Máday Norbert több mint ezeroldalas munkája életműnek is tekinthető

A vendégeket Németh Péter, az intézmény igazgatója köszöntötte, hangoztatva: „a tudománynak bizony súlya van”. Mint mondta, örömteli, hogy még vannak olyanok, akik a magyarság tárgyi emlékeit igyekeznek gyűjteni, megőrizni és átadni az utókornak. Hozzátette, sajnos, a múzeumok lehetőségei ezt csak korlátozottan engedik.

Fekete György nyugalmazott szállodaigazgató, címzetes egyetemi docens, aki maga is fegyvergyűjtő, megnyitójában arról beszélt, ez már a sorozat negyedik, kibővített, immár 1200 oldalas kötete, „s akár életműnek is tekinthető, bár tőle azért még remélünk egy-két hasonló kvalitású könyvet, hiszen fiatalemberről van szó”.

Méltatásában a turisztikai szakember leszögezte, a hiánypótló munka, „a hazai fegyvergyűjtés bibliájának második kötete”, hisz korábban, még a millennium idején jelent meg hasonló munka, sem előtte, sem azóta nem született ilyen mű. Máday Norbert könyve sok képpel, melléklettel, kastélyenteriőrökről készült fotókkal avatja be az olvasót a több mint ezeréves Kárpát-medencei múlt fegyverekhez köthető emlékeibe.

– Ezeket sokan gyilkoló szerszámoknak tartják, holott sokkal inkább műtárgyak, iparművészeti alkotások, ötvösművészeti remekek – szögezte le Fekete György. – A fegyverek nem gyilkolnak; az öl, aki ezeket kézbe veszi: az ember. A politika határozza meg, hogy ezekkel gyilkolunk, az országot védjük, esetleg leigázunk másokat, vagy csupán egyfajta hatalmi jelképként méltóságunkat, rangunkat emelve kötjük az oldalunkra.

Emlékeztetett: a magyar katonáskodó nép volt, „hisz ezt a hazát fegyverrel szereztük meg”. A régmúlt történelmi korokból nem sok fegyver maradt fenn, s amik mégis, azok leginkább külföldön találhatók, Bécstől Prágáig, Drezdától Yorkig, Isztambultól Párizsig, New Yorkig, és nem állunk sokkal jobban az 1848 utáni időszakok hadi relikviáival sem. Ezeket jórészt elrabolták, kivitték az országból – az elkötelezett gyűjtők viszont napjainkban igyekeznek a kincseket hazahozni, s időnként bemutatni a nagyközönségnek.

Máday Norbert elárulta, a 300 oldalas első kötetben több mint ezer, a másodikban 1500, a harmadikban 1300, a mostaniban pedig további 1400 munkaórája van. A legfontosabb azonban, hogy a vaskos kötet bizonyos szempontból a magyarság története, amely tanít, nevel s őrzi a dicső múltat.