Barna Béla túravezető tartott előadást a Mindszenty- és a Kölcsey-gimnáziumban

A több mint 100 országot megjárt szakember évente mintegy 150-200 napig van távol, úti beszámolóit Csámborgó nevű közösségi oldalán és turisztikai szaklapokban olvashatjuk. A Mindszenty-gimnáziumba gyermekkori barátja, Barna Máté, az iskola történelem-földrajz szakos pedagógusa hívta. Nem rokonok, csupán névrokonok, de életükben közös az is, hogy mindketten földrajzból (is) szereztek diplomát. A Kölcsey-gimnáziumba Bohárné Kocsis Szilvia, egyetemi évfolyamtársa invitálására érkezett.

A turisztikai blogger először járt Zalaegerszegen, s volt még annyi ideje, hogy az iskolai előadások előtti napon az Apáczai Művelődési Központban a Világjáró plusz programjaként Kirgizisztán szépségeit, kultúráját, nomád örökségét mutassa be a hallgatóságnak. Mire cikkünk megjelenik, akkor már egy csoporttal Észak-Írország csodálatos tájain bolyong. Bemelegítésként május első hétvégéjén egy hazai Kék túra is belefért a Bakonyban.

Barna Béla valóban izgalmas előadást tartott több száz fiatalnak, akik vastapssal jutalmazták azt, hogy az élménybeszámolók mellett különleges módon hívta fel a figyelmet zsugorodó élőhelyünk-re, a Földre. A Nemzeti Parkok szépségének ellenpontjaként sajnos letarolt, túlhasznált és szemetes tájakat, veszélyeztetett fajokat, azok élőhelyeinek eltűnését, olvadó gleccsereket lát útjai során a szakember. Ez őt ugyanúgy szomorúan érinti, mint azokat, akik aggódnak bolygónk jövőjéért.

- A klímaváltozás alapprobléma és szemmel látható, a saját bőrünkön érezzük – mondta Barna Béla. - Tudomásul kell venni továbbá, hogy 8 milliárdan élünk a Földön. Eléggé fájdalmas, hogy a világ egyes tájain kidobjuk az ételt, míg máshol percenként hal éhen egy gyermek. De ide sorolhatjuk a kozmetikumok vagy a margarin alapanyagát: a pálmaolaj, pálmazsír miatt őserdőket pusztítanak el. A világ vezető pálmaolaj-előállítója Indonézia, Malajzia, Thaiföld. Ugyancsak gond a városok terjeszkedése a védett területek terhére, ami Európára is igaz. Az afrikai nemzeti parkok nehézségeiről – vagy akár a világ más természeti területeiről – nem is beszélve. Húsfogyasztásunk miatt a tenyészállatok biomasszája tízszer annyi, mint a vadállatoké. Most csak néhány problémát ragadtam ki, de a lényeg az, hogy a túlnépesedés bizony lassan tönkreteszi a természetes élőhelyeket.

S hogy a turizmus vajon segítője vagy éppen hátráltatója ezeknek a folyamatoknak, Barna Béla így válaszolt:

- Nem kell ahhoz kimozdulni, hogy az átlagosnál, megengedettnél nagyobb ökológiai lábnyomunk legyen. Gondoljunk bele: a hipermarketben megvásárolt késztermék alapanyaga milyen hosszú utat tesz meg a kamionokkal a feldolgozó- vagy csomagolócégekhez, mire visszakerül a helyi üzletbe. Vagy vegánként (de lehet nem vegán életmódot folytatva is) avokádót veszek, aminek termesztése miatt Közép-Amerikában vizes élőhelyeket számoltak fel, őserdőt irtottak ki. Tehát hiába élek egészségesen, ha nagyon nagy az ökológiai lábnyomom. De nem említettük még a közlekedést, az átlagos mindennapjaink során használatos eszközöket. Nehéz kérdés ez, mert egyébként van olyan eset, amikor a turizmus éppen fenntartja az élőhelyeket. A gyerekeknek hoztam fel példaként, hogy Costa Ricán kiirtották a tengeri teknősöket a halászok, majd az állam éppen a teknősvadászokból képzett természetvédelmi őröket. A helyi nemzeti park 38 dolláros belépője sokkal nagyobb bevételt hozott, mint a teknősök húsa. Ugyanez a helyzet az afrikai kontinensen, ahol a maszáj vagy a kenyai, tanzániai szafari utakon csak fotózzák és nem lelövik a vadállatokat. Ezzel a helyieknek munkalehetőséget adnak, az állatok pedig megmenekülnek.

Kérdésünkre, hogy hova szeretne még eljutni, a blogger azt mondta: nincsen igazán bakancslistája, így 40 éves kor felett inkább a szép és harmonikus helyekre fókuszál. Barna Béla több turisztikai lap szakírójaként azt tartja szem előtt, hogy bemutassa az adott helyen élők mindennapjait, kultúráját, mindezt személyes tapasztalatokkal fűszerezve. Szemléletmódot is ad azzal, hogy mi, magyarok ne panaszkodjunk, inkább higgyük el, hogy jó helyünk van a világban. Saját vállalkozásában szívesen visz el csoportokat a Föld minden tájára.