Zene

2017.10.23. 11:00

Olykor még lakodalomban is előkerül a tambura

Örömzene tengerparti városkában, fellépések Európa és az ország több pontján – a Stobos Tamburazenekar fiatal zenészeinek jócskán volt részük feledhetetlen élményekben az elmúlt évtized során.

Szabó Zsófia

Stobos Tamburazenekar

Fotó: Gergely Szilárd

A csapat nemrég koncerttel ünnepelte tizedik születésnapját. A fiúk ezúttal is széles repertoárral, a tambura nyelvére írott horvát, szerb, magyar és cigány muzsikákkal, dallamokkal lepték meg a közönséget.

A sokszínűség nem csak a zenei kavalkádjukra jellemző. Hat ifjú srác alkotja: Havasi Ákos, Havasi Ádám, Horváth Bálint, Vargovics Máté, Hegedűs Erik, Lukács Norbert. A szülinap kapcsán nosztalgikus sztorikat meséltek többen a zenekarból.

- Kezdetben nem akartam zenélni – nevetett Havasi Ádám. – Azonban anya egy ürüggyel elküldött a horvát önkormányzat irodájába. A csapat akkor próbált. Megragadott a tamburamuzsika. Aztán én is elkezdtem zenélni. Nem bántam meg, mert beleszerettem a hangszerbe. No, meg persze a rengeteg élmény sem utolsó, amiket átéltünk – így Ádám.

- Ezekből valóban nincs hiány – vette át a szót testvére, Ákos. – Legemlékezetesebbek számomra a tótszentmártoni fesztiválok, amikre rendhagyóan készültünk. Legutóbb több napra beköltöztünk a horvát önkormányzat irodájába, és szinte reggeltől estig zenéltünk. Hatalmas buli volt, csak azért szakítottuk meg a felkészülést olykor, hogy együnk valamit – árulta el Ákos.

Stobos Tamburazenekar
Fotós: Gergely Szilárd

- Majdnem, mint Hamburgban – csatlakozott Horváth Bálint. – Egy neves zenei rendezvényen léptünk fel Németországban. Mi, magyar fiúk horvátul játszottunk az „ezernyelvű” közönségnek: színpadon és utcán is. Városnézésre alig maradt időnk. Csak hazafelé, Prágában – fűzte hozzá Bálint, aki ma már a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanul tambura és népzene szakon.

- Én hegedűvel kezdtem, aztán jött a tambura – ezt Lukács Norbert mesélte. – Számomra a legemlékezetesebb egy kovásznai koncert volt, Erdély miatt. A kitüntetés, amit a horvát hagyományápolásért kaptunk: a Nemzetiségekért Díj.

- Én arra a lagzira emlékszem legszívesebben, amikor éjjel előkerült a tambura – vetette közbe a csapat legfiatalabbja, a tizenhat éves Hegedűs Erik. – A buli tetőfokán elővettük a hangszert és zenéltünk. Saját örömünkre tettük, persze, azért a hölgyrajongóknak nagyon örülünk ám... Szerencsére szép számmal vannak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában