Deák Ferencről humoros, derűs oldaláról megközelítve beszélt dr. Csorba László

A Deákhoz kapcsolható derűs pillanatokról dr. Csorba László egyetemi tanár, az MTA doktora, a Magyar Nemzeti Múzeum volt főigazgatója beszélt minap népes hallgatóság előtt a Mindszentyneumban. A haza bölcsétől a kiszolgált altisztig című előadása bevezetőjében szólt arról is, hogy Deák Ferenc édesanyja a szülésbe belehalt, és nővére, Deák Klára vált a pótanyjává, az ő érdeme, hogy Ferenc egészséges lelkületű gyermekké, majd felnőtté vált.

A bevezetőben említett tulajdonságáról azt is érdemes tudni – fűzte hozzá az előadó –, hogy Deák Ferenc gyűjtötte a tréfás történeteket, és elképesztő memóriájának köszönhetően a megfelelő pillanatokban merített belőlük. Különösen olyan helyzetben, amikor konfliktust kívánt elkerülni, de a véleményét mégis érzékeltetni szándékozta. Nem másokat bántó módon, hanem gyakran öniróniával, erre utal például a testalkatával kapcsolatos mondata is, amiről egy emlékkönyvbe vetetett bejegyzése is árulkodik: vastag írás, egy vastag baráttól. 

Deák igyekezett felvenni a küzdelmet terbélyességével, de érezte, hogy veszíteni fog, mert így fogalmazott: egy igazi rossz tulajdonságom van, ami ellen nem tudok harcolni, az a restség. Talán ez is magyarázta, hogy áttért a napi egyszeri étkezésre. Erről is szól adoma, miszerint megkérdezték tőle, mit vacsorázik? Semmit, válaszolta. És mit reggelizik? Ami vacsoráról megmaradt, szólt Deák felelete.

A haza bölcsét nem kerülte el a szerelmi csalódás, kikosarazta Inkey Szidónia. Keserűsége megjelent abban, amit aztán a gyengébbik nemről megfogalmazott: “a nőben csak az álmodott eszményt és nem magát a leányt szeretik… az Ideál elrepül, s néha csak egy igen közönséges asszony mond félálmosan jóreggelt a tegnapi elragadtatásból bámulva ébredő férjének.”

Más alkalommal madarakhoz hasonlította az asszonyokat, akik otthon szürke seregélyek, az utcán pávaként lépkednek, míg az udvarlóval gerleként bújnak össze. Hasonlította nő hűségét a nőstény oroszlánéhoz is, amelyik hagyja, hogy összecsapjanak érte a hímek, és aztán a győztest választja…

Egy alkalommal, amikor szemére vetették, nem nősült meg, és ezért nem nevelt hozzá hasonlatos fiakat. Erre mosolyogva jegyezte meg: “ha elgondolom, milyen vén ránczos arzcu feleségem volna mostan; majdnem kibékülök a fiatalkori mulasztásommal, hogy nem nősültem meg”. 

Csipkelődő humorral válaszolt, amikor hatvan felé közeledve Kisfaludy Sándor nősülni készült, és egy badacsonyi szüreten megkérdezte Deákot, reménykedhetek még abban, ha megházasodom, lesz még gyerekem? Nem reménykedhetsz, hanem félhetsz tőle, érkezett a deáki válasz.

Finom humorral kezelte a nagyzolásokat is. A füredi társaság fiatal tagja egyszer azzal kérkedett, olyan gyorsan jöttünk Tihanyból, hogy ideértünk negyed óra alatt. Deák erre azzal replikázott, olyan gyorsan jöttünk, hogy a lovak árnyéka öt perccel később ért ide.

Deák soha nem ivott bort, ezt mindenki tudta róla. Egy ízben  vendége megkérdezte, Ferenc bátyám, meg se kínálsz egy pohár borral? Deák térült-fordult; ám a vendég az eléje letett, kék színű folyadékkal telt pohárra pillantva megszólalt, de hát ez tinta! Deáktól mit vársz? Érkezett a felelet szemrehányás helyett, hogy vendége elfeledte, ő nem iszik bort és nem is tart.

A politikáról így beszélt egyszer: “úgy vagyok vele mint gyerekkoromban a réti csíkevéssel, éltem -haltam a káposztában főtt csíkhúsért.  Aztán láttam, hogy a csíkok raja közös, piszkos tanyában él a békákkal. Azóta megcsömörlöttem a csíkevéstől.”

A politikai jogok kiterjesztésével kapcsolatos vitában elfoglalt álláspontját tükrözte az a megszólalása, amikor egy majdnem Balatonba fúlt gyermek miatt pattant ki a vita baráti társaságban. Volt, aki hevesen azzal érvelt, távol kell tartani a gyerekeket a tótól. Erre replikázott Deák, “…Áldi öcsém, ha neked fiad volna, addig közel sem eresztenéd  vízhez, amíg meg nem tanul úszni.” Ez időben zajlott ugyanis a polémia a közéletben, hogy a tanulatlan embereknek szabad-e politikai jogokat adni. A modern demokrácia és az oktatás, a pedagógia forradalma azonban nem választható el, mert tanulatlan, ostoba ember nem tud se mások, a saját ügyében dönteni. Műveltség kell a döntéshez, a világban való tájékozódáshoz, vallotta.

Képviselősége vége felé közeledve történt, hogy parlamenti vita közepette kint szivarozott a folyosón Deák Ferenc, és megkérdezték tőle, nem illene bemennie? Nem veszek részt olyan vitában, ami engem személyesen érint, felelte. Hiszen semmi olyan nincs napirenden, vették neki ellen. De, a kiszolgált altisztek nyugdíjáról van szó, érkezett a deáki válasz.