Gyilkos testcsere – Freaky filmkritika

Hogy miért? Mert az emberek vevők a szórakoztatásra, főleg amikor ilyen kevés dolognak van okunk örülni.

Millie (Kathryn Newton) apja halála óta visszahúzódó lány, s bár vannak barátai, rendre áldozatává válik az iskolai zaklatásoknak. Eközben a várost egy sorozatgyilkos tartja rettegésben, aki többek közt hősünket is el akarja tenni láb alól. Igen ám, de tettét egy olyan mágikus tőrrel követi el, mely megcseréli a gyilkos és Millie testét. Mondanom sem kell, ez elég sok bonyodalmat okoz.

Christopher Landon korábban négy Parajelenségek-filmet írt (A megjelöltek című förmedvényt rendezte is), majd mindannyiunk legnagyobb örömére lazábbra vette a formulát és előrukkolt a két Boldog Halálnapot- mozival. A Freakyvel ezt a horrorvígjáték-vonalat viszi tovább és jól teszi. A testcserés koncepció nem újdonság, számtalan alkalommal láttuk már, de slasher köntösbe bújtatva talán még nem. Rengeteg potenciál van benne, a báránybőrbe bújt farkas közhelytől kezdve a konfliktusból adódó lehetőségekig. A nyitány minden tinihorror sablonját felhasználja, de működik, így kell hatásosan indítani. Szűk 10 perc alatt kikacsintanak a műfaj klasszikusaira (Halloween, Péntek 13.), illetve olyan gyilkosságokat látunk, hogy a rajongók elégedetten tapsikolhatnak örömükben.

Az ezt követő felvezetésben megismerjük Millie életét, bár a szürke kisegér stílus valahogy hiteltelennek tűnt egy szőke bombázótól. Tény, hogy a belső értékek és a viselkedés nem teljes mértékben kapcsolódnak a küllemhez, de nehezemre esett elhinni, hogy ezt a lányt szinte mindenki szekálja. Nyilván erre azért volt szükség, hogy szembetűnőbb legyen a változás, amikor megtörténik a testcsere. Nos, az valóban szembetűnő minden tekintetben, s kétségtelenül működik Millie hidegvérű pszichopatává válása, a show-t egyértelműen Vince Vaughn gyilkosa lopja el. A mozgással, a beszéddel, az esetlen csitri egy mamlasz testében szál egyszerre röhejes és vicces. A felek ismerkedése az új felállással, élethelyzettel, tele van szuper pillanatokkal. A puhatolózás után elkezdődik a versenyfutás az idővel, ugyanis 24 óra elteltével permanenssé válik az átok. Millie és a gyilkos is igyekszik a legtöbbet kihozni a helyzetből, és megtapasztalják testük kiváltságait, hátrányait. A rendező ezeket az elemeket is kreatívan használta fel, eközben szerencsére nem felejtette el, hogy ez egy slasher. Bár ijedezni nem fogunk, a vérmennyiségre nem lehet panasz. A cselekmény egyenletesen adagolja a humort és az izgalmakat, ám a végére elfárad. Az utolsó öt perc teljesen indokolatlan és felesleges, ráadásul Landon nagyon meg akar felelni a mai politikailag korrekt kultúrának.

Szerencsére nem nyomja rá a bélyegét az összképre, inkább csak savanykás szájízt hagy maga után. Ennek ellenére a Freaky abszolút korrekt horror- vígjáték, Kathryn Newton és Vince Vaughn szuper, a műfajok közti kontraszt pont ideális. Landon remélhetőleg marad ezen a vonalon, mert szépen megy neki, és ha egy kis vérfagyasztó szórakozásra vágyunk, szinte biztos, hogy jól járunk ezzel a testcserés mészárlással.