2022.12.01. 06:50
Hímzett párnák, terítők a szepetneki IKSZT lépcsőházában
Az Otthon melege című, ferbuár végéig látható kiállítás összeállítója, Sóstainé Márfi Ibolya elmondta, köszönettel tartozik mindazoknak, akik őrizték családjuk becses darabjait, a kiállításhoz átadták bemutatásra.
Sóstainé Márfi Ibolya helytörténész: a szepetneki családok ismét összefogtak
Fotó: Szakony Attila / Zalai Hírlap
A szepetneki Batthyány-kastély tulajdonosától régi vitrint és sarokpolcot kapott kölcsön. Adományozott Balázs Gézáné, Balázs Zoltánné, Burcsi Jánosné, Fischl Ottília, Födő Imréné, Gudlin György, dr. Jáni János, Kelemen Istvánné, Lakatos György, Markács Zoltán, Markács Zoltánné, Matola Antalné, Metz Tiborné, Molnár Zoltánné, Mulasics Andrásné, Nyáriné dr. Aleksza Magdolna, Rigla Jánosné, Szantner Ibolya, Tóth Tiborné, Vincze Éva és Vlasics Zoltán is.
– Szepetneken a hímzett tárgyak a népi értékeket képviselik – folytatta. – A faluban működő hímző és varró szakkörök 1932-től működtek, szakmai vezetésük alatt stílusos kézimunkák készültek. A vallási jelképek mindig jelen voltak, ebből is ízelítőt mutatunk. A legrégebbi kézimunka 1914–1915-ből való, keresztszemes hímzés az első világháború emlékeként, dr. Jáni János adta a helytörténeti gyűjteménynek. A fehér hímzéssel készült párna az 1930-as évek szakkörében készült darab, mintázata akár Szepetnek hímzési motívuma is lehetne, hiszen a német nemzetiségen kívül mindenki szívesen készített hasonlókat. Ugyancsak értéknek számítanak a Náni néni házából származó párnák, melyek 80 éve készülhettek. Selyem az anyaga, selyemfonállal varrták. Találhatunk még gobelinvarrással készülteket is. A párnákat szalmával vagy faforgáccsal töltötték, melyek a polgári életszínvonal igényét fejezték ki. A hímzések közt a matyó és a kalocsai minta többségben van, de más vidékek is feltűntek: népszerű volt a buzsáki, a sióagárdi. A kedvencem a polcon lévő kis terítő a zalai, hetési színes mintával fekete alapon. A gobelinképek igényes varrásúak, tetszetősek. Pfeiffer György tájképei is láthatók, szinte minden szepetneki családnak volt a helyi amatőr alkotótól festménye.
A helytörténész még elárulta: édesanyja varrónőként dolgozott, horgolt, hímzéseket készített, a lakásukat ő díszítette. Ezután ő maga tanult, édesanyján kívül Gál Ambrusnétól, Keszei Sándornétól, aki óriási népművészeti örökséget hagyott az utókorra. Örül, hogy egy-egy motívum táskán, telefontartón, tolltartón ma is visszaköszön.