Csodálja meg a pethőhenyei Gaál-család kazettás mennyezetét!

A festett famennyezetnek több típusa volt, a legjobban az terjedt el, amikor a mennyezetet lécezéssel négyzetes táblákra osztották fel. Ezek voltak az úgynevezett kazettás mennyezetek. A munkákra festő asztalosokat kértek fel, akik változatos technikával dolgoztak. Néha sablonszerű eszközök segítségével sokszorosították a mennyezetsíkra díszeiket, gyakrabban inkább szabadkézi rajzolással, festéssel, amit némi előrajzolással dekoráltak. Motívumkincsük a késő gótikus, reneszánsz dekoratív díszítmények világából eredt. Általában növényi, virágornamensek maradtak fenn, de szimbolikus alakos ábrázolásoktól sem idegenkedtek. A Tarsoly Erdélyi Mezőségért Egyesület programfelelőse, a keramikus Gaál Annamária ösztönére, lelkére hallgatva és a régi mintákat tanulmányozva álmodta meg új konyháját. Ottjártunkkor férje, Péter éppen a kazetták faléceit kezdte felerősíteni a táblák köré és közé.

– Erdélyi barátainktól kaptunk egy a Mezőség néprajzát, kultúráját bemutató könyvet, s abban volt egy fotó egy mú­zeumi házról, aminek sarkában felfedeztük a kazettás mennyezetet, innen jött az ötlet. A pandémia előtt egy évig rendszeresen jártam az iskolába, a gyerekekkel készítettünk festett fatáblákat, így kitapasztaltam, milyen a jelenleg rendelkezésre álló anyagokkal alkalmazni ezt a technikát. Az egyesület foglalkozásain is kipróbáltuk. A rétegelt lemezre nagyon jól lehet dolgozni, ez az alap, a színvilág pedig rám jellemző sárgás, zöldes, pirosas. Mielőtt nekikezdtem, utánajártam a famennyezetek történetének, hogy az autentikus, fontos üzeneteket közvetítő szimbólumokat, mintákat helyesen használjam. Az egyházszakadáskor a református templomokból minden színes és embert ábrázoló festményt, szobrot eltávolítottak, a falakat fehérre meszelték. A népléleknek azonban szüksége volt a szépségre, a képekre, ezért az ősi motívumok a mennyezetre kerültek. Nálunk 28 kazetta van, a legelső itt is teljesen fehér. Ez a fellegajtó, ami egyfajta átjárás a másik dimenzióba, a jelképek és a lélek világába, ott láthatjuk meg a titkokat, amiket megfejthetünk. Úgy is mondatnám, szakrális nyelvezettel szól a fejünk felett lévő archaikus kép, ezt mindenki a maga belső világának megfelelően lefordítja. Ahogy a kerámiáimban, úgy itt is látszik, hogy az ősi vonalak mellé mit tettem hozzá a magam világából.

– Milyen érdekességet láthatunk a saját feldolgozásban?

– Amikor olvastam a szakirodalmat, már akkor észrevettem, hogy őseink előtt nem voltak ismeretlenek a csillagképek. Értették, hogy melyik hogyan kötődött a népi és szakrális ünnepekhez. Az égitestek már a Biblia elején, a Teremtés könyvében megjelennek. Az a jelentőségük, hogy azokat figyelve tudjuk, mikor milyen ünnepnek, szokásnak van itt az ideje. A természet körforgása, rendje harmonikus és mi annak része vagyunk. Én ezt a szövevényes, összetett jelrendszert leegyszerűsítettem. A külső kazettákon sorban az égövi jegyek, a fizikai valóság látszódik. Mellettük a belső részen a hozzájuk tartozó lelki, spirituális kép néz le ránk. A csillagjegyeknek jól felismerhető szimbolikája van, amit nagyon ügyesen elrejtettek a természeti motívumok és ornamentika közé. A 24 mellé odakerültek a kivezető kockák és a fellegajtó. Nagyon érdekes érzés, ahogy hatnak ránk már csak azzal, hogy nézzük őket, amolyan energiával feltöltő tér. Ha itt felnézünk például, látjuk, hogy a Sarlós Boldogasszony kapcsolódik a Rák jegyhez. A régiek, a reformátusok is tudták, hogy ahol megjelenik a Hold, az a Szűzanyát jelképezi. Akinek női energiára volt szüksége, akkor azt nézte és úgy imádkozott. Én paraszti világban nőttem fel, nagyon sokat voltam idősebb asszonyok között, rengeteget tanultam tőlük. Most tudatosult bennem, hogy egy életre elláttak azzal az intuícióval, ami a mai ra­cio­nális világunkban kicsit talán hiányzik. Főleg a nőknek többször kellene hallgatni ezekre az ősi megérzésekre.

Annamária végül arra emlékeztetett, hogy – miként a régi időkben – a férje biztosította az alapokat, neki csak festenie kellett, így könnyen kibontakozhatott az alkotókedv. Bizonyára sok betérő keresi majd a saját csillagjegyét, kedvenc hónapját, az ismerős népi motívumokat vagy egyszerűen csak a szépséget és erőt a fatáblákon. Évtizedekkel ezelőtt Péter falusi tanító nagyapja nem gondolta volna, hogy az általa épített, egykori borospince egyszer szép lakóházzá alakul. Cserépkályhával, boltívvel, meghagyott tetőgerendákkal és mostantól mennyezeti festett kazettákkal.