Gál Melinda képei arra biztatnak, váltsuk valóra álmainkat

Gál Melindát gyermekként is érdekelte az alkotás. Lengyák István galériavezető pedagógus a tárlat megnyitóján az alkotóról elárulta: felső tagozatos korában a kiskanizsai iskolában Sörlei Ibolya tanárnő órái alatt ismerte meg a képzőművészet alapjait. Kisebb versenyeken helyezést is ért el, de az élet másfelé terelte, így a rajzolás egy időre abbamaradt. Négy évvel ezelőtt beiratkozott egy rajztanfolyamra, ahol Máté Renátától igyekezett elsajátítani a valósághű rajzolás alapjait a jobb agyféltekés látásmód segítségével. Azóta autodidakta módon fejleszti tudását. Ha teheti, részt vesz nyári művészeti táborokon, s igyekszik mélyebbre ásni magát a különböző technikákban és megismerni azok mesterfogásait. Felnőttkori rajzos nekibuzdulását grafittal indította, ezután kezdte megízlelni a pasztellfestészet lehetőségeit, amely szerelem volt első látásra. Először csak fekete-fehér pasztellképeket készített, majd szép lassan „átosont” a színes krétarajzokhoz, és ma már bátran belevág a színkavalkádot kínáló látványokba is. Különösen foglalkoztatják a fények és árnyak megjelenítésének, játékának kontrasztjai, a lágyan simuló árnyalatokba átúsztatás titkai. 

– Kiállítónk munkái az eltelt négy év során egyre kifinomultabbá, sikeresebbé váltak – fogalmazott Lengyák István. – Fotóminőségű pasztellrajzai egyre tökéletesebbek. Ebben a rajzolási eljárásban ma már túlzás nélkül az ország legjobbjai közé sorolhatjuk. A legnagyobb öröm és boldogság számára az alkotás mellett az, ha mások lelkét, gondolkodását is megérinti képeivel, s ha ezt a közönség – amikor egy-egy munkájával találkozik – vissza is jelzi számára. 

– Négy évvel ezelőtt iratkoztam be a jobb agyféltekés tanfolyamra, amihez addig még nem volt önbizalmam se – hallottuk Gál Melindától. – Ez a képzés azonban nemcsak ebben segített rengeteget, hanem szakmai fejlődésemben is, de nem úgy, hogy rajzolni tanított meg, hanem – bármilyen furcsán hangzik is – látni. Megtanít úgy és azt látni, amit le kell rajzolnod, azzal, hogy kikapcsolja a bal agyféltekét, a gondolkodást, melynek következtében kizárólag a látás marad a maga tisztaságában. Ennyi a titkom, illetve az, hogy a munkámban fotórealisztikusságra törekszem. Egy-egy alkotásomon egyébként 7–10 órán át dolgozom – árulta el Melinda, aki képeivel érzelmeket, főként szeretetet kíván sugározni és arra biztatni az embereket, hogy merjenek nagyot álmodni, s valósítsák is meg azt. 

A tárlat iskolanapokon reggel 8 és 16 óra között, az oktatási intézményekre vonatkozó egészségügyi óvintézkedések szerint tekinthető meg.