Filmkritika: Az elveszett város nem árult zsákbamacskát

Loretta (Sandra Bullock) romantikus regényeket ír, de borzasztóan unja már, ráadásul amióta férje elhunyt, a kreativitása sem a régi. A könyvek ennek ellenére sikeresek, noha ez főleg a borítón pózoló modellnek s egyben férfi főhősnek, Alannek (Channing Tatum) köszönhető. Amikor a nőt elrabolják, a fickó eltervezi, hogy méltó lesz fikciós alteregójához és mentőakcióra indul a dzsungelbe. 

Aaron és Adam Nee nem a legtapasztaltabb rendező, eddig két kisebb nagyjátékfilmet készítettek, de egyértelműen Az elveszett város az ő ugródeszkájuk. Hogy jó választásnak bizonyultak-e a feladatra, az kérdés, mindenesetre tény: végezhettek volna tisztességesebb munkát. Nem akarnám egyből rájuk húzni a vizes lepedőt, sokkal inkább a forgatókönyv a ludas, melyet rajtuk kívül még két ember írt. Talán emiatt volt olyan érzésem, hogy kissé identitászavaros bugyutaságot nézek, de haladjunk sorjában. 

Az első harmad korrekt, Loretta életunt mindennapjait követjük, melyet a könyvturné és Alan magánszáma bolygat meg. Majd érkezik a rablás és a mentőakció, ám ez még mindig csak az első fele a cselekménynek. A tempó remek és a film hozza, amit kell. Ezt követően menekülős, kincskeresős stílusra váltunk, ahol a két teljesen különböző jellem szépen lassan egymásba habarodik. Ezzel sem lenne gond, csak a rendezőpáros valahogy nem képes úgy használni a zsáner­sablonokat, hogy azok ütőképes egésszé formálódjanak. Kalandfilmnek túl sekélyes, romantikusnak elcsépelt, vígjátéknak fárasztó. Nem kérdés, hogy a helyén kell kezelni egy ilyen alkotást és egy másodpercre sem szabad komolyan venni, pont ezért vette ki magát furcsán, hogy szerelemről és emberismeretről tartanak kiselőadást, amikor néhány másodperce még nagyban robbantak a humorbombák. Azok a humorbombák, melyek az esetek többségében sajnos besülnek. A helyzetkomikumok, beszólások jobbára arra épülnek, hogy valaki értetlen, és 10-15 mondaton keresztül magyarázni kell neki valamit. Ez az első alkalommal vicces is lehet, de sokadjára már semmi mókás nincs benne. A zárás hirtelen érkezik, mégis kilométerekről kiszúrható, hogy mi lesz a vége, itt sem próbáltak meg semmiféle újdonsággal szolgálni. 

Térjünk ki a már említett sztárparádéra, hátha ők mentik a menthetőt. Nos, valóban, de csak részben. Sandra Bullock nem a szívem csücske és itt bizonyítja is, miért. A karaktere sem túl szimpatikus, mindemellett alibialakítást nyújt. Channing Tatum még mindig vicces, noha nem először hozza ugyanazt a figurát, így már nem hat olyan frissnek, mint néhány éve. Daniel Radcliffe jó gonosz, neki nagyobb teret is engedhettek volna, hogy kibontakozzon. Brad Pitt fogalmam sincs, mit keres itt, mindenesetre minden jelenetében jó volt látni, és újfent bizonyítja, hogy a humorral sem áll hadilábon. 

Biztos vagyok benne, hogy Az elveszett városnak meglesz a maga célközönsége. Akinek tetszett a Dzsungeltúra vagy egy kissé lebutított A smaragd románcára vágyik, ezt is élvezni fogja, de sajnos nekem nem tudta maradéktalanul teljesíteni a célját, a szórakoztatást. Nincs meg az összhang a műfajok közt, sokkal többször akar vicces lenni, mint ahányszor valójában az, és végtére is csak egy roppant felejthető tucatmozi, mely a nagy nevei nélkül olyan elveszett lenne, mint a címben szereplő város.