Az irodalom kiapadhatatlan forrás – beszélgetés Heinczinger Mikával

Az elmúlt hét szombatján a szentkozmadombjai Göcsej-­napon fellépő Misztrál egyik frontembere, a fúvós hangszereken is játszó Heinczinger Mika foglalta így össze zenekara lényegét, majd rögtön azt is hozzátette, nemcsak maga az énekes előadó-művészet, az énekelt vers gyökeredzik a múltban, hanem az a dallamvilág is, amellyel dolgoznak. A Misztrál zenéjére ugyanis a folklór, valamint a középkori zene egyaránt hatással volt, így alakították ki a hazai zenei palettán teljesen egyedinek számító stílusukat.

– Kaláka, Sebő, Szélkiáltó, mindannyian ezeknek a nagy elődöknek a dalain nőttünk fel, s amit hallgat az ember, az nyilván hatással is van rá – utalt a Misztrál tagjainak ízlésvilágára a zenész. – Nemcsak szeretjük az említett előadók dalait, de teljesen a sajátunknak is érezzük azt a zenei világot, amelyben ők taposták ki az utat, ezért igyekszünk azt követve valami újat létrehozni. Ha a közönség úgy érzi, hogy ez sikerült, annak mi csak örülni tudunk.

Heinczinger Mika azt is hozzátette: természetesen voltak egyéb hatásaik is; a Beatlestől a Pink Floyd zenekarig bezárólag a rockzene történetének nagyjait ugyanígy felsorolhatná, hiszen 2020-ban már lehetetlen merőben újat alkotni. Az elmúlt évszázadok során az összes létező dallamot eljátszotta már valaki, legfeljebb ezeket lehet még tovább variálni. A klasszikus vers­éneklésnek ugyanígy adottak a keretei, ők ezt annyiban újították meg, hogy az úgynevezett régi zene stílusa mellé folk­elemekkel is bővítették a zenei alapokat.

– Szinte mindig a versből indulunk ki, azaz általában az adott vershez születnek dallamok – mutatott rá az alkotói folyamatra. – A magyar irodalom irgalmatlanul nagy kincsesláda, annyi csodálatos, remek vers született Balassi korától egészen napjainkig, hogy abból bőven merítkezhetünk. Ha ehhez még hozzátesszük a világirodalom remekeit, akkor pedig kiapadhatatlan forrásra leltünk. Versekből tehát bőven válogathatunk, s ezekhez keresünk, társítunk dallamokat. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a Misztrál tagjai közül többen is dolgozunk szerzőként, ez is hozzájárul ahhoz, hogy ilyen széles a zenei palettánk. Ritkábban ugyan, de olyan is előfordul, amikor a dallam érkezik meg először, ilyenkor többnyire felkérünk egy-egy kortárs költő barátot, hogy írjon hozzá verset, kvázi szöveget, de arra is volt már példa, hogy egy meglévő dallamhoz társítottunk verset, mert úgy éreztük, hogy összeillenek. Ezek a szerencsés találkozások is működnek, bár a mi esetünkben ez utóbbi valóban csak olykor-olykor jelentkezik. Bár sokan azt gondolják, hogy az énekelt vers a XX. század találmánya, ez egyáltalán nem így van. Balassi Bálint már konkrétan megmondta, hogy melyik dallamra születtek a versei, de időben akár ennél korábbra is visszatekinthetünk. Az igricek, a bárdok, az ossziánok vagy a minnesängerek – nevezzük őket bárhogy – mind-mind énekelt verseket adtak elő. Ennek bizonyára az lehetett az oka, hogy dallamhoz társítva jobban átment egy-egy vers üzenete. Az emberek dalban jobban tudtak kommunikálni. Ez egy nagyon jó örökség, amelyet mi büszkén vállalunk fel.

Az 1997-ben alapított Misztrál már a két év múlva esedékes negyedszázados jubileumára készül. Az énekes elmondása szerint ugyan konkrét terveket még nem fogalmaztak meg, de szeretnék ezt a számukra és a közönségük számára is fontos évfordulót valóban emlékezetessé tenni. Mellette folyamatosan dolgoznak új dalokon, új lemezeken, így várhatóan egy hónapon belül befejeződnek annak a gyűjteményes albumnak a munkálatai, amelyen a pálos rendhez tartozó szerzők versei szerepelnek majd. Ezen a lemezen a Misztrál mellett a hazai énekmondó és régi zenét játszó előadók színe-java szerepel majd a Kalákától kezdve Kátai Zoltánon, Tolcsvay Bélán, a Hangraforgón vagy a Musica Historica zenekaron át Huzella Péterig bezárólag.