Kiss Csaba rendezi A vágy villamosa című drámát a Hevesi Sándor Színházban

Egy forró nyári napon New Orleansba váratlanul megérkezik Blanche, aki testvérénél, Stellánál és sógoránál, Stanley-nél lakik. Az érzékeny lelkű, hervadóan szép hölgynek udvarlója is akad Mitch személyében. A bonyodalmak rétegzettek.

– A színház igazgatójával, Besenczi Árpáddal régóta ismerjük egymást, örültem, amikor felkért a darab rendezésére, de Zalaegerszeg régóta nem ismeretlen terep számomra. A dramaturgok legendás Nyílt Fórumának résztvevője voltam annak idején, itt olvasták fel egyik darabomat, sőt, én is készítettem egy keresztmetszetet Németh Gábor írásából. Nagy élmény volt Spiró Györggyel, Szabó Magdával, Márton Lászlóval, Forgách Andrással, Radnóti Zsuzsával együtt gondolkodni a színház dolgáról, óriási szellemi központ született itt akkor – mondta Kiss Csaba, az Erdélyből 1985-ben áttelepült, eredetileg a kolozsvári egyetemen elméleti fizikát hallgató művész, aki egyébként immár harmadszor találkozik A vágy villamosával.

Először Győrben, kezdő rendezőként, 17 méter széles színpadra kellett rátennie az intim jeleneteket sorjázó, valójában csupán négy főszereplőt mozgató darabot. A Stellát alakító Danyi Judit szerepe szerint és igaziból is terhes volt, izgalmas pillanatok keletkeztek emiatt.

Később Miskolcon állította színre Györgyi Anna főszereplésével, ez azért volt speciális, mert a saját feleségét rendezte.

– Itt Pap Lujza, a színház vezető színésznője alakítja Blanche-t…

– Ezért, azaz miatta vállaltam el. Minden futó darabban megnéztem Lujzát, amiben csak tudtam, láttam, hogy egészen más, mint az ismert sablonok. Nem szőke, nem hiszteroid, nem kerget illúziókat. Izgalmas volt Lujza Blanche-át megtalálni, túllépni Vivien Leigh és Eszenyi Enikő szerepfelfogásán. Hogy ez sikerüljön, még júniusban, alapos elemzés után arra kértem a színészeket, tanulják meg őszre a szöveget. Minden tiszteletem a társulaté, az összes munkatársat beleértve, harmonikus próbaidőszakot éltünk meg, mindenki partner volt, hihetetlen akarással, együtt lélegezéssel állt mögénk az egész színház, hogy minden a helyére kerüljön. A légkör, a körülvevő szeretet mutatta, üggyé vált mindannyiunk számára ez a bemutató, ami igazi ritkaság.

Kiss Csaba szavait hitelesíti, hogy sok-sok színházban dolgozik országszerte. Legutóbb Szombathelyen, előtte Miskolcon, Budapesten a Nemzetiben, az Új Színházban, ráadásul évtizedek óta oktatója a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek, ahol műelemzést tanít. Híres arról, hogy alapos elemzés után fog a rendezéshez, a karaktereket a játszókkal együtt értelmezi, szétszedi, összerakja.

– A vágy villamosa adja a személyiség és a lelki traumák, például a bizalom, barátság, szeretetéhség, önámítás kibontását. Eddigi pályafutása mutatja, érzékeny az érzelmi bonyodalmak iránt, Csehov, Shakespeare, Molière rendezései igazolják ezt az érdeklődést. Itt most mire teszi a hangsúlyt?

 –A színház, a színész funkciója nem más, mint a lelki összetettség megmutatása. Minden színészben ott a vágy, hogy kitárja, többet gondol a világról, mint amit egy egyszerű karakter eljátszása megenged. Hajlamosak vagyunk belső szigetekre menekülni, kevesen élik, értik azt a komplexitást, amivel az ember él. A színház alkalmat ad arra, hogy a megfejtetlen belső érzéseket megélje a néző, legyen az férfi-nő viszony, szexus, öregedés, vagy barátság. Tennesse Williams zseni, szövege nagyon alkalmas mindennek a megmutatására. Az íróasztalán egyébként Csehov fényképe állt. A vágy villamosát szerintem Csehov szemüvegén át írta, az emberek köré ugyanolyan megértési zónát teremtett. Akkor dolgoztunk jól a színházban, ha a közhelyeken túljutó, a szabályokon, elvárásokon túllépő, mással össze nem keverhető személyiséget mutatunk, aki nem sablonos választ ad a problémákra.

Kiss Csaba mestere Ingmar Bergman filmrendező is, aki filmjeiben a lehető legközelebb ment a lelki gyötrelmekhez, intenzív mélységet adott nekik. Kiss Csaba ösztöndíj révén nemrégiben egy hónapig élhetett Bergman házában a svéd Fårö szigeten.

Korábbi emlékezetes munkája Márai Sándor Kaland című művének színre állítása volt a József Attila Színházban, Szombathelyen pedig az Árad a gazság (francia szerzőtől). Szeretné rendezni Goldoni Mirandolináját, később el akar jutni Shakespeare Lear királyáig. Következő feladata természetesen Csehov, a De mi lett a szerelemmel? című novellaválogatás kerül budapesti színpadra. Íróként Júdás címmel jegyez drámát, ami az Alföld című folyóirat 2020-as nyári lapszámában olvasható.

A vágy villamosában a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban péntek estétől kezdve Pap Lujzát, Mihály Pétert, Kováts Dórát, Bellus Attilát, Támadi Anitát, Fritz Attilát, Bálint Pétert, Mikita Zsuzsanna Lillát láthatjuk. A darab díszleteit és jelmezeit Balla Ildikó tervezte, a világosításért Gibárti Tibor felel.

A darab hangulatát emeli a New Orleans 50-es évekbeli zenei miliőjét meghatározó, kissé fülledt jazz.