Országos irodalmi pályázaton nyert első díjat dr. Csider Sándor

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége korábbi vezetője, dr. Osztie Zoltán által elnökölt, budapesti központtal működő szervezet Identitásunk változó alakzatai – nemzet, család, vallás címmel hirdette meg pályázatát. Verseket és prózákat egyaránt vártak a jelentkezőktől, a címben is megjelölt három kategóriában. Dr. Csider Sándor két novelláját küldte el felhívásukra.  

- Évtizedek óta gyűlnek a novelláim, melyek közül időnként egy-egy megjelent folyóiratokban, ám a többségük még publikálatlan – magyarázta. – Az Aquinói Szent Tamás Keresztény Közéleti Műhellyel korábban nem volt kapcsolatom, véletlenül találtam rá a pályázati felhívásukra, s miután írásaim egy része rokon azzal a szellemiséggel, amit ők képviseltek, így két novellámmal jelentkeztek náluk. Nagy örömömre a Hosszan ébressz című művemmel a Család kategóriában első helyezést értem el, míg a Káprázatért a Vallás kategóriában különdíjat kaptam.

Dr. Csider Sándor azt mondja, a két novella abban közös, hogy saját életéből vett történeteket dolgoz fel bennük, így van valós alapjuk. A Hosszan ébressz gyermekei középiskolás időszakához vezet vissza. Amikor kollégisták voltak, azaz valamelyest már kirepültek a családi fészekből, ám hétvégente azért még hazatértek, s ilyenkor nagy mesélések zajlottak odahaza.  

- Egy gyermeknek az ideális érzelmi fejlődése érdekében nagyon nagy szüksége van egy biztos családi háttérre, ahova visszajöhet, megbeszélheti gondjait, örömeit – magyarázta dr. Csider Sándor. – Ahol nagyon szeretik, s ami biztonságot nyújt számára. Ez hívjuk az otthon melegének, s a Hosszan ébressz című novellával nem didaktikusan, inkább tanulságos módon erre próbálom meg felhívni a figyelmet. Amikor alszunk, a tudatunk is más állapotba kerül. Az álomút olyan hely, amikor egy időre elhagyjuk a földi valóságot. Egy gyermek számára különösen fontos, hogy a visszazökkenés szépen történjen, azaz nyugalomban ébredjen. Mi ennek megfelelően keltegettük a gyermekeinket reggelente, csókokkal, simogatásokkal. A Hosszan ébressz című novellámban ezt a milliőt mutatom be. Amikor az ébredés folyamatába beszűrődik a csésze vagy a tányér koccanásának zaja, a lefőtt kávé finom illata.  

Dr. Csider Sándor azt mondja, nemcsak ébredéskor, de elalváskor is szükségük van a gyermekeknek a szülői gondviselésre. Nagyon fontos, hogy ne maradjanak egyedül lefekvéskor. Üljünk oda melléjük, s idézzük vissza közösen, hogy mi történt aznap. Olvassunk, vagy mondjunk egy mesét nekik, s persze a „jóéjt” puszi se maradjon el. Őt annak idején édesanyja a „Jó Isten vigyázzon rád!” fohásszal engedte álomba.  

- Ma nagyon sok családban hiányzik ez a fajta érzelmi gondoskodás a szülő és gyermeke kapcsolatban – folytatta az író-költő. – Leginkább ott, ahol a szülők sem részesültek szeretetben. Persze, lehetnek olyan esetek, amikor munkahelyi elfoglaltság miatt nem tudjuk az esténket a gyermekeinkkel tölteni, de akkor találjunk rá más módot, hogy kimutassuk törődésünket. Egy szülő-gyermek kapcsolatban az nem lehet megoldás, hogy az anya vagy apa hazaesik, s leül a televízió elé sorozatot nézni, ahelyett, hogy a gyermekével törődne. Akinek a szívéből hiányzik a gyermek iránt érzett szeretet, az nem lehet boldog. S ha ő nem boldog, akkor a gyermeke sem lesz az.  

A különdíjjal elismert Káprázat dr. Csider Sándor életének egészen más időszakához köthető. Néhány éve, egy nyaralás alkalmával a Balatonban fürdött, ahol 50 karcsapásonként egyre haladt a tó közepe felé. Közben gyönyörködött az egyre kinyíló, csodálatos látványt nyújtó partban, valamint a víz tükrén megcsillanó fényekben. Olyan messzire úszott be, hogy hirtelen az gondolta, onnan talán már nem is tud visszatérni.  

- Ráébredtem, hogy engedtem a negatív oldal csábításának, egy ki nem érdemelt gyönyörűségnek – idézi vissza. – Kétségbeesetten tempóztam, teljesen elfogyott az erőm. Aztán a közelemben egyszer csak megpillantottam egy csónakban ülő horgászt, ettől pedig olyan nyugalom fogott el, hogy minden erőm visszatért, gond nélkül ki tudtam úszni a partra.     

Dr. Csider Sándor szerint ennek a történetnek az az üzenete, ha bajban is vagyunk, a JóIsten mindig ott van mellettünk, csak észre kell vennünk az általa nyújtott segítséget. Nem a horgász segítette őt a partra, hanem az a tudat, hogy nincs egyedül. A különdíjas novellában ezt igyekezett megfogalmazni.