Kompozíció a garázsban – chilei művész alkotott Zalaegerszegen

A chilei művész a kacskaringózó polipkarokat marionett bábuként mozgatta a fényképezőgép előtt. A RED Flamingo projekt első bemutatkozója a santiagói Katolikus Egyetemen szerezte vizuális művészeti diplomáját 2018-ban, rá egy évre az animáció szakot végezte el. A harminchét éves Juan Carlos egy hónapot töltött Zalaegerszegen. A járvány miatti korlátozások miatt volt némi bizonytalanság az utazásban, de szerencsére sikerült Dél-Amerikából Európába repülnie. Adott a kérdés, hogy a világ oly távoli pontján mennyire másabb a kulturális és egyáltalán a mindennapi élet. A fordításban Mészáros Gábor volt a segítségünkre.

- Pihentető és inspiráló volt ez a néhány hét számomra – vallja a művész. – Vannak hasonlóságok és természetesen különbségek a két ország között. Nagyvárosból érkeztem, a hatmilliós Santiagóból. Itt jóval személyesebb, vidékiesebb az élet. A pandémia miatti korlátozások miatt nálunk még mindig kicsit lassabbak a mindennapok, furcsa, hogy Magyarországon újra nyitva minden, szinte sokkoló volt számomra ez a nagy különbség. Úgy érzem, hogy a magyarok nagyon környezettudatosak, jobban figyelnek a természetre. A napkollektorok nálunk még csak mostanában kezdenek megjelenni. Sok benyomás ért, nagy élmény volt számomra a város és a táj mellett a skanzen és a olajipari múzeum. Nagyon megfogott a népi építészet, még mindig gondolkodom, hogyan készítették ezeket a házakat.

- Néhány éve végzett az egyetemen, merre tovább?

- Az alap művészeti diploma után elvégeztem az animáció szakot is, ezzel szeretnék a továbbiakban elsősorban foglalkozni. A leendő munkáimhoz felhasználok minden tapasztalatot, amit a szobrok, illetve az installációk készítése során szereztem. Nagyon érdekel, hogy a tárgyakat felhasználva hogyan tudok történeteket elmesélni úgy, hogy az intellektuális magamutogatás mellett az mindenképpen élmény, szórakoztató legyen a nézőknek.

- Mit tekint a mai modern világ legnagyobb kihívásának?

- A mai művészek számára az egyik legnagyobb kihívás az, hogy meg tudjanak jelenni a virtuális térben és a közösségi médiában. A galériák mellett ez a legfontosabb bemutatkozási lehetőség, muszáj mindig jelen lenni. Nagy a konkurencia, nehéz ezt a teret meghódítani. A másik, ami nagyon foglalkoztat és a modern élet problémájának érzek a rengeteg szemét és felhalmozott, természetet károsító anyag. Ezért használok sokszor kidobott, másoknak már feleslegessé vált tárgyakat. Mondhatni a művészet által újrahasznosítom, újra gondolom a hungarocell dobozokat, műanyag zsákokat, tejes dobozokat. Tudom, ez nem tökéletes megoldás, de mutatja azt az irányt, amivel foglalkoznunk kellene. A szemétnek egyfelől lehet egy második élete, másfelől figyelemfelkeltés, hogy tüntessük el ezeket a szeméthegyeket és gondolkodjunk felelősségteljesen.

- Mennyit készült a zalaegerszegi RED Flamingo projektre, volt-e előzetes koncepció?

- Mozgatható polipkarokat készítettem, egy zsinór meghúzásával különböző mozdulatokat végeznek, tekeregnek. A polipkarok ötlete már Santiagóban felmerült, ott már készítettem hasonlót. Zalaegerszegen az adott térhez kellett alkalmazkodnom és az itt található anyagokból kellett dolgoznom. Több részből álló installációról van szó, át lehet rendezni, a karok nagy méretű bábokként funkcionálnak, bármilyen térben jól mutatnak.

A D’Clinic Studios újdonsága, a RED Flamingo projekt lényege, hogy egy üres fehér dobozt, jelen esetben egy garázst kapnak a művészek, rajtuk múlik, hogy miként játszanak a térrel. Augusztus 27-én pénteken a norvég Astrid Vlasman rukkol elő egy új installációval, elgondolással.