Megél-e az író az írásaiból? – A Hévíz című folyóirat új számáról

Alighanem nincs olyan olvasó, sőt könyvek vagy költemények írásával kacérkodó leendő író, akit ne izgatna a címbe foglalt kérdés. Vajon ha az emberben tombol az írhatnék, s ezért nincs ideje polgári kenyérkereső foglalkozás űzésére, lesz-e betevője?

A Hévíz Havasréti József irodalomtörténész, egyetemi tanár, kritikus írásának közreadásával járja körül ezen – alkotás-lélektanilag sem elhanyagolható – problémát. Méghozzá a XX. század egyik csillogó elméjű írója sorsán keresztül. Szerb Antalról (róla és anyagi viszonylatairól volna szó) tudjuk, hogy nem született szerencsés csillagzat alatt. Hiába volt szerzője a Nyugatnak, dolgozott színházaknak, írt doktori disszertációt Kölcseyről, vezette a Magyar Irodalomtudományi Társaságot, kapta meg a Baumgarten-díjat, jelentette meg a máig népszerű Utas és holdvilág című regényt, a magyar és a világ­irodalom történetét, a második világháború áldozatává vált, 1945 januárjának végén munkaszolgálatosként legyengülve – valószínűleg agyonverték a balfi táborban.

A megélhetése sem volt egyszerű, mint monográfusa kifejti, ennek számos írásában adott hangot, olykor csalódottan, máskor elfogadóan. „Noha alkatilag sokkal közelebb érezhette magához a kizárólag művészi hivatásának élő szerző ideális alakját, a gyakorlatban nagyon is meg kellett ragadnia a legkülönfélébb pénzkereseti lehetőségeket” – írja az életmű legjobb ismerője a Hévízben. Szerb Antal havi jövedelme középiskolai tanárként 280 pengő volt a harmincas években, amikor a budai lakásáért 90 pengőt fizetett havonta. Ez a polgári középosztály tagjaként predesztinálta, ami megfelelt az erkölcsi eszményeinek is. (Ő tartotta el a szüleit, az öccsét, a feleségét, s fizetett az első feleségének is.) A kor anyagilag is sikeres írójának Molnár Ferenc, Herczeg Ferenc, Kosztolányi számított. Molnár 1935-ben 71 ezer pengőt, Kosztolányi 18 ezret keresett. Szerb Antal írásaiból jól kiolvashatjuk a sok munka mellett átérzett egzisztenciális aggodalmakat. Hogy ma mi módon nyomasztja az író embereket a bevétel, a honorárium, az ösztöndíjak összege, mi módon kötnek kompromisszumokat? Talán majd arról is olvashatunk a Hévízben.