A kanizsai sörgyár pikáns fotója az omladozó táskai pincén

Egy családi kirándulás során nemrégiben felfedezett egy kanizsai kultúrtörténeti emléket a táskai szőlőhegy egyik omladozó pincéjében. A 19. századi vert falú pince nádfedele már beszakadt, falai lassan ledőlnek, de a Nagykanizsai Sörgyár 1984-es plakátja még tartja magát. 
A lenge öltözetű csinos hölgy pillantása még mindig megragadja a ritkán arra járó (férfi) látogató figyelmét, és persze a kanizsai néprajzkutatóét is. Aki amúgy rengeteg hasonlóságot lát a Nagyberek szélén fekvő kis szülőfaluja és Dél-Zala kulturális sajátosságai között. A szőlőművelés például ugyanolyan kisparcellás és paraszti jellegű volt, mint Nagykanizsa környékén.

- Amúgy vannak a táskai hegyen szépen művelt parcellák, jól karban tartott régi pincék is - mesélte Gyanó Szilvia. - És olyanok is, amelyek egykori tulajdonosuk utolsó kint töltött napját konzerválták, az asztalon ott maradt lábassal vagy a levetett munkáscipővel. Illetve a csinos modellel a sörgyáras plakáton. Mintha csak azt várnák, hogy visszatérjen a gazda. Vagy valaki, aki törődik velük. A poszter például engem várt. Hogy jöjjek, és fotózzam le, mielőtt teljesen megsemmisül az ajtóval együtt, amire rárajzszögezték. Évtizedekig kitartanak, míg végül leomlanak, benövi őket a növényzet, és szinte nyoma sem marad az egykor virágzó szőlőhegyi életnek.