Összegző házi tárlat – Pintér József festőnél jártunk

Az átalakítás előtt álló épület a munkahely mellett alkotó- és kiállítótérként szolgál. A falakra több évtized munkája került, a technika és az ábrázolás sokszínű, akár a mindenkori témaválasztás. Az akvarellek, monotípiák, olajfestmények hol a több tíz kilométereket túrázó művész benyomásait, hol a dédnagymamához és nagymamához kapcsolódó gyerekkori emlékeket adja vissza. Jól megfér egymás mellett a a 2007-bes Bad Gleichenberg-i művésztelepen készült tájkép, a zalai dombok szépségét dicsérő vegyes technikájú képek vagy a pajkos, A vad les című festmény. A somogyi Torvajon született alkotó fiatalkora szabadságban, a környezet felfedezésében telt. A dekoratőr iskolát Nagykanizsán végezte, ott sok a grafikához, a vizualitáshoz kapcsolódó technikát megtanult, ám a festést autodidakta módon sajátította el, s mint mondja, azóta is kísérletezik. Így akadt kezébe legutóbb például a lézervágó, aminek segítségével Leonardo da Vincinek az emberi test anatómiáját bemutató rajzát dolgozta fel.

- Mint mindenkit, engem is megihletett az egy éve tartó világjárvány – mutatja a plexilemezre gravírozott maszkokat és évszámokat -. Azért a nagy reneszánsz polihisztor eredeti grafikájához nyúltam vissza, mert igazi példaképnek tekintem őt. Festészetében ugyanúgy precíz volt, mint kutatómunkájában. Több ezer tanulmányt készített az emberi testről, ez az ikonikus műve pedig az ember és az univerzum harmóniáját, az emberi test pontos arányait mutatja. Egyben azt is, hogy mennyire sebezhetőek vagyunk. Az alig látható gravírozással azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy ez a modern kori betegség mennyire ismeretlen még számunkra. Sokat gondolkodtam a témán, hogy megfelelő finomsággal legyen megjelenítve és nem túllihegve, mégis ráébresszen minket a lényegre.

- Az asztalra kitett montázsok mire irányítják rá a figyelmünket?

- Ezekkel mostanában kísérletezem. Az érdekesnek ítélt nyomatokat, fotókat összegyűjtöm, majd amikor jön egy gondolat, összeszerkesztem, képpé alakítom azokat. Például a Digitális játékok a fiatalokról szól, a modern eszközök gyakori használatáról. Ezzel nem azt szeretném üzenni, hogy rossz a 21. századi technika, hiszen sok esetben szükségünk van rá és elengedhetetlen. Inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy a fiatalabbak az okostelefon mellett vegyék észre az őket körülvevő környezetet is, a megtapintható, megtapasztalható tájat, a növényeket, állatokat. Túrázóként és kertészként ezt különösen ajánlom. Másik fontos téma még, ami foglalkoztat, a nagy emberek tisztelete, emléke. Mivel ösztökélnek bennünket, milyen példát mutatnak számunkra? Engem nagyon megragadott Széchenyi, akiről még ellenfele, Kossuth is úgy beszélt, mint a „legnagyobb magyarról”. A róla készült montázs tekinthető egy későbbi, nagyobb festmény vázlatának, már amennyire időm és energiám majd engedi, de szeretném még feldolgozni. Végig nézve a munkáimon, szerencsésnek mondhatom magam, mivel annyi mindent megfesthettem, rajzolhattam. Gyermekként nem készültem festőnek, ám az iskolaigazgató ötödikes korunkban átvitt minket a szomszéd faluba, Zala községbe. Ott ámulattal néztük a település nagy szülöttjének, Zichy Mihálynak a kiállítását. Az az élmény meghatározó volt számomra. Ugyancsak másik fontos közeli művészpéldaképem a somogytúri Kunffy Lajos. Szüleim elváltak, édesapám Viszen lakott, amellett található Somogytúr. Nyaranta, amikor édesapámat meglátogattam, akkor mindig megnéztem a múzeumot. Kunffy együtt végezte a jogi és művészeti tanulmányait, járt Münchenben és sokáig tartózkodott Párizsban. Emellett apjától ezer holdat kapott, azon gazdálkodott. Ugyancsak hatással voltak rám a 20. század nagy művészei, sokféle irányzatot tanulmányoztam, kipróbáltam. Volt szerencsém jó néhányat eredetiben, múzeumokban látni.

Nem volt időnk az összes képet végignézni, ám néhány kedves emléket még megosztott velünk az alkotó. A Rögös út című festmény egy téli kirándulás után készült. A túrák nem könnyűek, mondja, de mindig boldogság érzetet ad, amikor az ember végül célba ér. Egy másikon egy bájos pillanat bontakozik ki, amint dédi és unokája a közeli piacra sétál, léptüket angyal vigyázza. A műhelyben a nagymama portréját látjuk, minden egyes műhöz külön mese, történet szövődik. Emlékek, impressziók, érzések, gondolatok Pintér József szemével.