A Legyen Zala! pályázat nyertes művei is megtalálhatóak a Pannon Tükör idei második számában

A Pannon Tükör először hirdetett (zalai vonatkozást kérő) pályázatot harmincéves és az alatti és feletti szerzőknek szépirodalmi, publicisztikai és képzőművészeti műfajban. 

Az ötlet népszerűségét, színvonalát és sikerét jelzi, hogy a bírálók végül harminc díjat ítéltek oda, a 167 jelentkező összesen 200 pályaművet küldött a Pannon Tükör szerkesztőségéhez. A bírálók közt volt Juhász Tibor, a versrovat vezetője, Szálinger Balázs és Nagy Betti költő, András László, Szekrényes Miklós, Cséby Géza és Bene Zoltán író, Bödőcs Tibor humorista, Németh János keramikus, Vajna Ádám, a Hévíz folyóirat szerkesztője, Turbuly Lilla író, kritikus, valamint a lap vezetői: Bubits Tünde főszerkesztő és helyettese, Nagygéci Kovács József. A művek között pedig olvasható Batthyány, Kossuth, Széchenyi és Deák közötti párbeszéd, Vizsla parki éjszaka, a zalaszentmihályi Mimi néni mondatai 1939-ből, a nagy zalai magányosok (Zrínyi, Festetics, Nádas, Deák) megidézése, mellettük Gábor Miklósé. Demény Péter esszéjében olvasható: „a kultúra olyan, mint a táj, magányosan is élvezhető, de csak együttesen alakítható. Vannak helyek, ahol ez szebben látszik, mint máshol. Zala közéjük tartozik.” A képzőművészeti szekcióban induló Lex Mihály, Fodor Dániel, Németi Petra és Bognár Angéla jóvoltából láthatunk zalai kápolnákat, körtúrákat, vízi tündéreket, dolgos kézfejeket. 

A folyóirat nagy találmánynak számító rovatai közül emeljük ki a lapindító „egymondatok”-at: ezúttal Tóth Kinga költő és Fekete Vince író, szerkesztő adott számot a körülötte zajló januári és februári mikrotörténésekről. „Tegye fel a kezét, aki nem mondaná ki csak egyszer magában, ha egy napon születne Nemes Nagy Ágnessel, hogy én is akarok emlékévet, de én még fellépni is a századikon!” Csak egyetérteni lehet Tóth Kingával. És Nemes Nagy Ágnessel: „Belátom, nincsen rá okom, / de mégiscsak gondolkodom. / S mert illik őt fitymálva néznem: / esztelenül bízom az észben.”