Népi hangszergyűjteményét mutatta be Birinyi József Lentiben

– Édesapám lakodalmi zenekar prímása volt, hegedült, citerázott, szájharmonikán játszott és fantasztikusan énekelt, testvéremmel belenőttünk a zenébe – mondta Birinyi József. – Bátyám hangszerkészítésben jeleskedik, én pedig gyűjtésben, zenélésben, tudományos munkában, néprajzi filmek készítésében próbálok kiteljesedni. Gyűjteményem 80 százaléka a Kárpát-medencéből származik, 20 százaléka pedig szerte a világból való.

A népzenész elmondta, ha egy hangszertípuson megtanulunk játszani, akkor a tudást könnyen át lehet ültetni a többire is.

– Persze vannak különbségek, máshogy kell hozzáállni egy töröksíphoz és máshogy a fuvolához – folytatta. – Többen kérdezték már, hogy hány hangszeren játszok. Úgy gondolom, nem a darabszám fontos, hanem, az, hogy amiből én élményt kaptam, azon megtanultam játszani, és át is adom a tudást. Az 1350 hangszer 60 százaléka olyan darab, amelynek készítőjével, használójával szakmai kapcsolatba kerültem.

A felvonultatott 50 hangszer között megismerhette a közönség például a világ más pontjain is fellelhető, gyékényszárral vagy náddal megszólaltatott töröksípot, mely a 18. század elején a Rákóczi-szabadságharc jelképévé vált, majd annak leverését követően betiltották. A kiegyezés után próbálták újra előtérbe helyezni, ám a romantika ízlésvilágának ez a „kerítésszaggató”, keleties hang idegennek hatott. Schunda Vencel József, a cimbalom tökéletesítője alkotta meg aztán a modern tárogatót, amelynek későbbi változata is megszólalt Birinyi József által. Bemutatta még a tilinkót, amely ránézésre egy facsőhöz hasonlító fúvós hangszer, de nem maradtak ki a sorból a különféle dorombok sem, ezek készülhettek fából, nádból és fémből. A históriások, énekmondók hangszerét, a kobozt is megismerhettük, mely a félbevágottkörte-formát a reneszánsz idején kapta. A következő érdekes „ketyere” a lopótökből készített töktambura, de tökből hegedűt, nádsípot és trombitát, dobot is készítettek. A vonós hangszerek közt szerepelt egy 134 doboznyi gyufából készített brácsa és egy bádogból kialakított hegedű is. Előbbi hangszer teste három réteg összeragasztott gyufaszálból készült, készítője 17 évig muzsikált vele. A barokk idején teret nyert zsebhangszerek is előkerültek, köztük egy 17,5 centiméteres zsebhegedű, valamint több citerán is játszott Birinyi József, melyekről elmondta, hogy a magyar citerák formai jellegzetessége a csikófejes díszítés. Az ilyen hangszer használata rangot jelentett a citerásnak.

A bemutatón továbbá kanásztülök, nádi hegedű, avagy xilofon, tárogató, okarina, szalmahegedű (nádi hegedű), valamint kétfenekű dob is előkerült, továbbá furulyákat, pánsípot, köcsögdudát és tekerőlantot is megszólaltatott a zenész.