Mura a lehető legoptimálisabb folyó – magyarázta. – Gyönyörű természeti környezetet ad az evezéshez, hiszen vannak olyan szakaszai. ahol négy-öt ágon folyik. Tele kavicsos zátonyokkal, másutt akár a tízméteres vízmélységet is eléri. Kiismerhetetlen, minden egyes alkalomra tartogat valami tanítást, ami által a vízi vándor tapasztaltabban térhet haza. A forgók, a keresztirányú sodrások és az örvények gyakran leckéztetik az embert, de ennek a sza- badidős sportnak éppen ez adja a szépségét.

Balatoni János további érveket is felsorakoztat a Mura mellett. Mint mondja, bár a nyolcvanas években az egyik legszennyezettebb magyar folyó volt a Mura – elsősorban az osztrák vasércbányáknak, valamint a szlovéniai bőrgyáraknak „köszönhetően” -, mára mindez teljesen megváltozott. A tiszta víznek és a kavicsos medernek köszönhetően még a 150-160 centis vízállásoknál is látni lehet a medret, ez szintén olyan élményt nyújt, amit csak ritkán tapasztalhat meg az ember. Halban is gazdag a folyó, az evezést ezért érdemes horgászattal összekötni. A Murán evezve senki sem siet, a táj s maga a folyó is elvarázsolja.

Hasonló érveket sorakoztat fel a vadvízi evezés, a vízitúrák mellett Pál Zoltán kerkaszentkirályi polgármester is. Ők öt-hat éve fedezték fel az ebben rejlő lehetőségeket, és próbálták is kihasználni.

- Volt egy térségi projekt, a Vizek hátán, dombok ölén, bunkerek mélyén, ennek keretében építettünk a Kerkára és a Murára összesen kilenc kikötőt – magyarázta a polgármester. – Szintén a projekt keretében sikerült beszereznünk néhány rafting csónakot, illetve túravezetőket is kiképeztünk. Azóta folyamatosan szervezünk túrákat.

Pál Zoltán azt mondja, a több légkamrával kialakított rafting csónakok teljesen biztonságosak, ha az előírásokat betartja az ember, s felveszi a mentőmellényt, még úgy sem eshet baja, ha véletlenül vízbe kerül. A polgármester kérdésünkre azt is hozzáteszi: egyre népszerűbb a sport, saját maguk számára 2012 óta vezetnek statisztikát, s minden évben nő a túrázók száma. De nemcsak ez mutatja népszerűségét, hanem az is, hogy a szervezők száma is folyamatosan gyarapodik, egyre többen foglalkoznak a turizmus ezen ágával.

- Eljutottunk oda, hogy ma már akár hatvan fő számára tudjuk egyszerre a vízitúra, a vadvízi evezés élményét biztosítani – egészítette ki. – A rövidebb, háromórás túrák az igazán népszerűek, ezeket a lehetőségeket többnyire különböző csapatépítő tréningekre vagy munkahelyi kollektívák kirándulásaira, esetleg családi programokra veszik igénybe az emberek, de olyanok is akadnak elég szép számban, akik egész napos túrákra vállalkoznak.