A kanizsai születésű professzor útikönyve

Ehhez hasonló, könnyed és laza stílusban íródott történeteket taglal legújabb könyvében a nagykanizsai születésű egyetemi tanár, professzor dr. Balázs Judit, aki lényegében előző úti- és élménybeszámolókat tartalmazó, A világ egy országban – Rendhagyó útikönyv Dél-Afrikáról című könyvét folytatta.

– Míg írtam a könyvet, mely A világ mozaikokból címet viseli, minden alkalommal újra és újra átéltem azokat a kalandokat, amelyekben részem volt – mondta professzor dr. Balázs Judit, a Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Karának oktatója, a volt világgazdaságtani tanszék alapítója, majd későbbi vezetője, békenagykövet. – Sok-sok emberrel találkoztam, és így – ha csak parányit is, de – bepillantást nyerhettem mások életébe. Nyilván, közgazdász lévén, összehasonlítottam az egyes életutakat és -esélyeket, de mindig meg kellett állapítanom azt a közhelyet, hogy nem mindegy, hova születik az ember. Úgy érzem, én ez ügyben hálát adhatok a sorsnak. De nemcsak a sorsnak, hanem kedves barátaimnak is, akik segítségemre voltak a kötet megszületésében. Mindenekelőtt Kalmár Anikónak és Gelencsér Gábornak, akik a könyv képanyagának rendelkezésre bocsátásában, elrendezésében, megszerkesztésében nyújtottak segítséget.

Dr. Balázs Judit elmondta: 54 országról írta meg benyomásait, jót és rosszat, Japántól Kirgizisztánon át Svédor-szág­ig.

– Valójában mindenütt jól éreztem magam, mert a sok látnivaló, a világ színessége lenyűgözött – folytatta. – A sok ember, akiket megismertem, megértésre tanított, arra, hogy átérezzem, minden ember egyformán különböző. Mindenkinek megvan az öröme, bánata, csak másképp éli meg. Ezt kell megértenünk. Figyelembe venni egy nép történelmét, milyen események formálták az emberek jellemét, miért válaszolnak, reagálnak így, vagy úgy. Ezért szép a világ, mert színes, mindig tartogat meglepetéseket, ilyet és olyat is. A nyitott szemmel járó ember számára mindez tanulság.

Néhány beszédes cím a kötetből: Múló órák – Svájc-Genf, A Szkipetárok földje – Albánia-Tirana, Ali babánál – Tunéziában, A Fal két oldalán – Német Demokratikus Köztársaságban, A félhold fényében – Törökország, Bodrum, Isztambul, Ankara, Sakariya.

Üzbegisztáni, taskenti élményeiről például így ír:

„Jól érezzük magunkat, már reggelire magyar lángost kapunk. Itt is szerepel az étlapon a szintén magyar gulyásleves. No nem a nevében, hanem az ízében. Közben öntjük magunkba a zöld teát. Egyébként minden családnál, ahova megyünk, ott gőzölög a szamovár és abban a pillanatban, ahogy belépünk, már öntik a teát. Elmondásuk szerint a zöld tea nagyon alkalmas arra, hogy lehűtse az embert, ugyanis a forró teától rögtön izzadni kezd, majd a nagyon száraz levegőben az izzadság pillanatok alatt elpárolog, és ez a szervezet számára enyhüléssel jár.”

Dr. Balázs Judit az egyesítés előtti Németországban szerzett élményeit is papírra vetette.

„Apróságokat vásároltunk, néha valami kis kozmetikumot, mert az NDK gyártmányok elég gyalázatosak voltak. Főként büdösek. Később, még a Balaton mellett arról is lehetett felismerni az NDK-ból jötteket, hogy iszonyatosan büdös napolajuk volt. Ruhaanyagokat vásároltunk, no meg egy Fiat gépkocsit. Életemben egyszer volt nagyon rossz kocsim és ez egy Fiat volt… Kiderült, hogy gyári hibás, de csak akkor, amikor már áthoztuk Kelet-Berlinbe. Nem lehetett visszavinni, hiába volt az érvényes garancia, így több évet kínlódtunk a megjavíthatatlan kocsival… Felmérhetetlen előnynek számított az NDK-ban, hogy átjárhattunk Nyugatra. Nem dicsekedtünk vele, de a helyi barátaink úgyis tudták és szívességekre kértek meg. Nem tudtunk kitérni előle, fociújságot, divatlapot, kozmetikai cikkeket hoztunk át az ismerősöknek. De ott már meghátráltunk, amikor azt kérték, hogy egy TV-készüléket hozzunk át. ”

Könyvében Balázs Judit azt írta: miközben a sorokat papírra vetette, arra is rádöbbent, hogy a világ közepe számára mégiscsak Alsóbélatelep, ahol felnőtt, és ahova mindig visszatért. „Hálás vagyok a sorsnak, hogy nem lettem gyökértelen, volt mindig, ahova hazavágyódjam, hogy volt számomra egy parányi szeglete a világnak, ahol otthon voltam” – fogalmazott.