Őrzi a mellőzött mester szellemi örökségét

– Miért tartja fontosnak Cziffra György emlékének ápolását?

– Minden ma élő zeneművésznek hálával kell gondolnia az előző nemzedékben nagyot alkotó művészekre, mint például Cziffra Györgyre, Fischer Annie-ra, Dohnányi Ernőre, és sorolhatnám, zongoristaként nyilván elsősorban a zongoraművészeket, akiknek a bűvkörébe vonódtam. Cziffra György közülük is kiemelkedik, hiszen nemcsak zeneileg a példaképem, de nagy hatást gyakorolt az egész pályafutásomra, az egész életemre. Megpecsételődött a sorsom, mielőtt tudhattam volna róla, nagypapám ugyanis a pesti bárokban együtt játszott Cziffra Györggyel. Én nem ismertem a mestert, de a családból nagypapámon kívül édesapám is ismerte. Otthon az ő hanglemezeit hallgattuk, s én emiatt választottam a klasszikus zenét. Édesapám is zenész, jazz-zongorista, de a zongora gyerekként engem eleinte nem érdekelt, csak Cziffra György játékát hallgatva mentem oda a hangszerhez. Már 3-4 évesen érdeklődtem a mester iránt, persze a nevét csak később ismertem meg, majd tinédzser koromban a Zeneakadémián értetlenül álltam az előtt, hogy mennyire mellőzött, meg nem értett művész Magyarországon. Elhatároztam, hogy megpróbálom a szakmának és a széles közönségnek is megmutatni azt az elképesztő zeneiséget és virtuozitást, ami kizárólag őt jellemezte az egész 20. században.

– A disszidálása miatt vált számkivetetté Cziffra György Magyarországon?

– Több okból, hiszen 1956 előtt egy korábbi disszidálási kísérlete miatt börtönviselt volt, ami eleve megbélyegezte, s a roma gyökerei szintén hátrányos helyzetet jelentettek akkoriban a művészi pályafutásban. Ezt tetézte, hogy 1956-ban valóban elhagyta az országot, Franciaországban élt, s míg Magyarországon sokáig a pesti éjszakai életben kényszerült zenélni, külföldön hatalmas karriert futott be. Világsztár lett, ezt azonban itthon agyonhallgatták. Amikor kicsit enyhült a rendszer szorítása, hazajöhetett, és hallhattuk néhány koncertjét. Itt, Zalaegerszegen is nagy sikerű koncertet adott 1983-ban, ezek azonban már az ő búcsúzásai voltak a művészi karrierjétől s lassan az életétől is. Miután hazajött, 1981-ben meghalt lakástűzben az egyetlen fia. Akkor abbahagyta a koncertezést, nagyon ritkán lépett fel. Az alapítványával foglalkozott, a fiatalok támogatásával. Az interneten szerencsére ma már mindenki számára elérhetőek a koncertfelvételei, és a múltbeli stigmáit már feledteti az egyre többek számára nyilvánvaló zsenije.

– Valóban voltak olyan darabok, amelyeket csak ő tudott eljátszani?

– Olyan értelemben igen, ahogy Liszt, Balakirev vagy Schumann elképzelhette a műveit, hogy hogyan kellene azoknak megszólalni. Cziffra György káprázatos zongoratechnikával és líraisággal játszotta ezeket a darabokat, erre tényleg születni kell. Bartók II. Zongoraversenye is ezek közé tartozik, szerintem Cziffra György interpretálásával csakis Kocsis Zoltáné mérhető össze, és a kettő között nagyon sok idő telt el. Ugyanezt tudnám elmondani Liszt Magyar rapszódiáiról, Balakirev Iszlamejéről vagy Schumann Toccatájáról.

– Ön is ugyanúgy, Cziffra stílusában játssza ezeket a műveket?

– Sokáig pontosan úgy akartam játszani, mint ő, de ezt már elengedtem. Soha nem lehet ugyanúgy előadni egy zeneművet, mint más, mert mindenki más ember, más személyiség, és ha egyvalakiről beszélünk, az is mindennap máshogy kel fel, és soha nem érez kétszer ugyanúgy. Másrészt pedig Cziffra György is úgy érte el a legnagyobb sikereket a zenében, hogy az egyéniségét kibontakoztatta, tehát én is a magam útját járom, már kisebb zeneműveket is próbálok magamból átadni.

– Hogy halad a Cziffra-fesztivál, amit az előadóművész emlékére létrehozott?

– Az emlékév után, amit a mester születésének századik évfordulójára szerveztünk, újra lendületet vettünk. Az emlékévben 174 koncertet rendeztünk 13 országban, több mint 40 városban. Idén természetesen nem ugyanekkora erőkkel, de szép és grandiózus eseményeket és koncerteket tartunk a fővárosban, vidéki városokban és külföldön.

– Volt már példa arra a mostani estén kívül, hogy ugyanazt a koncertet megismételték, amit Cziffra György adott?

– Talán egy alkalommal, de ez nagyon ritka. Kétszer is meggondolja egy zongoraművész, hogy ilyesmire vállalkozzon, hiszen elengedhetetlenül kiteszi magát az összehasonlításnak. Jómagam azonban az ügyet nemesebbnek érzem, minthogy ezt a szempontot vegyem figyelembe.

– És pazar volt a fogadtatás.

– Valóban, Zalaegerszegen nagyon jó a közönség, és minden körülmény adott ahhoz, hogy a legmagasabb színvonalat lehessen képviselni.