Az ingatagság harmóniája – performansszal készül Zalaegerszegen a New York-i művész

Élményszerű videó- és hang performansz, ezzel invitál mindenkit a meghívó. Barbara előadásával arra keresi a választ, hogy az emlékezet, illetve annak hiánya miképpen alakítja érzékelésünket. A páterdombi műteremben csütörtökön a szükséges kellékeket állította össze.

Egyelőre csak jelzésszintű, hogy mire asszociálnak a fák gyökerei vagy éppen a múlt fotóiból összeállított, színes vászonnyomat.

– A film ebben az esetben leginkább csak eszköz, az interaktív installáció része. Ahogy a fényképekkel telenyomott textilnek sem a tartalma a lényeg – avat be a részletekben Barbara. – Mindig szerettem a természetes anyagokat, a fát, a fémet, a textileket, s ezeket párosítom egy-egy adott témánál. A film, mint a virtuális valóság nyelve sokféleképpen jelenik meg napjainkban, akár egy létező tárgyra rávetítve. Ma már szó szerint mindenki videózik, hétköznapi életünkké vált a mozgókép, a vizualitás elmaradhatatlan része. Tulajdonképpen már azelőtt vizuális kommunikáció zajlik, mielőtt a gyermek megtanulna beszélni. Az alkotásaim, performanszaim erre válaszolnak. A mostani zárókiállításhoz az összes anyagot itt Zalaegerszegen találtam, vásároltam. Eközben megízleltem Magyarországot, hogyan helyezkedik el képletesen és a valóságban, földrajzilag kelet és nyugat, észak és a Balkán között. Az instabilitás, a változékonyság egyébként az egész világra jellemző.

Meg kell még említeni, Barbara azért kézzelfogható emléket is hagy maga után. A szakadó esőben szinte csillogott a kátránnyal bevont, s a Balaton-környéki várak ihlette szoborkompozíció. A kövek néhol ingatagon egyensúlyoznak, mégis biztosan állnak, miközben védelmet kapott a szigetelés által.