Hihetünk-e a szavak erejében?

Kirándulás Göcsejben, az irodalomban és önmagunkban, így is összefoglalható a Dombérozó egyik különleges mozzanata.
A barabásszegi turista pihenőhely termetes hársfájának árnyékában kedden a házigazda, Magai Ágota meleg pogácsával, hideg málnaszörppel fogadta a szövegelni, illetve szöveget lelni érkezőket. 
A következő másfél-két órában az irányítást viszont Németh Mária magyar-történelem szakos tanár kezébe adtuk. Mint elárulta, nyugdíjba vonulásáig a Báthory-iskolában tanított, és már az aktív évei utáni időkre készülve másfél éve szerzett diplomát irodalomterápiából. Ez épp a covidos időszakra esett, ily módon az első foglalkozásait online tartotta fiatalok számára az életkezdést boncolgatva.
De mi is az irodalomterápia? Minden kultúrában ott van a hit a szavak erejében, elegendő a ráolvasásokra gondolni, vagy Jézus hegyi beszédeire. Az irodalomterápia az írás és az olvasás általános személyiségfejlesztő hatását használja ki, és a tudomány a 19. század  második felétől kezdte elfogadni, hogy az irodalom terápiás célokat is szolgálhat, például pszichés problémákkal küzdő betegek gyógyításában alkalmazták. 
Az önismeret fejlesztésében is terepet kapott, és ahogy Németh Mária kiemelte, a kommunikációs készségek kialakításában, erősítésében is segít, különösen fiataloknál, illetve időseknél. Napjainkban ennek fontosságát talán nem is kell hangsúlyozni, amikor a kapcsolatok lazulása, az izoláció egyre jellemzőbb, mind gyakoribb emiatt a szegregációs szorongás, amit a világjárvány jelentősen felerősített.
Fontos: a terápiás foglalkozáshoz, találkozáshoz nem szükséges irodalmi műveltség, mert nem tanóra, nem a művek elemzése a cél. Sőt szerencsés, ha az adott szöveget nem tudjuk szerzőhöz kapcsolni, mert jobban előjönnek a saját élmények, gondolatok, és nem befolyásol a meglévő tudásunk, tapasztalásunk.  
A 5-15 fős csoportos foglalkozásoknak lehet több formája: zárt, állandó szereplőkkel, rendszeres együttlétekkel, illetve nyitott csoport, amihez bárki csatlakozhat. A személyes jelenlét mellett online is működik a foglalkozás, sőt összekapcsolható más tevékenységgel: jóga, túra, séta közben is élvezetes diskurzusok alakulhatnak ki.
S mi lehet téma? Nos, bármi, amiről úgy gondoljuk, beszélni lehet, kell róla, magunkról. Erre jó példa a nemrég megjelent, Németh Luca Anna által szerkesztett Szöveglelő – Találd meg magad az irodalomban! című gyűjtemény irodalomterapeuták számára. A kézikönyv az alkoholizmustól a várandósságig 100 szócikkhez kapcsolódva hívja fel a figyelmet olyan irodalmi művekre, amelyek legkülönfélébb elakadásaink feloldásában segíthetnek. Mit olvassunk, amikor szerelmesek vagyunk, és mit, ha éppen szakítottak velünk? Miként segíthet az olvasmány a különböző élethelyzetekben, és így tovább. 
Ilyen bevezetés után veselkedett neki kilencfős alkalmi társulatunk a kapott szövegnek, egy versnek. A bemutatkozást a keresztnevünkre alliteráló szavakkal ejtettük meg, aztán elindultunk az asszociációs, expresszív gyakorlatok szerteszéjjel ágazó ösvényein. Lépésről-lépésre, de társasjátékos kifejezéssel élve, ki lehetett maradni a körből, mert semmi nem volt kötelező. Úgy emlékszem, senki nem hagyott ki dobást; a megszólalásokban aztán a  vers huszonegy sora kilencféle értelmezést nyert. Mindenki a saját élete szűrőjén engedte át, ruházta fel érzelemmel, értelemmel. Lelket vidító volt látni, hányféleképpen vagyunk mások, és valahogy mégis egyformák, és ami az egyiknek szorongató, abban a másik a derűt látja meg. A találkozó zárásaként életünk öt nehéz kérdésére adott válaszok után kreatív kooperatív írással mindenki hat-hat sorral bővítette az alapanyagul szolgáló verset elgondolkodtató,  vagy épp derűs pillanatokat szerezve, azzal az érzéssel, ezt  folytatni kellene. A hársfa alatt vagy bárhol.