A lukafai Takáts-kereszt története

A talapzat tetején látható, kőbe vésett betűk tudósítanak a feszület felállítójának személyéről: az 1830. esztendőt feltüntető felirat szerint nemes és nemzetes Takáts Pál építtette.

A következőkben a kegyes célú építmény létrejöttének előzményeit és a felállításának körülményeit ismerhetjük meg levéltári források alapján.

Fényes Elek statisztikus országleíró művének 1836-ban megjelent, Zala vármegyét is tartalmazó első kötete szerint a Zala folyó mentén fekvő, több kisebb földesúr tulajdonában álló Lukafa településen 117 katolikus és 8 zsidó lakos élt. Lukafát a belügyminiszter 1898-ban és 1899-ben kibocsátott rendeletei alapján Alibánfával egyesítették.

Lukafán 1848 előtt több köznemesi család lakott. Az 1829. és 1845. évi összeírásokban a Rózsás, Takáts és Vida famíliákat vették számba mint kétségtelen nemesi családokat.

A 19. század elején a nemes Takáts nemzetség egyik családfője, az 1819-ben elhunyt idősebb Takáts Pál lukafai közbirtokosként élt a faluban. Második felesége, Divéky Julianna 1815-ben bekövetkezett halálával újra megözvegyült. 1816-ban harmadszor is megnősült. Egy fiatal zalaistvándi özvegyasszonnyal, Milfaid Teréziával lépett házasságra, valószínűleg abban bízva, hogy segít felnevelni a második nejétől született, még kiskorú gyermekeit. Az 1819. esztendő azonban tragikusan alakult a Takáts család életében. Januárban elhunyt a harmadik Takáts Pálné, Terézia asszony, júliusban pedig meghalt a családfő, az anyakönyv szerint 50 esztendős Pál is.

Takáts Pál hagyatékát négy gyermeke – Anna, Terézia, Krisztina és az 1809-ben világra jött ifjabb Pál – örökölte. Közülük az első nejétől született két idősebb leány ekkor már férjnél volt. A második feleségtől született kiskorú Krisztina és Pál gyámja a Nemesapátiban élő Háry József vármegyei esküdt lett, aki 1828 és 1831 között alszolgabírói tisztséget viselt a Kapornaki járásban.

Takáts Pál végrendeletet hagyott hátra, melyben gyermekeit kőkereszt felállítására kötelezte. Testamentumában 55 váltóforintot hagyott az építmény fenntartására.

Az örökösök, ahogyan a ma is álló lukafai Takáts-féle feszület tanúsítja, el is készíttették a kőkeresztet 1830-ban. (A fentebb idézet felirat értelme valószínűleg az lehet, hogy a már több mint egy évtizede halott idősebb Takáts Pál rendelkezése alapján épült 1830-ban a feszület, ugyanakkor az akkor már 21 éves, a faluban élő ifjabb Takáts Pálnak jelentős szerepe lehetett a keresztállítás szorgalmazásában.)

A négy Takáts testvér (Anna, Trézsi, Tini és Pál) a kőfeszülettel kapcsolatos panaszukat 1836. szeptember 14-én egy folyamodványba foglalták, és benyújtották Zala vármegyének. Ebben előadták, hogy noha ők már évekkel azelőtt felálíttatták az édesapjuk testamentuma által előírt kőkeresztet, az még mindig nincsen felszentelve, mivel az annak fenntartására hagyott 55 váltóforintot a volt gyámatya, Háry József táblabíró sem az illetékes plébánosnak nem adta át, sem kamatra nem adta ki biztos helyre, ahogyan pedig – emlékeik szerint – a levéltárba beadott végrendelet előírta. Kérték tehát a vármegyét, hogy szerezzen érvényt édesapjuk rendelkezéseinek.

Az ügy előzménye, hogy Háry József Nemesapátiban, 1835. április 30-án elismervényt állított ki arról, hogy a néhai nemes Takáts Pál által kőkereszt fenntartására hagyott 55 forintot ő maga kölcsönveszi, és amíg meg nem adja, az összeg után kamatot fog fizetni.

A Takáts testvérek panasza alapján a vármegye vizsgálatot rendelt el, amelynek lefolytatásával Csány Eleket, a Kapornaki járás egyik alszolgabíróját bízták meg. (A tisztviselő a Szemere-kormány későbbi vértanú minisztere, Csány László bátyjának a fia volt.)

Csány Elek szolgabíró 1836. december 5-én jelentésben számolt be a vármegyének a Takáts testvérek folyamodványával kapcsolatos tevékenységéről. Ebben előadta, hogy 1836 novemberében Alibánfára ment, ahol Szukits József esperes, a kérdéses összeg felügyeletével megbízott zalaszentiváni plébános hozzájárulásával elérte, hogy a panaszlott Háry József táblabíró egy olyan kötelezvényt adott át, amely megtestesítette az 55 forint tőkeösszeg és az addig járó 16 forint 30 krajcár kamat tekintetében fennálló tartozását. Csány Elek az okiratot az esperesplébános gondviselésére bízta. Háry kijelentette, hogy a kamatokat ezentúl rendszeresen fizetni fogja. A fentiekben a testvérei nevében is jelen lévő ifjabb Takáts Pál megnyugodott, és így a szolgabíró a panaszt megszűntnek nyilvánította.

Valószínűsíthetjük, hogy ezt követően sor kerülhetett a kereszt felszentelésére is.

Ifjabb Takáts Pál (1809–1887) birtokán gazdálkodva haláláig Lukafán élt. Az alibánfai nemes Sipos Katalinnal kötött házasságából született gyermekei közül két leány érte meg a felnőttkort. Egyikük, a Lukafán született és Zalaegerszegen elhunyt Takáts Etelka (1838–1899) 1859-ben a jogvégzett, de ekkor mérnökként tevékenykedő Árvay Sándorral (1826–1914) kötött házasságot. A hosszú élete során az utolsó reformkori országgyűlésen írnokként, a szabadságharc idején honvéd hadnagyként, később vármegyei tisztviselőként és albíróként is tevékenykedő Árvay 1848. június 5-én Zalaegerszegen elsőként állt be önkéntesként a szerveződő 7. honvédzászlóaljba, így őt tekinthetjük az első egerszegi honvédnek.

Az Alibánfa lukafai településrészében álló, a keresztre feszített Krisztusra mutató kegyes célú alkotáson elhelyezett felirat már közel kétszáz éve őrzi Takáts Pál és családja emlékezetét.