A fazekasdinasztia remekei Gébárton

A zalai fazekasság meghatározó dinasztiáját nem kell bemutatni az olvasóknak. Ahogy Szelestey László írja, „Czúgh János és Dezső, a két fivér az értékek mentésén túl az értékteremtés embert próbáló feladatát is vállukra vették. Munkálkodásukra visszatekintve világosan látható, milyen következetességgel, az ipari, nagyipari alkalmazástól sem visszariadva haladtak céljaik megvalósításában”. A család ősei apai és anyai ágon több nemzedéken át űzték ezt a mesterséget. Az I. világháború utáni válság a gerencséreket sem kímélte, ahogy Borbás György írja: „1944-ben Magyarszombatfán csak 21, Gödörházán 10, Veleméren 11 fazekas dolgozott”. A családi hagyományokat követve a II. világháború után a két testvér, János és Dezső nyolc magyarszombatfai fazekassal háziipari szövetkezetet alapított, 1953-tól a faluban működő kerámiagyár vezetője Czúgh Dezső lett. A hatvanas években ugyancsak vezető szerepet vállaltak a tófeji kerámiagyár elindításában. Czúgh Miklós nagyapja és apja, Czúgh Dezső műhelyében nőtt fel, elkerülhetetlen volt, hogy továbbvigye a kézművesörökséget és megújítsa ő is a paraszti fazekasságot. A vasi gyökerekkel rendelkező, ám zalaivá vált család kerámiáiért rajongott a nagyközönség. Miklós bejárta az egész országot, megfordult Nádudvaron, Hódmezővásárhelyen, Mezőtúron. Bajai fazekascsaládból származó felesége révén bajai, mohácsi és sárközi mintákat is csempészett az őrségi, zalai mellé.

Prokné Tirner Gyöngyi sokáig családi házában őrizte a dinasztia tagjaitól kapott edényeket, ám költözés miatt meg kellett válnia a féltett darabok egy részétől.

- Nagyon jó kapcsolatban voltam velük, Czúgh Dezső és Miklós a Zala Megyei Művelődési Központ Kézműves Szakiskolájában tanított, Jánosnak pedig szemben, a Kisfaludy-Mártírok út sarkán volt a műhelye – emlékezett az intézményegység-vezető. - A Czúgh család olyan sajátságos stílust teremtett itt Zalában, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ez a vitrinkiállítás bár nem teljes, ám a jellegzetes darabok ízelítőt adnak munkásságukból. A nagy fekete tál azért érdekes, mert az Miklós utolsó edénye. Nem feketének készült, valamiért feketére égett ki, s nem sokkal később elhunyt a fazekasmester.

Az állandó vitrinkiállítás az intézményegység nyitvatartási idejében megtekinthető.