2017.10.23. 11:00
Olykor még lakodalomban is előkerül a tambura
Örömzene tengerparti városkában, fellépések Európa és az ország több pontján – a Stobos Tamburazenekar fiatal zenészeinek jócskán volt részük feledhetetlen élményekben az elmúlt évtized során.
Stobos Tamburazenekar
Fotó: Gergely Szilárd
A csapat nemrég koncerttel ünnepelte tizedik születésnapját. A fiúk ezúttal is széles repertoárral, a tambura nyelvére írott horvát, szerb, magyar és cigány muzsikákkal, dallamokkal lepték meg a közönséget.
A sokszínűség nem csak a zenei kavalkádjukra jellemző. Hat ifjú srác alkotja: Havasi Ákos, Havasi Ádám, Horváth Bálint, Vargovics Máté, Hegedűs Erik, Lukács Norbert. A szülinap kapcsán nosztalgikus sztorikat meséltek többen a zenekarból.
- Kezdetben nem akartam zenélni – nevetett Havasi Ádám. – Azonban anya egy ürüggyel elküldött a horvát önkormányzat irodájába. A csapat akkor próbált. Megragadott a tamburamuzsika. Aztán én is elkezdtem zenélni. Nem bántam meg, mert beleszerettem a hangszerbe. No, meg persze a rengeteg élmény sem utolsó, amiket átéltünk – így Ádám.
- Ezekből valóban nincs hiány – vette át a szót testvére, Ákos. – Legemlékezetesebbek számomra a tótszentmártoni fesztiválok, amikre rendhagyóan készültünk. Legutóbb több napra beköltöztünk a horvát önkormányzat irodájába, és szinte reggeltől estig zenéltünk. Hatalmas buli volt, csak azért szakítottuk meg a felkészülést olykor, hogy együnk valamit – árulta el Ákos.
- Majdnem, mint Hamburgban – csatlakozott Horváth Bálint. – Egy neves zenei rendezvényen léptünk fel Németországban. Mi, magyar fiúk horvátul játszottunk az „ezernyelvű” közönségnek: színpadon és utcán is. Városnézésre alig maradt időnk. Csak hazafelé, Prágában – fűzte hozzá Bálint, aki ma már a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanul tambura és népzene szakon.
- Én hegedűvel kezdtem, aztán jött a tambura – ezt Lukács Norbert mesélte. – Számomra a legemlékezetesebb egy kovásznai koncert volt, Erdély miatt. A kitüntetés, amit a horvát hagyományápolásért kaptunk: a Nemzetiségekért Díj.
- Én arra a lagzira emlékszem legszívesebben, amikor éjjel előkerült a tambura – vetette közbe a csapat legfiatalabbja, a tizenhat éves Hegedűs Erik. – A buli tetőfokán elővettük a hangszert és zenéltünk. Saját örömünkre tettük, persze, azért a hölgyrajongóknak nagyon örülünk ám... Szerencsére szép számmal vannak.