A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Weöres-előadása a Griff Bábszínházban

A Griff Bábszínház vendégeként a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem öt bábművészeti hallgatója adta elő a lírai alapú játékot Bartal Kiss Rita rendezésében. A Blattner Géza-díjas művész személye összeköti a két együttest, hiszen ott tanít, itt művészeti vezető, s mindkét helyen előadásokat hoz létre.

A gyerekek számára talán természetes, de felnőttként újra és újra rácsodálkozik a néző, micsoda hatalmas fantáziaapparátust mozgat meg a bábművészet.

Ezúttal adva van a verscsokor, a versfolyam, ami Weöres esetében leginkább és látszólag a természet jelenségeit használja közvetítő alapanyagnak. (Panyigai, Álom? Lányok, lepkék, fellegek, Ha kérdezik, ki vagy...). A bábos színi művészek pedig minimális eszközzel, itt most csupán három színnel, fehérrel, pirossal, feketével, metamorfózisban tobzódó apró tárgyakkal épít teljes szimbolikus univerzumot. Az öt lány, Stekbauer-Hanzi Réka, Bíró Eszter, Tőrös Szilvia, Nagy Tímea, Vén Evelin lábán fekete, karján vörös, arcán fehér csíkok a fényben, illetve annak okos hiányában önálló életre kelnek, más személyiség kevercsét adva. Vér patakzik a kézfejen, vagy épp kivirágzik a hozzá csatlakozó piros textillel, ami rögvest paraván lesz, ami mögött ping-pong labda fejű miniatűr lények születnek, szeretnek, ölelnek, halnak. Ugyane piros kendő lesz öt pletykáló öregasszony fején. A színpadhoz rögzített gumiháló boltozattá emelkedik, rajta ki-ki kukucskálnak a kisinasok, azután rongyszőnyeggé válik, mire vigyázni kell, tovább ne szakadjon. Nagy éji felleg is lehet, ha Radnóti jut eszünkbe mindeközben.

Márpedig eszünkbe jut. A magyar költészet őrületes galaxisa amúgyis benne van Weöres Sándorban.  Erről az előadást megelőző előadásból értesülhettek az áprilisi estén a Griff Bábszínház játszóhelyét választó nézők. Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész professzor, a szombathelyi egyetem tanára, a szintén szombathelyi születésű Weöres Sándor ezidőben legjobb ismerője mesélt. Közös nevező, hogy Fűzfa Balázs is tanít öt éve vendégprofesszorként a marosvásárhelyi egyetemen, sőt, az őutána az egerszegi színpadra lépő öt művész épp a tanítványa.

Szóval Weöres. És mi. A közönség ugyanis jelesre vizsgázott a gyerekverseknek gondolt, bár korántsem csak úgy olvasandó költeményekből, hiszen egy emberként skandáltuk a Bóbitát és a Panyigait. (Sokan tudják, de nem árt újra  rögzíteni, a „panyigai, panyigai ü” halandzsagyanús sorokért  valójában egy szombathelyi teherfuvarozó, Panyigai Sándor cégtáblája a felelős. Amire némelyest rímel Az éjszaka csodái című versből a „Tóth Gyula bádogos és vízvezetékszerelő” hexameter, ehhez sorjázik a legújabb köznyelvi lelemény: „ÁFÁS- számlaigényét, kérjük előre jelezze”. Ha Weöres Sándor ezt megérhette volna!

Fűzfa Balázs Weöres mellett meleg szavakkal szólt a vendégségben nemcsak Zalaegerszegen, a környező városokban is fellépő egyetemisták alma materéről, említve ottani oktatói munkája kapcsán saját tanára, Láng Gusztáv irodalomtörténész bonmot-ját: „A sors néha véletlennek álcázza magát.” Az ottani paletta valóban széles: alapfokon színész-, bábszínész, rendező, mozgásművészet, színháztudomány, zenepedagógia, audiovizuális kommunikáció: forgatókönyv- és reklámírás, média - és látványtervezés szakokon biztosít képzést, színművészet, bábművészet, művelődésszervezés (impresszárió), drámaírás szakokon pedig magiszteri fokozatú oktatást, de működik színház szakterületen doktori képzés is.