KÓTA-díjat nyert a Csesztregi Pávakör

A díjátadót Budapesten a magyar kultúra napja alkalmából a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége - KÓTA - az elmúlt hétvégén tartotta.

1971-ben alakult meg jó énekes férfiakból a dalkör, hogy saját népdalaikat éltessék. Az ízes zalai dalok mellett más tájegységekből is merítenek zenei anyagot előadásaikhoz. Molnár Ferencné művészeti vezető és ifj. Horváth Károly népzenész, népzenekutató szakmai felkészítésével a zalai "tiszta forrás" ikonikus hírvivőivé váltak. Énekeltek II. János Pál pápa budapesti fogadásán, a KÓTA Népzenei Staféta átvevőjeként a Zenei Világnapi Népzenei Találkozó a házigazda szerepét töltötték be. Munkásságukkal hétszer érdemeltek ki Aranypáva-nagydíjat – hangzott el a méltatásban.

A csesztregi dalkör dicsőséglistája a fentinél jóval hosszabb, egyedülállóan gazdag, az említett díjat mellett számtalan alkalommal nyertek el arany minősítést népzenei versenyeken, büszkék a Vass Lajos Népzenei Szövetség minősítő versenyén elért kiemelt és különdíjakra, a megyei közművelődési nívódíjra. Hazai és külföldi fellépések százain, ha nem ezrein tapsolt már műsoruknak a közönség, készült róluk rádió- és televíziós felvétel. Előadásaikban elsődlegesen Vajda József és Horváth Károly zalai népdalgyűjtők dalai szerepelnek. Műsorukkal emelik a rendezvények színvonalát. A dalárda két éve ünnepelte megalakulásának 50. évfordulóját.

– Ez a kitüntető díj – úgy érzem – a pávakör 50 éves jubileumának is szól a hosszú éveken át való magas színvonalú munkásság mellett – mondta Molnár Ferencné, aki immár 35. éve vezeti a csoportot. – Ehhez kell nem kevés kitartás a tagok részéről, de szükség van egymás megbecsülésére, megértésére, hogy konfliktusok ne zavarják a közös munkát és az is kell, hogy a tagok elfogadják a vezető javaslatait. Mindez nálunk adott. Hetente tartunk próbát, keddenként gyűlünk össze. Ahhoz, hogy az éneklést ilyen szinten tudjuk csinálni szükség van természetesen a megértő háttérre is a tagságnál, hogy a család ott álljon mögöttünk és rábólintson a heti elfoglaltságra, illetve a hétvégi fellépésekre, hiszen közben vannak otthon is teendők. Úgy gondolom ezt a segítséget mindannyian megkapjuk.

A kezdetekhez képest az előadás változott, hiszen egy időben népzenei kísérettel léptek fel, majd ezt elhagyták és maradt az ének. A dalkör tagsága is átalakult természetesen a fél évszázad alatt, többen elköltöztek a községből, a környékről és vannak, akik örökre távoztak, az alapítók közül már senki sincs a csapatban. 

– A 10-12 fős létszám stabilnak mondható, ezidáig mindig volt utánpótlás, de egyre nehezebb a biztosítása, különösen itt vidéken – tette hozzá. – Az érdeklődő, jó hangú általános iskolásokat itt helyben megszólítjuk, hogy majd jöjjenek és énekeljenek, de mikor elmennek középiskolába, egyetemre, majd elkezdődik a felnőtt életük eltávolodnak, máshol telepednek le és nem jönnek vissza énekelni. Annak örülök, hogy a mostani csoport évek óta együtt van és nem csak az éneklés, a szereplések tartja össze a társaságot, hanem a barátság is. Szeretünk együtt lenni, megtartjuk a névnapokat a hozzátartozókkal együtt. És most viszont úgy néz ki bővülünk, van jelentkezőnk.

A KÓTA-díjjal – úgymond – felértek a csúcsra, ám célok vannak a jövőre nézve is. 

– A legfontosabb, hogy együtt maradjunk és tartsuk a tőlünk megszokott színvonalat, mert a célt elérni is szép eredmény, de az elért szintet megtartani még nehezebb – fogalmazott Molnár Ferencné. 

Idei tervük a többi fellépés mellett, hogy sok év után ellátogassanak Erdélybe és ott énekeljenek, mert kellemes emlékeket őriznek az ott élőkről. Az erdélyiek mellett élő kapcsolatuk van a Felvidéken és barátként utaznak a Muravidékre is szerepelni. Közben készülnek a Vass Lajos Népzenei Szövetség felmenő rendszerű versenyére, ahol már túljutottak az elődöntőn.