Emlékszobát hoztak létre a Letenyén született művész, Kalivoda Kata tiszteletére

Az emlékszoba létrejöttének történetét Dömők József, a Fáklya Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója tárta a közönség elé. Elmondta: a környéken élő, orosz származású Dimitrij Dubiczkij műgyűjtő még a járvány előtt kereste fel Farkas Szilárd polgármestert, hogy a gyűjteménye néhány eredeti Kalivoda Kata grafikával, olajfestménnyel és dokumentummal gazdagodott. Mivel az 1877-1936 között élt művész Letenye szülötte, úgy döntött: felajánlja ezeket kiállításhoz vagy emlékhely létrehozásához. A folyamatot lassította a járvány, de végül sikerrel jártak.

- A munkában oroszlánrészt vállalt Pisnjak Attila művészettörténész, a lendvai Galéria és Múzeum munkatársa, aki egy tanulmányt is készített – folytatta az igazgató. – A lendvai Zala György életét kutatva fedezte fel, hogy a híres szobrász unokahúga a letenyei Kalivoda Kata volt. Készített egy dolgozatot a festőről és grafikusról, melynek kivonatai, képekkel illusztrálva díszítik az emlékszoba falát. Örömmel vettük Guerra Gusztáv, a zalaegerszegi a Pálóczi Horváth Ádám AMI zeneiskola nyugalmazott igazgatója felajánlását, tőle szintén eredeti Kalivoda- festményt vásároltunk, jelképes összegért.

Farkas Szilárd polgármester az ünnepségen elmondta: örömmel vette, hogy van műgyűjtő, akinek fontos egy magyar festőművész életművének ápolása. Reméli, hogy a jövőben újabb művekkel bővülhet a kivételes tárlat.

A városvezető ezt követően Dimitrij Dubiczkijjal ajándékozási, valamint adásvételi szerződéseket írt alá, melyek biztosítják az emlékszoba állandó kiállítási anyagait, illetve a művek önkormányzati tulajdonba kerülését.

Pisnjak Attila művészettörténész ugyancsak szólt a vendégekhez. Kiemelte: számára különleges volt a „találkozás” Kalivoda Katával. A letenyei közösség számára a festő és grafikus életműve az állandóságot jelenti, büszkék lehetnek az életműre.

A néhai művészről megtudhattuk: 1877. április 6-án született Letenyén, majd Nagykanizsán élt. Kalivoda a 20. század elejének kiemelkedő női képzőművésze volt, napjainkban azonban neve és munkássága kevésbé ismert, mint ahogy az – alkotásai alapján – indokolt lenne. Nagyon jó kézügyessége volt, inkább grafikáiban kiemelkedő. Festészetében nem használt sok színt. Részt vett a Nemzeti Szalon csoportos kiállításain, és önálló tárlatokon is bemutatkozott, sőt a munkáit díjakkal jutalmazták, műveit előszeretettel vásárolták meg. Ezért is érdemes kicsit elmélyülni az állandó kiállítás művei között, hiszen a kutatások az életének nagyon sok részletét felvillantják az emlékszoba látogatói előtt.