A keszthelyi tablókiállítás az elnyomó diktatúrát és az elmúlt 30 szabad évet mutatja be

A Terror Háza Múzeum által összeállított 13 tablót az elmúlt egy évben az ország számos helyén bemutatták már. A látogató idézetek és fényképek segítségével ismerkedhet azzal a rendszerrel, amely az 1989–90-es összeomlásáig megfosztotta a magyarokat szabadságuktól, fogalmaz a kiállítás ajánlószövege.

A tablókon kirajzolódik az elnyomó rezsim természetrajza, a politikai terror, a megfélemlítés és a szovjet hadsereg megszállása, továbbá az államosítás, az egyházüldözés és a kor reménytelen szürkesége, fojtogató klímája. Ugyanakkor azzal is szembesülhet az érdeklődő, hogy Közép- és Kelet-Európában 1945 után egymást követték az antikommunista megmozdulások, s szerveződött az ellenállás. Az egyik fontos tanulság: „a kommunista rendszerek nem maguktól omlottak össze, hanem a szabadságra vágyó emberek milliói döntötték meg azokat”.

Így érkezünk meg kronológiai rendben 1989-hez, a „Csodák évéhez”, amelyben új erőre kaptak a végül a rendszer bukásához vezető tiltakozások, és ebben az esztendőben újratemették Nagy Imrét és mártírtársait, s feltűnt egy fiatal politikus, aki bátor és gyújtó hangú beszédében szabad választásokat és a szovjet hadsereg azonnali kivonását követelte. A sokak által várt fordulat 1990-ben köszöntött Magyarországra és a kelet-közép-európai térségre.

Azóta sok minden történt: 1991-ben szövetséget kötöttek a visegrádi négyek, 1999-ben pedig a NATO, majd 2004-ben az Európai Unió tagja lett Magyarország, s ahogyan kiállítás főkurátora, Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója és kurátorai, Tallai Gábor programigazgató és Békés Márton történész, kutatási igazgató fogalmazott: „Harminc év csaknem egy nemzedéknyi idő. A szabadság és a függetlenség révén mi magyarok képesek voltunk begyógyítani a kommunizmus okozta sebeket. A szabadság és a függetlenség megsokszorozta alkotóerőnket”.

A keszthelyi kiállítást Balogh Gábor történész mellett megnyitó Vozár Péterné alpolgármester hangsúlyozta: a tárlat azt mutatja be, hogyan vívta ki szabadságát hazánk és a vele együtt kommunista elnyomás alatt élő kelet-európai országok.

– Nekem személyesen is meghatározó pillanat volt ez, éreztük a levegőben a szabadság illatát, s azt, hogy talán végre vége lesz a szürkeségbe ragadt életeknek – fogalmazott Vozár Péterné. – Fontos emlékeznünk, a fiataloknak pedig megismerniük, hogy nem utazhattunk szabadon, nem járhattunk templomba, nem élhettük meg a hitünket, a gyerekeket nem vihették misékre, istentiszteletekre, s aki mégis megtette, azt besúgták, ami után a munkáltatója „elbeszélgetett” vele. Nem lehetett szabadon beszélni, véleményt nyilvánítani, nemhogy a médiában, de még egymás között sem. Emellett hiánygazdálkodás volt, banánt, narancsot csak karácsonykor lehetett kapni, s várni kellett a gáztűzhelyre is, nem beszélve az autóról. Ez mind része volt az életünknek.

A „30 éve szabadon” Emlékbizottság tablókiállítása október 12-ig látható a Fő téren.