Klasszikus karanténkoncertet ad Katona Bálint

Katona Bálint januárban költözött Hévízről a dél-zalai városba, ahol megtalálta számítását. Habár magas szintű klasszikus zenei képzettségben részesült, az élet más területén helyezkedett el, egy magyar telekommunikációs cégnél dolgozik. Nem feledte el azt sem, honnét indult, aminek most sokan nagyon örülnek, mert a lakótelepi trombitaszó elviselhetőbbé teszi a bezártságot.

– Gyermekkoromban először az vetődött fel, hogy fuvolázni tanulok meg, a szüleim javasolták ezt a hangszert, de én elvetettem az ötletet – idézte fel Katona Bálint. – A trombita viszont megtetszett, így ennél kötöttem ki és végigjártam a zeneoktatás alap, közép és felső szintjét. Diplomát a bécsi tanárképző főiskola, a Vienna Konservatorium budapesti tanszékén szereztem 2015-ben. Elhelyezkedtem tanítani, de úgy éreztem, nem az az én világom, és most egy telekommunikációs vállalatnál dolgozom értékesítőként. Itt nagyon jó csapat vesz körül, jól érzem magam. A zenélést nem hagytam abba, de egyelőre csak a saját örömömre művelem – szívesen csatlakoznék valamelyik nagykanizsai zenekarhoz, amit már terveztem is, de még nem jutottam el odáig, hogy bárkit megkeressek, aki ebben illetékes.

Bálint először az egyik kolléganője javaslatára állt ki az erkélyre muzsikálni, aki azt kérte, csak pár taktust játsszon el, kíváncsi rá, hogy a szomszéd lakótelepen ő hallja-e. Első alkalommal az Il silenzióba fogott bele a fiatal zenész, de akkor nem gondolt arra, hogy ez nem az a mű, amit pár másodperc után félbe lehet hagyni. Főleg ha az előadónak van egy belső szabálya, mely úgy szól: ha egyszer valamit elkezdesz, azt vidd is végig. Az Il silenzio pedig majdnem 8 perces darab, amivel nagy sikert aratott a környéken lakók körében, akik egyre többen jöttek ki a saját erkélyeikre, vagy hajoltak ki az ablakokon. Persze, a kolléganő az egészből semmit sem hallott… De azóta nincs megállás.

– Minden délután 18 órakor kijövök az erkélyre és játszok az otthoni száműzetésre ítélt embertársaimnak. Nemcsak az a célom, hogy kicsit elviselhetőbbé tegyem a kényszerű bezártságot, hanem az is, hogy megmutassam: a fiatalok nem csak magukról készül szelfiket, tavalyi nyaralást ábrázoló képeket tesznek közzé a közösségi portálokon. Nem csak ebből áll az életük, a többség ennél sokkal értékesebb tevékenységeket űz, zenél, fest, rajzol, vagy ír. Őket is arra buzdítanám, ne titkolják el a belső értékeiket, hanem mutassák meg, akár úgy, ahogy én – mondta végül.