Népi, ünnepi viseletek a szepetneki IKSZT tárlatán

A Szepetneki Értéktár Bizottság lépcsőházi kiállításai messze földön híresek, különösen azért, mert a helyi közösség mindig örömmel járul hozzá a tárlat összeállításához. Most sem volt ez másképp, amikor az ünnepi, nemzetiségekhez kapcsolódó viseletek és kiegészítők összegyűjtésében kért segítséget a szepetneki szervezet.

– Felhívásunkra a szepetnekiek és az elszármazottak ismét csodás segítséget adtak - mesélte Sóstainé Márfi Ibolya helytörténész. – A kiállításhoz száznál több fotót kaptunk, ezekből válogattunk. Az 1920 előtt készülteket külön jelöltük, a többin az 1920-as évektől az 1950-es évekig láthatóak a hagyományos, a pliszírozott és a polgári viseletek. A neveket viszont, a nyilvánosságra vonatkozó rendeleteket betartva, nem mindenhol közöltük, de az adatokat gyűjteményünkben kutatási célra megőriztük. A szepetneki származású dr. Jáni János helytörténet-kutató fotódokumentációval ellátott tanulmányt készített, amit megismerhetnek a látogatók. A szepetneki németek legrégebbi fotója egy 1904-ből való esküvői kép. Az ünnepi alkalmat a fejdísz, a bokréta jelzi a sötét színű női ruhán, a férfi már öltönyben. Utóbbi Szantner Ibolya adománya, a családi képeik közül még kettőt láthatunk e korból a kiállításon.

Hozzátette: dr. Kerecsényi Edit A Muramenti horvátok című könyvében azt írta, hogy a térség meghatározója viselet szempontjából Szepetnek és Kiskanizsa. Ez beigazolódott, hiszen a fényképek mellett magyar, horvát, német és roma nemzetiségek ünnepi, népi ruháiból is kaptak néhányat, amit szintén nagy becsben tartva állítottak ki. A horvát, magyar és roma bábukat Papócsi Andrásné, a németet Fischl Ottília segítségével öltöztették fel.

– A szepetneki német női viselet esetében elsősorban a fekete szín a jellemző – mesélte. – Pliszírozott szoknya, selyem kötény, a blúz saját anyagának húzásaival, varrásaival díszített. A viselet bokáig érő volt a 20. század közepéig. A fejkendő is sötét, bár az életkor szerint néha világosabbat is hordtak a nők. Mögötte az úgynevezett háreszkendő, a helyi németek fekete vállkendője. Tudni kell, hogy a vállkendőt a magyarok, a horvátok és a romák is hordták, más-más színvilágban, méretben. A horvát viselet, amit a szomszéd faluból, Semjénházáról Szepetnekre került horvát lányok és asszonyok viseltek. A tokica, vagyis női blúz, sajátos díszítéssel, az ujján színes szalaggal látható. Az esküvői násznagyi ételfelszolgáló szőttes különleges darab. A nagy zöld horvát vállkendő szép és jellemző ruhadarab. A szepetneki roma viselet női ruhája színes, hasonlít a spanyol táncruhához. A vállkendő színes, virágmintás. A fiatal nők hajukba virágot tűztek, a fejkendőt csak a haj összefogására használták.

Sóstainé Márfi Ibolya a szepetneki férfiakról sem feledkezett meg. Az uraknál a fehér ingre vett mellényt kiegészítette a németeknél a zsebóra, vagy a zakó. A roma férfiak ezzel szemben csak ritkán viseltek mellényt. Utóbbi nemzetiségnél a bőrből készült fekete csizmát csizmanadrággal húzták fel. A horvátok ehhez a szetthez még kalapot is hordtak, bár a németek, a magyarok és a romák is szívesen feltették fejfedőt.